Bertók Lajos, Feketics: Naponta hat bála szójaszalma kerül a tűztérbe, három reggel, három késő délután, emellett nem kell takarékoskodnom a csutkával sem, hiszen morzsolás után bőven van belőle
Apadóban a világ klasszikusnak nevezett energiaforrásai: a kőolaj- és széntartalékok, az egyre növekvő fogyasztás az ún. alternatív, a megújuló energia használatára kényszeríti az emberiséget. Vitathatatlan Szerbia, Vajdaság energiafüggősége a behozataltól. Pedig energiaszükségletünk fedezésében kiapadhatatlan forrást jelent a nap, a szél energiája, de még a biomasszát képező mezőgazdasági és erdészeti hulladékok is, akárcsak a nyugaton már hőenergia-forrásként hasznosított kommunális hulladék. Amellett, hogy kiapadhatatlan forrást jelentenek, valamennyi olcsó energia, környezetkímélő hatásuk sem mellékes. S mégis csak válságok idején fordulunk az alternatív energia felé, mint tettük ezt az 1980-as években, amikor a biomassza, a szármaradványok hasznosítása került előtérbe (Vajdaságban számos mezőgazdasági birtokon ma is üzemelnek szójaszalmát, kukoricamaradványokat hőenergiává átalakító fűtőberendezések), vagy az 1990-es évek derekán, amikor a gazdasági zárlat, a kőolajembargó a repcetermesztés fölfuttatására, a biodízel előállítására kényszerített. A válság elmúltával a megújuló energiaforrások is háttérbe szorultak, energiaszükségletünknek (Szerbia, Vajdaság) 1%-át sem fedezzük megújuló forrásokból, miközben a világ, vagy maradjunk csak Európánál, azon belül is az uniónál, már jóval meghaladta a 10%-ot. Vajdaság szélenergia-atlaszának elkészültével, illetve a tervezett szélerőműparkok üzemelésével (rendkívül költséges ráfordítás!) némileg javul energetikai mérlegünk, a biomassza megbecsülésével és értékesítésével pedig (ehhez mezőgazdaságunkat is jobban kellene tisztelni) a kőolaj-behozataltól való függőségünket is mérsékelhetnénk.
– A növénytermesztésben rendszerint csak a terméseredményekről, a hozamokról beszélünk, a szármaradványokat még mindig semmibe vesszük, sok gazda csak a jobb, könnyebb talajművelést fékező mellékterméknek tekinti a betakarítás után a termőföldet borító kukoricaszárat, búza- vagy szójaszalmát – hangsúlyozza dr.Miladin Brkić, az Újvidéki Mezőgazdasági Egyetem Mezőgazdasági-gépészeti Kara fűtés- és hűtéstechnológia-tanára. Azt is hozzáfűzi, hogy valamikor harminc évvel ezelőtt készült felmérés, hogy mennyi biomassza képződik az agráriumban, s akkor 12 millió tonnára becsülték a szármaradványok mennyiségét, melynek jó része a tarlóégetéssel semmisül meg. – Újabb felmérést készítettünk, mely szerint csak vajdaságban 10,7 millió tonna biomassza képződik a növénytermesztésben, Szerbiai szinten még mintegy 2 millió tonna erdészeti, illetve kommunális hulladékot használhatnánk ki energia nyerésére.
– Itt rendszerint a hőenergiára gondolunk, de hol keressük ebben a képben a kőolajat, az üzemanyagot?
– A biomassza természetesen nem alakítható át gázolajjá, de felhasználásával 1,5 millió tonna kőolaj behozatalától mentesülnénk, ami Vajdaság mezőgazdaságának évi szükséglete. A gabonaszárítókat, üvegházakat, de még középületeket sem kellene fűtőolajjal vagy pakurával fűteni, ugyanolyan célt szolgálna a biomassza is.
– Nyomban felvetődik a kérdés: mennyire gazdaságos a szalma- és szárbálák szállítása, tárolása, a nyert hőenergia nem lesz drágább a klasszikus energiánál?
– A biomasszától sokan azért idegenkednek, mert nagy mennyiségű szármaradványt kell mozgatni, hatalmas tűzterű kemencéket üzemeltetni. A megoldást a brikett- és a pelletkészítésben látom, szerencsére Vajdaság számos településén, pl. Palánkán, Mladenovón, Titelen stb. működik eredményesen brikettkészítő üzem, a pelletálás sem ismeretlen és idegen már, ahová a gazdaságos begyűjtést és szállítást szavatoló, különböző méretű bálákban érkezik a szármaradvány, erdészeti hulladék, a nyesedék. A brikett energiaértéke vetekszik a tűzifáéval vagy a barnaszénével, így pl. a szójaszalma 15 500 kj, a csutka pedig 15 000 kj kalóriát ad, míg a tűzifa 16–18 000 kj-t. Amikor a növénytermesztésből eredő biomassza felhasználásáról esik szó, nem kell attól tartani, hogy minden szál szalmát vagy szárat be kell gyűjteni a termőföldről, és azt energiává átalakítani, gondolni kell a szántók tápfenntartására is. Elegendő lenne a szármaradványok 35-40 százalékát energiaforrásként felhasználni, a fennmaradót pedig visszaforgatni a termőföldbe, mint teszi is azt sok gazda. S még valamit ne tévesszünk szem elől: a brikettet exportálhatnánk is, hiszen külföldön keresett és megbecsült az ökológiai fűtőanyag, így mezőgazdaságunk energiaexportőrré léphetne elő – hangsúlyozza dr. MiladinBrkić egyetemi tanár.
– Igaz ugyan, hogy a biomasszát olcsó energiaforrásként emlegetjük, de felhasználásának terjedését – általános vélemény szerint – a drága kályhák és felszerelések akadályozzák…
– Inkább a kényelem, mint a viszonylag magas költség a korlátozó tényező. Ugyanis a falusi háztartásokban is egyszerűbb (még ha drágább is) gázzal vagy villanyárammal üzemeltetni a központi fűtési rendszert, mit kosarazni a csutkát, cipelni a 15–18 kg-os szójaszalma bálákat. Állítom, hogy a drágának tartott kályha is gyorsan megtérülő befektetés – mondja dr. Todor Janić egyetemi tanár, amit számítással támaszt alá: – A kályha teljesítőképességét kW-ban mérjük. Még a nagyobb gazdaságokon is elegendő az 50-60 kW teljesítőképességű kályha, tehát ha kilowattonként 30 eurós értékkel számolunk, ez 1500–1800 értéket jelent. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a biomassza felhasználásával teljesen megszűnik a más tüzelőanyagoktól való függőség.
– Olyan esetek is előfordulnak, hogy az ezermester gazda egyedül konstruál kályhát, s aztán bosszankodva tapasztalja, hogy alacsony a hőkihasználás, meg is jegyzi: kidobott pénz, mit sem ér a biomassza…
– Tudományos alapra kell építeni a kályha előállítását, a tűztér kialakítását, s máris változik a kép! Tizenkét különböző teljesítményű kályhatípust konstruáltunk, melyek energiakihasználási szintje eléri a 84%-ot, ezen felül a kéndioxid-kibocsátást is jelentős mértékben csökkentettük. Az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogy honlapunkra teszünk egy-két kályhatípust, ily módon is támogatást nyújtva a barkácsoló kedvű gazdáknak, de mindenek előtt az olcsó energiaforrás nagyobb megbecsülése miatt – mondja dr. Todor Janić.
A falusi háztartásokban, amíg megvoltak a búbos kemencék, szalmát, szárízéket, csutkát, rőzsét, tehát anélkül hogy tudták volna, biomasszát használtak fűtésre. Szerencsére napjainkban is vannak gazdaságok, ahol megbecsült értéket jelent a biomassza. Ilyen gazdaság a feketicsi Bertók Lajos gazdasága is.
– Hosszú évek, illetve évtizedek óta központi fűtéssel melegítünk, tüzelőanyagként pedig, mivel nagy területen termesztünk kukoricát, a szén meg a fa mellett a csutkát is felhasználtuk – mondja a tekintélyes gazda, és azt is hozzáteszi, hogy idényenként 5–8 tonna szenet meg ugyanennyi kemény tűzifát is eltüzeltek, de ettől a fűtési idénytől kizárólag biomassza, tehát szármaradvány meg csutka szolgál fűtőanyagul. – 40 kW-os, nagy tűzterű kályhát szereltettem be, ami elegendő energiát szolgáltat a mintegy 200 négyzetméteres épület fűtésére. Bálázott szójaszalmával meg csutkával tüzelek. Hogy mennyire időigényes és fárasztó a fűtés? Naponta kétszer 10-15 percnyi időt vesz igénybe, a fáradtság pedig annyi, hogy mintegy 20 méter távolságról kosarazom a csutkát vagy cipelem a szójaszalma bálákat.
– Mennyire gazdaságos a biomasszával történő fűtés. Végzett-e számadást, hogy naponta milyen értékű fűtőanyagot használ el?
– Számításom szerint ebben a fűtési idényben kb. 600 bála szójaszalmát égetek el a kemencében. Szójatermesztéssel is foglalkozunk, tehát ezért nem kellett fizetnem, a bálázási költségek pedig szállítással együtt nem haladják meg a 6-8 dinárt bálánként. Naponta hat bála szójaszalma kerül a tűztérbe, három reggel, három késő délután, tehát ez 50 dinárt sem tesz ki, de emellett nem kell takarékoskodnom a csutkával sem, hiszen morzsolás után bőven van belőle. Akárhogyan is számítom, a havi fűtési költség, azzal, hogy állandóan van meleg vizünk is, még a leghidegebb napokban sem haladja meg az 1500 dinárt. Amíg szenet és tűzifát is használtunk, azt is pótolva csutkával, 8–10 000 dinár volt a fűtési költség. Könnyű tehát kiszámítani, hogy legfeljebb két idény alatt megtérül a költségesnek tűnő kályha. Állattenyésztéssel is foglalkozunk, a folyamatos sertéstenyésztésben meg tojástermelésben találjuk meg számításunkat, s az is foglalkoztat, hogy bevezetem a fűtést a fiaztatóba, illetve a malacneveldébe meg a tojófarmra is, nem mintha ezekben az objektumokban dermesztő hideg lenne, de csak jobban érzik magukat az állatok a kellemes hőmérsékleten. Biztos vagyok benne, hogy ezzel növekszik a termelékenység, aminek anyagi vetülete is lesz – állítja, nem is alaptalanul Bertók Lajos feketicsi gazda.
Dr. Todor Janić: Olyan biomassza égetésére alkalmas kályhatípusokat konstruáltunk, melyek energiakihasználási szintje eléri a 84%-ot
