Disznók és malacok bánják az idő átfordulását az új évbe. Szilveszteri vacsorák, újévi ebédek fő fogása a ropogósra sült malac, amely ma is eleven újév-jelkép. Az újévi malac túrja ki a szerencsénket, s azért fogjuk meg a farkát, hogy a szerencsét megragadjuk, s az asztalra is azért kerül, hogy el ne futhasson vele.
Míg malacsütés csak az év fordulóján járja, disznótorossal az egész évi ünnepkörön traktáljuk egymást. Régen is ésszerű okból ölték a disznót a téli hónapokban. A fagyos idő kedvezőbb éléskamrája a feldolgozásra váró húshegyeknek, mint a meleg nyár. A karácsonyi, farsangi terítéken kívánatos is, illő is a sokféle „disznóság”. Különben eleink régóta úgy tartották, hogy télen van az ideje a disznótornak és a lakodalomnak. A tréfás mondás szerint azért, mert: „Ilyenkor nem romlik el a hús, és nem savanyodik meg a menyasszony.”
A karácsonyi-újévi malac sem hoz mindig szerencsét: a karácsonyi éjféli misén a Luca-székére állva disznó alakú kísértetet látni, s ha karácsony vagy újév reggelén disznó röffen, terméketlen lesz az esztendő. A középkori Franciaországban megszentelték a disznóölés napját. Farsangi vidámsággal „Szent Sertés” és „Szent Hurka” védelme alá helyezték. Persze a disznóvágásnak meg kellett előznie a böjti időszakot.
S hogy milyen régi a téli disznóvágás szokása! Az ókori Rómában a disznót Saturnusnak áldozták fel, így lett a decemberi Saturnalián az ünnepi asztalok szerencsét hozó fő fogása. A középkori Észak-Európa gazdag karácsonyi terítékének fő dísze a vadkanfő, karácsony napi úri sportja a vadkanvadászat volt. Mi lehetett végül is a téli disznóölés rituális célja? A válasz talán az alábbiakban fogalmazható meg. Az óceániai szigeteken disznóáldozat volt az ára annak, hogy a halott lelke átjusson a túlvilágba vezető kapun, amely – sejthetjük ezek után –, hogy az új év küszöbét is jelenti. A halott szelleme a feláldozott állat alakját öltötte magára, s így elkerülte, hogy a kaput őrző alvilági Kan felfalja. Másképpen szólva a disznóáldozat váltság lehetett a halottért, akinek a lelke ilyenkor, télidőben kelt nagy útra.
