Azok a földművesek, akik az őszi–téli fagyok beálltáig nem szántották fel földjeiket, minél előbb tegyék azt meg! A szántás ilyenkor már különösen ne legyen mély (minél későbbi, annál sekélyebb), legfeljebb 25 cm, illetve olyan, hogy a tartló- és szármaradványok aláforgatásra kerüljenek.
Ha valamilyen okból mégis tavaszi alapművelésre szorulunk, előtte a talajfelszínt meg kell tisztítani a szármaradványoktól és a gaztól, majd redukált talajművelést kell végezni tárcsával vagy kombinátorral. Természetesen az ilyen területeken már ne vessünk cukorrépát vagy apró magvakat!
Ha a talajmegfagyott, akkor sincs minden veszve. Amennyiben nincs jelentősebb hótakaró, még ha a talaj felső rétege fagyott is – különösen, ha tarló- és szármaradványokkal fedett –, szánthatunk!
De mit tegyünk, ha a talaj 10-15 cm mélyen megfagyott? A szántás lehetősége ilyen feltételek mellett is adott, de ez már a talaj víztartalmától is függ. A nagy víztartalmú (jeges) talajok szántása nehézkes. Itt a talajellenállás (az energiaigény!) óriási, a traktor kerekei megcsúsznak, ezért szükséges megvárni, hogy a fagyott réteg részben kiolvadjon.
Ilyenkor nehéz traktorral, súlyok felrakásával rá lehet menni a parcellára. Az eketesteket a lehető legkisebb fogatásra kell állítani, illetve a traktor vonóhorog-teljesítményéhez képest csökkenteni kell az eketestek számát. Ily módon könnyebben legyőzhető a talajellenállás.
A részben megfagyott talajon fokozott szerephez jut a csoroszlya (inkább a késes, mint a tárcsás), ami függőlegesen megnyitja a barázdafalat, hogy az ne omoljon be a barázdafenékre szabályozatlanul, rögösen.
Továbbá különös gondot kell fordítani a szántóvas élességére és alakjára (inkább orros vagy vésős legyen, mintsem trapéz alakú) is.
