Az elmondottak ellenére sem szabad elhanyagolni és tavaszra hagyni azalapművelést, hanem ezt a fontos agrotechnikai műveletet még ősszel, avagy a télfolyamán el kell végezni! Mihelyt az erőgép kerekei nem csúsznak meg a talaj felszínén, rögtön szántani kell. Amikor a nehéz réti talajokon még ez nem is lehetséges, akkor a magasabb fekvésű, jobb víznyelő képességű talajokat kell előnyben részesíteni.
Több oka is van az őszi–téli szántás elhanyagolásának, amelyeket három csoportba sorolhatunk.
Az agrárolló fokozott kinyílásával sok tőkeszegény kistermelő képtelen a gépek folyamatos karbantartására, valamint az üzemanyag stb. időbeni megvásárlására. Ezek a hátrányban lévő földművesek ki vannak szolgáltatva a feldolgozóipar kénye-kedvének; meg kell várniuk az átadott terményeik kifizetését, hogy elkezdhessék a következő gazdasági évet. Az újratermeléshez szükséges ráfordítás a felvásárlási árakhoz viszonyítva azonban aránytalanul növekszik!
Mit lehet tenni a felvázolt esetekben?
Először is tudni kell, hogy a kifejezett homoktalajokon az őszi szántásnak semmilyen előnye sincs a tavaszival szemben.
A defláció (szélerózió) elkerülése érdekében határozottan ajánlott a tavaszi szántás – a tavaszi vetésű növények alá.
Az egyéb talajtípusokonegyértelmű az őszi–téli szántás fontossága, mert a tavaszra halasztott alapművelés elkerülhetetlenül átlagosan 25–35%-os terméscsökkenéshez vezet. A tavaszi szántás után nem következhet be a jótékony, porhanyító fagyhatás, nem javul a talaj szerkezete, és a biológiai beéredés elmarad. A magágykészítés nehézkes, és gyenge minőségű („zsebes” magágy), a csírázás, kelés hiányos, tehát kifogásolható lesz a kultúrnövények állománysűrűsége.
Tavaszi szántás esetén a vetés után, kelés előtt alkalmazott gyomirtók hatásfoka általában rossz. A kevésbé megőrzött talajnedvesség és a gyengébb levegő- és vízgazdálkodású talajszerkezet következtében a vegetációs időben – főleg júliusban és augusztusban, de gyakran már májusban – a növények szárazsággal szembeni tűrőképessége sokkal kisebb, magas hőmérsékleten hamarabb bekövetkezik a légköri aszály jelensége is, hiszen a növények gyökerei képtelenek lesznek felvenni még a talajban rendelkezésükre álló víz egy részét is (a rossz talajszerkezet miatt) – az evapotranszspiráció (vízfelhasználás és párolgás) üteméhez képest –, ami turgorvesztéshez (lankadáshoz, fonnyadáshoz, végül hervadáshoz) vezet.
