Persze még így is világtörténelmi dátummá válhat, mert könnyen lehet, hogy évtizedek múltán úgy emlékezünk majd rá, mint a századelőnek arra a pontjára, amikor még lehetett volna tenni valamit a globális fölmelegedés pusztító hatásai ellen. Ismét bebizonyosodott azonban, hogy a legföljebb négy évben, a következő választásokig előregondolkodó politikusokra nem lehet rábízni a hosszú távú felelősségteljes döntéseket, melyektől a gyermekeink jövője függ.
Az igazi tragédia ebben a fölismerésben az, hogy sajnos a szabadság és a demokrácia nevében olyan világot sikerült kialakítanunk, amelyben a politikusokon és a háttérből irányító pénzembereken kívül más nem hozhat mérvadó döntéseket. Éppen ezért a tudósok figyelmeztetése és a környezetvédő szervezetek tiltakozása ellenére biztosak lehetünk abban, hogy a klímaváltozás elleni harcban csak akkor történik áttörés, ha a pénzembereknek is kifizetődő lesz az új, tiszta technológiák bevezetése. Ezután már gőzerővel indulhat be a gépezet, amit a politikusok választóiknak saját maguk átütő sikereként prezentálnak majd a kiszolgáló médián keresztül. Jelenleg, úgy tűnik, a vezető döntéshozóknak még több hasznot hoz az elavult, környezetpusztító technológia további működtetése, mint az új bevezetése.
Nem tudhatjuk, mikor fog elérni bennünket a küszöbön álló technológiai váltás, a „környezetvédelmi zöldforradalom”, de az biztos, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. A szakértők közül sokan arra figyelmeztetnek, hogy szándékosan hamis adatokat közölnek a világ kőalajtartalékairól, magyarán sokkal hamarabb üzemanyag nélkül maradnak a járműveink, autóink, mezőgépeink, mint hogy azt tududomásunkra hoznák a régi technológia haszonélvezői. Ők, akik a „demokrácia megvédésének” a nevében bevonultatták az olajban gazdag Irakba az amerikai hadsereget, s ők, akik most azon törik a fejüket, hogy miként tehetnék rá az iráni kőolajlelőhelyekre is a kezüket. Egy kis forradalom kirobbantásával például…
Az biztos, hogy lesz „környezetvédelmi zöldforradalom”, s az is, hogy annak ugyanazok a pénzemberek lesznek a haszonélvezői, akik most a környezetpusztító technológiákat működtetik. S amint az lenni szokott, az irányított média közreműködésével a jövőben azokat ünnepli majd a környezetvédelem hőseiként a világ, akik korábban a legtöbbet tettek a környezetpusztításért.
Semmit sem segít az ezen való kesergés. Tudomásul kell venni a dolgokat, azt a szomorú valóságot is például, hogy a medencehatás miatt a Kárpát-medencét kétszeresen sújtja a klímaváltozás: ha világon két fokot emelkedik az átlaghőmérséklet, akkor itt valószínűleg négy fokot. Egyes kutatók szerint az Anatóliai-medencéhez hasonló, kis-ázsiai éghajlat alakul ki majd vidékünkön. Ezt azonban még a tudósok sem állíthatják kétségbevonhatatlanul. Csak egy a bizonyos a klímaváltozással kapcsolatban: a bizonytalanság. Senki sem mondhatja meg előre, hogy milyen visszavonhatatlan változásokat indít be a Föld élővilágában ez a sohasem tapasztalt átalakulás.
