A búza fejtrágyázásával, a zöldségnövények vetésével megkezdődtek a tavaszi nagy munkák, ami hamarosan a szántóföldi haszonnövények (kukorica, szója, napraforgó stb.) vetésében csúcsosodik ki. S a vetés küszöbén ezúttal is csak azt állapíthatja meg a gazda, hogy költséges munka vette kezdetét, egyedül kell viselnie az újabb beruházás terhét, ami a legegyszerűbb számítás (és agrotechnikai műveletek) alapján jóval meghaladja a hektáronkénti 200 euró dinárellenértékét. A vetésszerkezet alakulása is éppen annyira bizonytalan, mint amilyen bizonytalan a mezőgazdasági terményár.
– Éppen ez az egyébként nem új keletű bizonytalanság kényszerít bennünket a több lábon állásra, vagyis hogy mintegy 50 hektáros gazdaságunkon 8-10 fajta növényt termeljünk, hogy a növénytermelésre állattenyésztés épüljön, éppen úgy, mint amikor szilárd gazdasági-gazdálkodási föltételek mellett termeltünk. Nem panaszként mondom, de a munkánk a gépesítés ellenére is csak szaporodik, a nyereségünk meg egyre apad – mondja Restás Mátyás szentmihályi gazda. Azt is hozzáfűzi, hogy a búza fejtrágyázását követően sürgetnek már az egyéb teendők: a mielőbbi barázdazárás, ami az átázott, nedves szántókon képtelenség, meg azután fejtrágyázni kellene már az őszi fokhagymát, a zöldség meg a sárgarépa vetése sem késlekedhet. – Nem hiába nevezik Szentmihályt a „kertészek falvának”, hiszen a gazdaságoknak legalább 90%-a zöldségnövény-termesztéssel is foglalkozik, ki szabadföldi, ki hajtatásos termeléssel. Több mint negyven éve kertészkedünk, de csak 3-4 holdon. Kezdetben a pancsovai meg a verseci piacra is eljutottunk, sohasem történt meg, hogy akár egy kilogramm zöldséget vagy hagymát is hazahoztunk volna a piacról, de belefáradtunk a kilózásba, visszatérő nagybani vásárlóink vannak, úgymond a termőföldről viszik el az egyébként jó minőségű zöldségféléket, még a csomóba szedett fokhagymát is, így legalább nincs értékesítési gondunk.
– Nem maradhat ki a vetésszerkezetből a dohány sem…
– Igaz, hogy sok munkával jár a termelés, de a legbiztosabb jövedelmet mindig a dohány szavatolta, attól sem kellett tartani, hogy nyakunkon marad a dohánylevél. Sokan a szegény emberek növényének nevezik a dohányt, mert kis gazdaságukon legtöbben fél holdakat palántáztak be, de én inkább úgy mondanám, hogy a dohány a munkától nem félő gazda növénye. A dohánytermesztésben nem segítenek gépek, a palántázástól a bálázásig mindent kézi erővel végzünk. Volt olyan év, mikor három holdon termesztettük, tavaly csak fél holdon. Mindig úgy számoltuk, ma sincs másként, hogy amekkora területen termesztünk dohányt, a nyereségből akkora jó minőségű szántót vásárolhatunk. A tavalyi fél holdról 900 kg termést adtam át, s a minősítésre sem panaszkodhatok. Persze hogy az idén is lesz dohány. Hogy gondolok-e a prémiumra? Mindig úgy tartottam, hogy fizessék meg becsületesen a terményt, akkor nem lesz szükség a támogatásra vagy prémiumra, de erre egyre inkább szükség mutatkozik, hiszen a visszaszorított árak a tönk szélére juttatták az agráriumot. Azt hiszem, hogy az át nem gondolt agrárpolitika is hozzájárult ehhez.
– Gazdaságukról, még válságok idején sem hiányoztak a fejőstehenek, a hízósertések, s ma is telve az istálló, a hizlaldák, pedig a tejtermelés meg a hizlalás szekere is egyre csak lefelé tart a lejtőn…
– A mezőgazdaságnak nincs olyan ágazata, amelyben egyetlen év határozza meg az eredményességet. Ha 5 vagy 10 évben összegezzük a bevételt, számba vesszük, hogy új géppel, esetleg egy-két hold földdel vagy tenyészállattal is gyarapodott a gazdaság, hogy nem nélkülöztünk, akkor csak megvan a számításunk. Szeretjük az állatokat, üres lenne a gazdasági udvar tehenek meg sertések nélkül – veszi át a szót Mária asszony, s azt is hozzáteszi, hogy sohasem válogattak a munkában, legszívesebben azonban a fejősteheneket látja el, a fejés kizárólag az ő munkája. S hogyan találják meg számításukat a tejtermelésben? – Elsősorban nagy tejhozamú fejősteheneket tartunk, nem sajnáljuk tőlük a takarmányt, amit egyedül termelünk meg szántóinkon, az abrakból, amit szintén mi keverünk, a vitaminok és ásványi anyagok sem hiányozhatnak. A nyerstej 17-18 dináros felvásárlási ára persze hogy nem fedi a termelési költséget, de ha beleszámítjuk, hogy évente egy borjút is kapunk, hogy a szerves trágyával javítunk a szántók minőségén, már másként alakul a számítás.
– Feldolgozásra sohasem gondoltak?
– A napi 80–100 literes tejmennyiség feldolgozása egész napomat lekötné, külön kellene gondoskodni az értékesítésről, így megmaradunk csak tejtermelőknek.
– Több évtizedes munkánkat látjuk ebben a 6-8 tehenet számláló törzsállományban, ha elégedetlen is vagyok a tej felvásárlási árával, nem is gondolok a csökkentésre vagy felszámolásra. Könnyebb túlélni a mélypontot, mint fölszámolni az állományt, majd újrakezdeni. De a sertésekkel is így vagyunk. Pár hónap alatt megfeleződött a hízott sertés ára, március elejére 80 dinárra csökkent a 140–150 dináros felvásárlási ár, ez pedig már veszteséget jelent. A hizlalást egyszerűen nem szabad abbahagyni, mert a mélypont után csak fölemelkedés következhet. Telve a góré olcsó kukoricával, alig 10 dinár a felvásárlási ár, s bármennyit is fizetnek a vágóállatért, annak egy része takarmányba kerül – állítja határozottan az egyébként már földművesnyugdíjas Mátyás gazda, s nem panaszkodik sem az alacsony juttatásra, sem a bejegyzett gazdaságot megillető támogatás megcsonkítására, de még igazi pihenőre sem gondol. – Még mindig örömet találok a munkában, hiszen a növénytermesztésnek meg az állattenyésztésnek köszönhetjük gazdaságunk fejlettségi szintjét, de azt sok földműves társamhoz hasonlóan én sem veszem jó néven, hogy két évre visszamenően a vízlecsapolási járulékkal terhelnek bennünket. Nem bújunk mi ki a kötelezettségek alól, de nézzük csak meg a szántókat, maholnap elő kell készíteni a talajt, és vetni, de belvizektől fénylenek a barázdák, víz alatt a búzatáblák, amit nemcsak a szokatlanul bőséges téli csapadékmennyiségre kell írni, hanem azt hiszem, hogy az elhanyagolt csatornákra is. Annak ellenére, hogy gondok vannak a mezőgazdaság háza táján, nem cserélnék a városi emberrel, ezt az időnként megerőltető munkát még irodai munkával sem váltanám föl, mert azt, hogy a magam ura-gazdája vagyok, azt nem lehet megfizetni. Könnyen lehetne javítani a termelők helyzetén, ha igazi, erős érdekszervezetbe tömörülnénk, ha fölélesztenénk a régi földműves-szövetkezeteket, de ez már a fiatal gazdák feladata lenne. Az unokám maholnap oklevelet szerez a gépészeti egyetemen, de egyre többet segít itt a gazdaságon is, nincs kizárva, hogy családunkban ő lesz az első okleveles gazdálkodó. Becsületes munkával a mezőgazdaságban is megtalálná a számítását…
Megfeleződött ugyan a hízott sertés ára, de ha folyamatosan termel a gazda, nem lehet veszteséges a munkája
