A januárra jellemző időjárási viszonyok gyakran folytatódnak februárban is, így e két hónap között a méhesben elvégzendő munkák tekintetébe nincs jelentősebb eltérés. Lényeges különbség van viszont a méhcsaládok fejlődésének dinamikájában
A méhek biológiai óráját az időjárás sem tudja becsapni. A nappalok hosszabbak, így függetlenül a külső hőmérséklettől az anyaméh februárban már intenzív petézésbe kezd.
A napsütéses, melegebb napokon, amikor a méhek is kirepülnek, el lehet végezni a méhcsaládok első tavaszi ellenőrzését, amelynek során a télről megmaradt méz és virágpor mennyiségére és minőségére kell a figyelmet öszpontosítani. Amennyiben kevés a tartalék élelem, etetéssel kell azt pótolni.
Az első tömeges kirepülés alkalmával a méhek kitakarítják a kaptárt, a télen elhullott hullákat is kisöprik. Amennyiben az elpusztult méhek felpuffadtak, ürülékkel telítettek, az arra enged következtetni, hogy a tél folyamán többször is valamilyen külső nyugtalanító tényező zavarta meg a közösséget. Az ilyen méhekből célszerű állatorvosi laboratóriumba küldeni néhányat, ugyanis a nyugtalanság kiváltó oka lehet valamilyen betegség is, amelyet bakteriológiai vizsgálattal ki lehet mutatni, így a megfelelő kezelés időben elkezdhető.
Február közepétől már várható az első virágok megjelenése is. A som, a mogyoró virága, a hóvirág ugyan nem biztosít nagy mennyiségű virágport és nektárt, viszont óriási a jelentősége a fiasítás nevelésében a friss fehérjeforrásoknak.
A fiasítás körül a hőmérséklet 34–36 oC körüli, amit a méhek saját testükkel biztosítanak. Mivel a kaptárban az intenzív petézés miatt nagyobb felületen található fiasítás, a méheknek is nagyobb területet kell melegíteniük, ami megnövekedett mézfogyasztással jár. A hónap folyamán akár 1,5–2 kilogrammot is elfogyaszthat egy család. A közösség fejlődése szempontjából előnyös, ha a hónap vége felé minden család mézes-cukros lepényt kap, függetlenül attól, mennyi tartalék táplálékuk van. Ez azért fontos, mert egy esetleges hirtelen lehűlés miatt a méhek számára elérhetetlenné válhat a néhány kerettel odébb található, létfontosságú mézkészlet.
A kaptárok takaróanyagát is ellenőrízni, szükség szerint cserélni kell. A méhcsalád fokozott aktivitása miatt ugyanis megnövekedik a páratartalom a kaptárban, átnedvesedhet a takaróanyag, ami ideális táptalaja a penészgombáknak és egyéb gombás megbetegedéseknek.
A méhcsalád felgyorsult fejlődése a méz és a virágpor megnövekedett fogyasztásán túl jelentős mennyiségű vízfogyasztással is jár. A kaptárok közelében ezért már februárban célszerű megfelelő itatókat elhelyezni.
Tömeges kirepülés alkalmával meg lehet figyelni a méhek viselkedését is. Amennyiben egy-egy méhcsaládnál feltűnően kevesebb a kirepülő vagy sok a hulla, az betegségre vagy valamilyen rendellenességre utal, ezért azonnali beavatkozást igényel. Legelterjedtebb így kora tavasszal a nosemózis és a Varroa atka. Az időben elkezdett terápiával nő az esélye, hogy a közösség megmenthető, és noha az első méhlegelőről nem várható kimagasló eredmény, viszont nyár elejére szépen felépülhet a helyesen kezelt méhcsalád.
