– Itt most már, szomszéd, az a kérdés, hogy mennyire tudunk bölcsek lenni, a mentőcsónakot vagy a hajót készítsük-e.
– A hivatal bizonyára birkakolompokat küld a parasztoknak. Nem tudom miből fizessem be a pénzt, nincs jövedelmünk, télen üres a kassza! Hogyan értessem meg velük? A kolompok pedig arra jók, hogy a birkákat egybetereljék, majd az abrakot, amit el sem fogyasztottak, most utólag számlázzák le. Mert hiányt észleltek a kasszában? Úgy döntöttek, hogy lehúznak rólunk még egy bőrt?
– Nem tudom szomszéd, de már a friss téli szántás barázdáiban is áll a víz, mi is eláztunk, sietek a szobába megszárítkozni. Főzök egy jó teát. Tartson velem!
– Örömmel. Egyébként tudja-e, mit jelent, ha vízkereszt napján esik az eső?
Vállat vonva kértem a szomszédot, hogy minél előbb induljunk be a melegre, mert megfagyok, átáztam. Bokáig sáros lábbelinket ajtón kívül hagyva, a kályha mellé telepedtünk. A családból senki sem tartózkodott odahaza. A férjem a gyerekekkel fátyolfóliát terített a nárciszhagymák ágyásaira. Reménykedve, hogy így már nem árthat nekik a tél. Szépen kibújtak a kellemes melegnek köszönhetően. Aztán mire a tea megfőtt, már meg is érkeztek, így a népes társaság csatlakozott hozzánk. Előkerült még három teáscsésze és vígan teázgatva melegedtünk, szárítkoztunk.
– Az időjárásról beszélgettünk. Ki tudja, mit jelent, ha vízkereszt napján esik az eső?
A férjem, kortyolt egyet a teából, majd így szólt:
– Felénk azt szokták mondani, hogy férges lesz a mák. Hideg eső esetén pedig korai tavaszt jósoltak, ha fúj a szél, szerencsés év következik.
Az eső csak ömlött, nem akart elállni. Bár jó így együtt, a szomszédon látszott a feszültség, annyira esett, hogy még haza sem indulhatott. Aztán az egyhangúságot friss agrárhírrel szerettem volna oldottabbá tenni:
– Tudjátok, mit olvastam? A mi zentai mezőgazdasági főiskolánk a Corvinus Egyetemmel és a romániai Zsombolya városában működő Gazdakörrel együtt három országra kiterjedő biogyümölcsöst tervez telepíteni. Határon átívelő projektumként, EU-s pénzekből tervezik megvalósítani. Ami a hírből tetszett, a terület előkészítésének módja. Zöldborsó és napraforgómag keveréket terveznek az idén vetni, mert nem műtrágyát használnak, hanem ún. zöldtrágyázáshoz folyamodnak. Szeptemberben mélyszántással beleszántják a talajba, majd őszre betelepítik gyümölcsfacsemetékkel: almával, körtével, cseresznyével, meggyel és szilvával. A szükséges szaporítóanyagot a Corvinus Egyetem faiskolája állítja elő. Mit szóltok hozzá?
– Ezt kellene a zöldségfélékkel is, összefogni – szólt a szomszéd. Sokszor mondtam már, hogy egyedül nem mennek a dolgok. Olyan világban élünk, ahol az összefogásban az erő.
– Ez számomra valami csodálatos példát idéz föl – folyatattam a gondolatot. – Ez annak a bizonyítéka, hogy a kertészkedés nem egyedi tevékenység, ez kifejezetten közösségi munka. Akár kerítések, akár határok vesznek bennünket körül, de el tudunk menni egymáshoz tapasztalatszerzésre, máris közösséget építünk. Egymásra is hatást gyakorolunk. Akár kicsiben a kiskertünkkel, akár három országra kiterjedő programmal. A magyarcsernyeiek és a zsombolyaiak a Corvinus Egyetemmel karöltve úttörő vállalkozásba kezdtek, amelynek sikere idővel mindannyiunk tevékenységére hatással lehet. Gyakorlati példájukkal más mezőgazdasági termékek esetén is útmutatók lehetnek. A régió gazdasági megerősödésével, lelkileg kiegyensúlyozott közösségek teremtődhetnek, ott Bánát szívében, ahol ma talán a legnehezebb az élet.
Tiszta szívből gratulálok a magyarcsrnyeieknek, a zsombolyaiaknak, a Corvinus Egyetemnek és a zentai kihelyezett tagozat vezetőinek. Kívánok nekik jó évjárást, jó bánáti szeleket, hogy szerencsés év elé nézzenek! Velük együtt mi is, és hogy tanuljunk a sikeres példából. Hátrahagyva vízlecsapolásból és más hétköznapi dolgainkból eredő félelmeinket, emelt fővel induljunk a jobb jövő felé.
Baráti üdvözlettel
Kertész Katinka
