Mauritánia és Szenegál egyes vidékein öt éve nem esett eső!
Szenegál termőterületének mindössze 5%-át öntözik. Ahol erre lehetőség van, paprikát, paradicsomot, zöldbabot, borsót és dinnyét termesztenek. Ezenkívül a gyapot és gumiarábikum termesztése is jelentős.
A nomád lakosság több kilométer távolságból hordja az ivóvizet. Ez kizárólag az asszonyok feladata. A fellelhető vízrétegek mind mélyebben találhatók, és a víz, mintha menekülne az emberek elől. A férfiak néha a falutól 100 kilométer távolságba hajtják állataikat, hogy egy kis zöldet és vizet találjanak. Ha valahol találnak vizet, akkor először az állatok isznak, és csak utána az emberek. Művelhető földterület a sivatagos vidéken alig található. A kert, a kiskapa vagy a zöldségfélék ismeretlen fogalom azon a tájon. A homoksivatag évről évre egyre jobban terjeszkedik. Mauritánia fővárosának külvárosait már a homokviharok veszélyeztetik. Az időjárás egyre zordabb lesz, de élni és enni kell. Mit lehet tenni, és mit tesz az emberiség az afrikai lakosság élelmezési gondjainak megoldására?
Az ENSZ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakosított szervezete az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, angolul Food and Agriculture Organization of the United Nations, rövidítve FAO. Ez a szervezet a világ több országaiban segíti a mezőgazdaság előrehaladását, és az élelmezési gondok megoldásában is élen jár.
Afrikában számos terv megvalósítása van folyamatban. Ezek kötött szerepel a gyerekek és a felnőttek oktatása. Az oktatás által az egyszerű matematika mellett az alapfokú, a helyi körülményekhez igazodó mezőgazdasági termesztést is elsajátítják. Rajzokkal és képekkel mutatják be a termeszthető zöldségféléket, babot, borsót, görögdinnyét stb. Egy kiskert kialakításának gyakorlatával megbizonyosodnak, hogy a kis kunyhó körül is lehet termeszteni a megélhetésükhöz szükséges növényeket. Az elmélet mellett fontos szerepe van a gyakorlati oktatásnak. Ide tartozik a magültetés és a palántanevelés, majd pedig a kiültetés. A kisebb falvakban, ahol erre lehetőség van, a kertben elkerített területre helyezik a termesztésre alkalmas közeget. A terméketlen földtől elszakadva már elindulhat egy kis termelés a konyhára is. Az elmélet szép, de a gyakorlat ettől sokkal rosszabb. Vannak olyan vidékek, ahol a szél 100 km-es sebességgel fúj, miközben a levegő hőmérséklete 50 fok körüli. A nap ellen árnyékoló hálókkal védekeznek, és ez némileg meggátolja a növények teljes kiszáradását és felhevülését. Van még egy nagy probléma, amivel a helybelieknek meg kell küzdeniük.
Mi a Sanoplant?
Termőföld, amiben bármit lehetne ültetni, nagyon kevés található azon a tájon. A homok, és esetenként a hegy lábainál található lávaközeges talaj termesztésre szinte alkalmatlan. Néhány vad cserje vagy árva fűszál, esetleg kaktuszok tudnak gyökeret ereszteni a homokban vagy a kövek között. A probléma megoldására alkották meg osztrák kutatók a Sanoplant nevű szilikát alapanyagú porkészítményt. Fontos tulajdonsága, hogy egy kilogramm porszerű anyag 50 liter víz megkötésére képes. Szenet és cellulózt is tartalmaz. A sivatagi homok sajnos képtelen megtartani a vizet és a tápanyagokat. Egy sivatagban termő növény összes vízszükségletének a 80-90%-a megtakarítható. A Sanoplant por keverhető a terepen található kőzúzalékkal, homokkal és kavicsokkal. A homokdűnék fölötti szélvihar komolyan veszélyezteti a falvakat, városokat. Egy terv szerint megpróbálják cserjékkel vagy kisebb fákkal betelepíteni a homoksivatagot, alkalmazva a Sanoplant nyújtotta lehetőségeket. A növények gyökereikkel nagyban csökkenthetik a homokviharok okozta károkat és a sivatag terjeszkedését. Elegendő egy kis gödröt ásni, megtölteni Sanoplant porral, és lehet ültetni a növényt, fát vagy cserjét. Ültetés után bőségesen meg kell locsolni az ültetvényt. Egy csepp víz sem megy veszendőbe, mert mindent megköt a csodapor, és a növény életben maradása biztosított. A növények gyökerei számára sokáig biztosítva van a megfelelő mennyiségű víz és tápanyag a Sanoplant segítségével. A kunyhók körül kis kerteket alakítottak ki, és minden palántát a csodatevő porral megtöltött gödröcskébe ültettek. A végeredmény, egészséges bab, görögdinnye és egyéb zöldségféle termése volt. Levegőre is szüksége van a gyökérnek, és ezt is biztosítja a porkeverék.
Egy különleges közeges, hidropóniás módszerre hasonlít ez a megoldás, mely nagy segítséget nyújt az afrikai lakosság élelmezési gondjainak a megoldásában. A FAO eddigi tapasztalatai szerint a lakosság elfogadta ezt az újítást, és igyekszik alkalmazni a tanult termesztési útmutatás szerint. A nomád és a civilizáltabb falusi lakosság oktatása folyamatos. A férfiak általában az állatokkal vannak elfoglalva, a kerti, illetve a mezőgazdasági termesztés a nőkre hárul. Vannak zord területei a világnak, ahol a termőföld és a víz hiánya nagy megpróbáltatások elé állítja az ott élő embereket.
Tanulságként használjuk ki meglévő készleteinket gazdaságosan, felhasználva a tudomány eddigi ismereteit. Takarékoskodjunk a vízzel, mert nem sok van belőle. Ne használjunk fölöslegesen műtrágyát és permetszereket sem.
A FAO Szerbia területén is szervez előadásokat különböző témakörökben. A közelmúltban egy ilyen téma volt a paprika- és uborkatermesztés. Az előadó tapasztalatai szerint a közép szerbiai gazdák érdeklődéssel hallgatták végig az előadásokat, és számtalan kérdést tettek fel a témával kapcsolatban. Vajdaságban nem váltott ki nagy érdeklődést a téma és kérdéseket sem tettek fel előadás után. Volt olyan falu, ahol megjegyezték halkan, hogy bizony, mi már 20 éve termelünk, és tudjuk, hogyan kell azt csinálni.
Nem biztos, hogy mindent tudunk, ezért kell másokat is meghallgatni. A téli időszakot használjuk ki tanulásra, információgyűjtésre, és a másokkal való tapasztalatcserére. A falugazdák és helyi közösségek feladata a téli előadások megszervezése. Tanulni soha sem késő, és nem is elég. Újat tanulni mindig lehet, ez a mai, gyorsan fejlődő világunkban nélkülözhetetlen.
A következő számban a zöldtakarmány termesztésének lehetőségeiről lesz szó.
