2024. szeptember 29., vasárnap

Mitől magyar a bor?

A magyar irodalom egyik legjobb esszéjét Hamvas Béla a borról írta. A nevezett mű, A bor filozófiája a nagy háború után, az istentagadó és sok tekintetben életellenes kommunista korszak kezdetén készült, ezért nemcsak a bor bölcselete fogalmazódik meg benne, hanem az életigenlés és az ateizmusellenesség, vagyis a hit filozófiája is. A képzettársítás nem légből kapott, ugyanis a bor szeretete és a hit között valami titokzatos, misztikus kapcsolat húzódik.

Mint ahogy sokszor – ennek a beismerését a borászoktól is hallhattam már – a magyarérzelműség és a borászkodás között is húzódik egy rejtélyesen összekötő, láthatatlan szál. Nem azért, mert 1849 óta a magyar ember sörrel nem koccint, és nem is a sörutálat vagy a borszeretet miatt.

Ez egy ilyen közösség. A bor titokzatos erejéről szól ez is, amiről már az ókortól fogva tudták, hogy mérsékelt és kulturált fogyasztása segíti a lakomázó társaság közösséggé formálódását és élénkíti az eszmecserét. Erről tesz tanúságot a világirodalom túlszárnyalhatatlan remekműve, Platón Szümposzionja.

Talán a borpince sötétlő mélye a magyarázat a magyarérzelműség borászok közötti gyakoriságára, aminek a közegében egy kis lelket áttüzesítő bor hatására hamarabb fölsejlenek a homályba vesző dicső múlt emlékei. Ami régen volt, s talán igaz sem volt.

A bor azonban nem a borász magyarérzelműségétől válik magyarrá. Három dolog teheti azzá: a magyar borvidék, a magyar szőlőfajta és a magyar borász hagyománytisztelő szakértelme.

És ha már a magyar szőlőfajtáknál tartunk, azt sem árt tudnunk, hogy hajdanán itt, a Tarcalon (a Fruška gorán) készítették a legjobb magyar bort. Tokaj híre csak azután fénylett föl, miután a török pusztítás véget vetett az itteni szőlészetnek. Csak azután, miután a kiváló szerémi borászok szőlőfajtáikkal együtt átköltöztek a tokaji hegyvidékre.

Az utóbbi időben ígéretes lépések történtek a magyar szőlőfajták visszatelepítésére a szerémségi hegy lankáira. Ebben az úttörő szerep vitathatatlanul Mauer Oszkár fiatal hajdújárási borászé, akit júliusban a médiavihart kavart magyarkanizsai V. Délvidéki EMI-tábor szervezőjeként ismerhetett meg egész Szerbia.