Fagyos reggelekre ébredtünk. A kapu kulcsát sem tudtam megfordítani a zárban. A hűvös szél csontig átfújta a ruházatomat. Az Európában uralkodó kemény tél hozzánk is megérkezett. Egyik nap lépteket hallok. Megjött Miska, a postás. Kezében számlákat láttam. No hál ’ istennek, megérkezett az adó. Csak győzzük a sok fizetnivalót!
– Arcomra fagyott a mosoly – jegyezte meg, amikor a meleg szobába invitáltam, mert már a táskát sem tudta kinyitni. Keze-lába átfagyott.
– Csúszik mindenütt. A téli szolgálat sózza az utakat, s látja milyen tőle a lábbelim? Egy évet sem bír ki. Az utcákat letisztították, de ennek ellenére csúszik.
Kezébe adok egy csésze forró teát, majd székkel kínálom.
– Üljön le, egy a fizetség!
Majd előveszem a cipőkefét, hogy a fehér sóréteget eltávolítsam a bakancsáról.
– Látni sem bírom, mert a só a növények számára is olyan, mint az emberfiának a méreg. Azok, akik a városi utakat sózzák, a falvakba is kijönnek, hallatlan kárt okoznak a növényzetben. Leolvasztják a havat az utakról, a sós lé pedig a környező pázsitra folyik. Aztán tavaszodván majd csodálkoznak, hogy foltos a gyep, netán kiszáradt. Mind a sótól van. Jobban tennék, ha fahamut, homokot, apró kavicsot használnának.
– Ez még, Miska, nem elég, mert elhiszem, hogy a közvállalatban nem gondolkodnak. Amit a főnökség előír, aztán hajrá… Némelyik falubelink pedig majmolja. Vásárol egy doboz sót a boltban, majd kiáll az utcára, és sózza a járdát. Megáll az ember esze. Emlékszik, régen az utca teli volt fahamuval, fűrészporral. Édesapám, amikor fát fűrészelt, lapátra szedte a fűrészport, majd a tél beálltával kiszórta a ház körüli járdára. Az utca teli volt szórva hamuval. A napokban, amikor ez a visszatérő tél beállt, amint hazaértem, azonnal kivittem a kályhában felgyülemlett hamut az utcára. A kis Jánoska rámézett, majd megjegyezte, hogy egyedül a mi házunk előtt lesz hamu, mert ilyesmi már sehol sincs.
– Csúnya lesz, anyu. Ilyen már senki előtt sincs. Mit mondanak az iskolába igyekvő tanárok, ha elmennek a házunk előtt?
– Majd örülnek, hogy csúszkálás nélkül áthaladhatnak a ház előtti járdán – feleltem. – Mondanom sem kell, Miska, hogy mennyire feldühített ez a gyerek. Közben rájöttem, hogy mindennek a modern életvitel lehet az oka, sokan gázzal melegítik a lakásukat, ezért a hamut mint fogalmat elfelejtik, a gyermekeik pedig már nem is ismerik. Pedig annál jobb nincs is, mint a kályha melegénél teázgatni, ugye igazam van, Miska? Süteményt is készítettem, kóstolja meg!
– Nagyon finom, aranyat ér most ez a kis pihenő. Azt szerettem volna mondani, hogy tökéletesen igaza van a fahamuval kapcsoltban. A minap éppen Katinka járt az eszembe, amikor a pécsi programot mutatta valamelyik magyarországi tévécsatorna, tudja, most, hogy Pécs európa kulturális fővárosa lett. Arra lettem figyelmes, hogy a pécsi hőerőműben a szenet biomasszára cserélték. Most ezzel fűtik a kazánokat. A hamut pedig műtrágyapótlónak használják. No ehhez mit szól? S a tudósítás szerint a piacon is megjelenik a hőerőmű biomasszájának hamuja.
– Ez nagyon tetszik, nem is akármilyen postás maga, Miska! Fölfigyel a kultúrára, a vidékre, a mezőgazdaságra. A hamu tápanyagként visszajuttatható a természetbe. Ezért jó az utcát is hamuval leszórni. Semmilyen kárt nem okoz, ellenkezőleg, magas foszfor- és káliumtartalmából kifolyólag pótolhat bizonyos műtrágyákat.
– A tudósítás szerint évi háromezer tonna fahamu képződik az erőműben, ami ezer hektár föld termékenységének javítását segíti elő.
– De jól megjegyezte, hektáronként valóban 3–12 tonna hamu kiszórását javasolja a szakirodalom. A szakemberek elsősorban a savanyú talajokra javasolják. Hasznos a szántóföldi-, kerti növényeknek, és a legelők, erdők talaját is javítja.
Miska hirtelen fejére húzta sapkáját, gyorsan kabátjába bújt, mert dolgát a nagy hideg ellenére estig be kellett fejeznie.
– Vannak szakmák, melyeket el kell végezni. Holnaptól már a büntetőkamatokat kezdik fölszámolni, hej a mi fizetésünk, ha késik, miért nem számolnak nekünk is kamatostul? Az állam nem fizet késedelmi kamatot, ő csak fizettet.
Ezzel ki is kísértem ezt a kedves embert, majd örültem annak, hogy mi még egy keveset pihenhetünk. Tavasszal majd bepótoljuk a téli pihenőt.
Baráti üdvözlettel
Kertész Katinka
