„Ha mennydörgést hallasz e hónapban, kegyetleneknek halálát jelenti. Kis-Karácsony napján a reggeli vörös ég hadat és pokolidőt jelent. De mikor fénylik szent Vincze, akkor telik meg a pincze; mikor fénylik szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas, vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös lesz, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon.”
FEBRUÁRIUS
„Farsangkedden, Istennek nevében plántálván, a mennyit fénylik a nap, annyit fénylik az egész hosszú böjtben; ha reggel jól fénylik, a tavaszi vetéseknek jó termését mutatja.”
MÁRCZIUS
„Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. A mennyi köd van Márcziusban. annyi zápor lesz az esztendőben; és a mennyi harmat van e hóban, annyi hóharmat lesz húsvét után és annyi köd Kisasszony havában.”
ÁPRILIS
„Ha e hónapban mennydörgést hallasz, jó esztendőt jegyez. Húsvét napján ha kevés eső lesz, sovány gabona terem; ha tiszta ahúsvét napja, olcsó húst éshájat vehetsz.”
MÁJUS
„Ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: Igyál Orbán, termett a szőlő és a bor is jó lesz. Deha e napon eső lesz, tartsd akorsódat a vízcsatorna alá, miképen egy doktor mondotta, hogy nincs jobb innivaló víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét; Pünkösd napján való eső ritkán hoz jót. Májusnak végén, ha bőven virágzik a makk, elég szalonna lesz.”
JÚNIUS
„Medárd napja felöl némelyek azt tartják, ha aznap eső van, negyven napig tartó eső lesz. Keresztelő szent János napján pedig ha eső lesz, tehát sült hagymát egyél a mogyoró és répa helyett. Ha Úrnapja tiszta, kétség nélkül jót jelent.”
JÚLIUS
„Sarlós-Boldogasszony napján ha eső van, úgy, mint Medárd, negyven napi esőt jegyez.”
AUGUSZTUS
„Nagy-Boldogasszony napján ha fénylik a nap, azt ítélik a szegény szőlőkapások, hogy azon esztendőben sok jó bort ihatnak.”
SZEPTEMBER
„Ha meg akarod tudni a jövő esztendőnek mivoltát, szent Mihály nap tájban mess ketté egy cserfagubát, és ím ezt vedd eszedbe: a gubában hogyha pók van, rossz esztendő következik; légy ha van, közép állapotú; féreg ha van benne, bő esztendőt, de ha üres, halálos időt jelent. Továbbá ha igen sok elején a guba, jól vigyázz a télre, mint kezdi: mert nagy sok hóval jön Karácson előtt, azután nagy erős és hideg idő tart. A guba, ha szép s tiszta, szép nyár következik, és a búzának bő termése. Ha nedves belül a guba, nedves nyarat; ha ösztövér, száraz nyarat várj.”
OKTÓBER
„Mikor a nyúl igen kövér a télnek elején, bizonynyal tudjad, hogy még nagy tél van hátra és nagy hó; hogyha a fákról a levelek nehezen hullnak, hideg telet éreznek, mely után sok hernyó lesz, mely megeszi a növést, de Bőjtelő és Bőjtmás hóban fészkeiket megégesd és elrontsd, mert ha csak lerázod és el nem veszted, mihelyt a meleg éri, azonnal ismét lábra kel és kevés gyümölcsöt kaphatsz miatta.”
NOVEMBER
„így próbálták a mi eleink, hogyha a hideg vagy meleg telet előre érteni akarták; levágtak a nyers bükkfáról egy nagy forgácsot, ha száraz volt, meleg telök fordult, ha nedves volt a forgács, hideg telök lett.”
DECZEMBER
„Hogyha Karácson napja Hold töltére esik, a régiek számtartása szerint bő esztendő lesz, mennél közelebb van Hold fogytára, annál jobb. Továbbá mégis azt tartották öregeink, hogy a mely fát levágnak Karácson havának két utolsó napján, az meg nem rothad, a szú sem eszi meg, és mennél tovább áll, annál erősebb éskeményebb, ugy annyira, hogy végre kőhöz hasonlittatik.”
KERETBE!!!!!!!!!
Mi fán terem a csízió?
A paraszti szóhasználatban egészen a 19. század közepéig csíziónak nevezték a naptárt. Honnan ered ez a magyarban a későbbiekben ügyes, hozzáértő jelentéstartalamat is fölvett kifejezés? A szó eredeti értelme: huszonnégy sorból álló versbe szedett, latin nyelvű ünnepnaptár, melynek első sora a cisio szóval kezdődött.
A Biblia után a legolvasottabb könyv volt. Az idősebbek közül sokan szinte kívülről tudták, ha nem is az egész csíziót, de legalább az érdekesebb részeket. Volt benne minden, ami az akkori embert érdekelhette. Az adott hónapra vonatkozó időjósló tanácsokból állítottunk össze válogatást a Heltai Gáspár által lefordított, 1592-ben Kolozsvárott kiadott csízióból. (Újranyomás: Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986., az 1909. évi kiadás alapján).
