A tavaszi árpa elsősorban sörárpa, ami fokozottan érzékeny az előveteményekre. Rövid tenyészideje miatt a rossz előveteményt nehezen tűri. Számára a legjobb elővetemény a cukorrépa, amely előnyös kulturállapotban, N-ben viszonylag gyengén ellátottan, rendszerint gyommentesen hagyja vissza a talajt. Kiváló és egyben gyakori előveteménye a silókukorica és a burgonya, ami után jó talajmunkát lehet végezni. A len, a repce, a mák is a jó elővetemények közé sorolható. A kukorica közepes előveteménynek számít. Pillangósok, hüvelyesek után sörárpát vetni nem ajánlatos, mert a nitrogént gyűjtő növények után a sörárpa minősége romlik, nagy lesz a megdőlés kockázata. Kerülni kell a takarónövényes telepítést is.
Talaj-előkészítés
Talajművelési rendszer során fő cél a téli csapadék minél nagyobb részét megőrizni a talajban, és a vetőágyat a legjobb minőségben előkészíteni. A korai vetés egyik előfeltétele az őszi szántás. A tavaszi árpa a túlságosan mély őszi szántást nem igényli. A mélyszántást vagy lazítást inkább az elővetemény kapja. Gyakorlatból ismert, hogy a 20-25 cm-es szántásmélység elegendő. Az őszi szántást nehézboronával, tárcsával célszerű elmunkálni. Ezt minden esetben előzze meg a barázdák behúzása.
A jó vetőágy a vetés mélységéig (3–6 cm) kellőképpen megszikkadt, megfelelő nedvességtartalmú, agronómiailag optimális 3 mm körüli morzsafrakciókat tartalmazó talajt jelent, amelyből a kellő mag saját tömegének mintegy felét kitevő vizet képes felvenni. Az aprómorzsás vetőágy készítésének eszköze általában a könnyű fogas vagy a nehéz borona, rögösebb talajon – simítózás után – ásóborona vagy kombinátor.
A tavaszi árpa 1 tonna termése és a hozzátartozó melléktermék az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból:
Nitrogén (N) 20 kg Mész (CaO) 8 kg
Foszfor (P2O5) 2 kg Magnézium (MgO) 1 kg
Kálium (K2O) 21 kg
A sörárpa rövid életciklusa alatt viszonylag sok tápanyagot igényel, ezért szükséges, hogy a könnyen felvehető tápanyag elegendő mennyiségben álljon a növény rendelkezésre. A műtrágyázás nemcsak a termésszintet, hanem a söripari minőséget is jelentősen befolyásolja. A növény fejlődésére jellemző tápanyag-ellátottság növényanalízissel ellenőrizhető – tájékoztatnak a növénynemesítő szakemberek.
Vetés
A sörárpatermesztés alapvető tényezője a korai, szakszerűen előkészített, vetőágyba végzett és jó minőségű vetőmaggal való vetés. Vetésre csak fémzárolt vetőmagot érdemes felhasználni. Utántermesztett kereskedelmi vetőmag csak takarmányárpának való. A vetés előtt a vetőmagot „csávázni” kell. A fungicides vetőmagcsávázás védelmet nyújt a különböző árpafuzáris megbetegedések ellen.
A vetés során legfontosabb az optimális vetésidő betartása. Vetését csak a máké és borsóé előzi meg. Már 1–3 fokos talajhőmérséklet esetén is biztonságos, egyöntetű a kelés. Vetésre a március hónap első két dekádja tekinthető a legmegfelelőbbnek. A vetés naptári időpontja országrészenként és talajtípusonként különböző. Jó vetőágy esetén kötöttebb talajon 2-3 cm, lazább talajon és ha a magágy készítés kifogásolható, a 3–5 cm-es mélység a megfelelő. Vetőmagból optimális körülmények között elegendő 4–4,5 millió db csíra/ha elvetése. Száraz vetőágy „rossz” vetésidő esetén növelni kell 5-6 millió db/ha-ra a magszámot.
Ápolás
Az elvetett tavaszi árpát már a vetés után gyűrűshengerrel zárjuk, főként lazább, száraz talajon. Ha a talaj csapadékot kap, tömörödötté, cserepessé válik, ilyen esetben küllőskapa vagy gyűrűshenger használata szükséges. A tavaszi árpa keléséhez, bokrosodásához kellően elkészített magágy szükséges.
Az árpa gyógyító hatását már régóta ismerik. Kiváló gyomorrrontás és idegesség ellen. Különleges hűsítő hatást fejt ki a szervezetre, ezért nyáron, nagy melegekben, különösen ajánlott fogyasztása. Jó hatású az asztmában szenvedőkre. Erősíti a májat. Kitűnő reggeli kása készíthető belőle. Az árpát a szervezet állati erdetű fehérjék maradványaitól való megtisztítására, lázcsillapításra, bőrkiütések megszüntetésére is használják.
