Közös a piac, közös a föld

Vallás nélkül is léteznek dogmák, ilyen sérthetetlen kitételnek számít például az Európai Unióban a tőke szabad áramlásáról szóló elvárás is, amit ugyan minden tagország a saját érdeke szerint értelmez és érdekérvényesítő képessége szerint alkalmaz, de a szavak szintjén senki sem merészel megkérdőjelezni. Ez a kitétel a földvásárlási jogra is kiterjed, vagyis előírja az Unió összes tagországa számára, hogy termőföldjét közönséges piaci termékként kezelje, amihez a külföldiek is szabadon hozzáférhetnek. Nyilvánvaló, hogy a földvásárlás terén ez a követelmény előnyös helyzetbe hozza a nyugatabban fekvő, gazdagabb országok polgárait a volt szocialista államok polgáraival szemben. Magyarán az angoloknak vagy a hollandoknak aligha kell tartaniuk attól, hogy a románok és a bolgárok fölvásárolják a termőföldjeiket, fordított esetben viszont – amint azt a tapasztalat is igazolja – nem alaptalan az emiatti aggódás.

Ezzel a veszéllyel a földvásárlási moratóriummal próbáltak szembeszállni az újonnan csatlakozott országok, ám az egyszer már meghosszabbított határidők hamarosan lejárnak. Magyarország számára például 2011-ben. Ez már a korábbi 2008-as dátum meghosszabbítása. A magyar agrárpolitikusok most azt szeretnék elérni, hogy további két évvel, 2013-ig tolják ki a határidőt, bár maguk is tudják, hogy erre nem sok esélyük van, a brüsszeli illetékesek már számos esetben tudomására hozták a csatlakozott országoknak, hogy nincs lehetőség egy második körös földmoratórium-hosszabbításra. Valószínűleg beérhetik annyival, hogy a múlt év végén az EU mezőgazdasági miniszterei hozzájárultak ahhoz, hogy 2013-ig meghosszabbítsák a földvásárlás állami támogatásának a lehetőségét. Ez a földvásárlási hitelekhez nyújtott mintegy 12-13 millió értékű állami kamattámogatás azonban ma, amikor régen nem látott pénztelenség sújtja a gazdákat, igencsak keveset jelent.

A külföldieknek szóló földvásárlási tilalom nélkül, úgy tűnik, egyetlen esélybe kapaszkodhatnak a kiszolgáltatottabb országok földvagyonuk megvédelmezése érdekében. Ezt a lehetőséget a Római Szerződés biztosítja, melynek 295. cikke szerint „...a Szerződés nem érinti az egyes tagállamokban fennálló tulajdoni rendet”. A tulajdoni rendet tehát minden ország a maga szokásrendje és törvényei szerint szabályozhatja, ami számos lehetőséget kínál – a tőke szabad áramlásáról szóló alapelv megtartása mellett –, hogy elősegítsék, hogy az ország földvagyona a hazai polgárok tulajdonában maradhasson. Akár olyan már alkalmazott megoldásokra is gondolhatunk itt, mint a földhasználat megfelelő mezőgazdasági szakképesítéshez kötése, amit az adott ország intézményében kell megszerezni, vagy a földvásárlási jog meghatározott idejű ottlakáshoz való kötése.

Ahány ország, annyi tulajdonrendezési szokásjog. A következőkben nagy vonalakban ismertetjük az európai országokban honos különféle földtulajdonlási és birtokrendezési rendszereket.

Németország

Németországban a tartományok erős jogkörökkel rendelkeznek a földügyletek megkötésének ellenőrzésében, a földadásvételi szerződések csak hatósági jóváhagyás mellett érvényesek. A jóváhagyás akkor tagadható meg, ha a tervezett ügylet egy hektárnál kisebb, azaz életképtelen üzemméretet eredményezne. A helyi lakosoknak, illetve a helyi önkormányzatoknak elővásárlási joguk van, amennyiben a vevő nem főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozó, vagy ha nem rendelkezik megfelelő mezőgazdasági képzettséggel. A tartományi szinten meghatározott mérethatár felett az eladási szándékról értesíteni kell a helyi polgármesteri hivatalt, amely a birtokot vagy maga vásárolja meg, vagy felkínálja megvételre a helybeli gazdáknak. Külföldiek és jogi személyiségű társaságok a belföldiekkel azonos feltételek mellett vásárolhatnak termőföldet.

Földbérlés, amely legföljebb 18 évre szólhat, szintén csak hatósági jóváhagyással történhet. A túlzott birtokkoncentráció megakadályozására tartományi szinten üzemi méretmaximumot is meghatározhatnak. Ez általában 80–100 hektár körül mozog. Az ettől nagyobb földterülettel rendelkező nem szerezheti meg a haszonbérleti jogot.

Franciaország

Franciaországban a fő problémát az öröklés miatti birtokosztódással kialakult kis földterületek jelentik. Az elaprózódott birtokrendszer problémájával való küzdelem a haszonbérlet irányába mozdította el a földhasználati viszonyokat, ahol az állam a földhasználót védve, be is avatkozhat a magánjogi viszonyokba. Az agrártermelés hordozója a mezőgazdasági üzem. Erre vonatkoznak a korlátozások is. Az üzemi birtokminimum általában 25 hektár, de a helyi sajátosságok vagy különleges művelési mód, például kertészkedés esetében az alsó határérték csökkenthető. A birtokmaximum 125 hektár, extenzív marhatartás esetén 250 hektár. A magánszemélynek akár több ezer hektár földje is lehet, de az üzemi korlátozás miatt ennek csak a töredékét használhatja saját maga, a többi bérbe kell adnia. Bérleti szerződést csak az köthet, aki rendelkezik saját mezőgazdasági üzemmel. A bérelhető földterület maximuma 75 hektár. A haszonbérleti díj felső és alsó határát hatóságilag határozzák meg.

A bérleti szerződés legkevesebb 9 évre szólhat, s a bérlő egyoldalúan kérheti ennek a további 9 évre szóló meghosszabbítását, amit a tulajdonos csak akkor utasíthat el, ha maga kívánja művelni a földjét.

Egyesült Királyság és írország

Az angolszász országokban a történelmi fejlődés során 75–80 hektáros átlagméretű birtokrendszer alakult ki. Az öröklési szokásjog alapján Angliában 1925-ig, Skóciában egészen 1964-ig a mezőgazdasági birtok a legidősebb fiúgyermekre szállt. Ma már a termőföldre is az általános öröklési szabályok vonatkoznak. Az angolszász országokban a földadásvétel és a földhasználati jog liberálisnak mondható. Termőföld az Egyesült Királyság egész területén szabadon adható-vehető, külföldiek és gazdasági társaságok is korlátozás nélkül vásárolhatnak. A mezőgazdasági ingatlanok megvásárlásához nincs szükség mezőgazdasági képesítésre sem. Anglia területén például akkor is érvényes a földadásvételi szerződés, ha erről a földnyilvántartási hivatalt nem is értesítik.

Dánia

A legszigorúbb birtokrendszeri szabályozással az Európai Unióban Dánia rendelkezik. Itt is a mezőgazdasági üzem jelenti a termelési alapegységet, aminek a méretét azt határozza meg, hogy a gazdálkodó családja mekkora területet képes megművelni. Az agrárüzem birtokmérete így 3-tól 125 hektárig terjedhet. Állattartás esetében a 250 hektárig terjedő legelőterület is megengedett. Az állattartónak akkora földterülettel kell rendelkeznie, amit a gazdaságban keletkező trágya környezetbarát elhelyezése megkövetel. A dán mezőgazdaság – 90 százalékban – a családi magángazdaságokra támaszkodik, ezért itt a haszonbérleti szerződés kevésbé szabályozzák. A törvény a családi gazdaságokat védi. Az agrárüzemet egyetlen személy örökölheti, aki a többi örököst az üzem forgalmi értékénél alacsonyabb áron elégíti ki. A dán ingatlantörvény a szigorú követelményekkel megnehezíti, majdhogynem lehetetlenné teszi a külföldiek földvásárlását.

Ukrajna

Egy másik uniónak, a Szovjetuniónak a volt tagja, Ukrajna, a rendezetlen birtokviszonyokat hozta magával örökségként a széthullott szocialista vezérállamból. A függetlenedés után lehetővé tették ugyan, hogy a lakosság a saját tulajdonába vegye a földjeit, de egyelőre még a saját földterületek kérdése sem teljesen rendezett. Emiatt Ukrajnában földmoratórium van érvényben, amit épp a múlt év decemberében hosszabbított meg az ukrán parlament. Ennek a tilalomnak az értelmében az ország területén sem eladni, sem venni nem lehet a termőföldeket, ami természetesen a külföldiekre is vonatkozik. A külföldi állampolgár számára a haszonbérlet az egyetlen mód, hogy ukrajnai földet vehessen művelésbe. Ennek a tartama legföljebb 50 évre szólhat. Miodrag Kostić cége, az MK Group mintegy 35 000 hektár földet bérel Ukrajnában.

Földátlagárak euró/hektár (Forrás: Eurostat)