HORÁK FERENC: A jó minőségű takarmány, közöttük a kukoricaszilázs az eredményes tejtermelés egyik alapkövetelménye
Évről évre zsugorodó állatállomány, ezen belül is csökkenő hús- és tejtermelés jellemzi mezőgazdaságunkat, aminek a piaci bizonytalanság az okozója. A tejtermelés szerbiai vonatkozásban, évi szinten jóval 2 milliárd liter alatt alakul, míg a sertésállomány alig egy év alatt a felére esett vissza, így a sokat hangoztatott kiviteli lehetőségnek is csak töredékét használja ki az ágazat, jelentéktelen devizabevétellel. Mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szinte teljes egészében a piaci igényekhez alkalmazkodó, gyors átállásra képes kisgazdaságokra, családi gazdaságokra alapozódik, s a gazda – pl. az állattenyésztésben – a törzsállomány csökkentésével, esetenként a teljes felszámolásával védekezik a piac negatív hatásától, látszathiányt okozva, amit nyomban (egyébként szükségtelen) behozatallal ellensúlyoz a kereskedelmi szaktárca. Az import sohasem a termelő vagy a fogyasztó javát szolgálja, hanem az igencsak kivételezett feldolgozó malmára hajtja a vizet. Tőkeigényes az állattenyésztés megalapozása, maga a folyamatos termelés is, és éppen a piaci bizonytalanság, ami mind az áringadozásban, mind az értékesítésben jut kifejezésre, inti óvatosságra az ágazat iránt (legalább) érdeklődő gazdát.
– Az állattenyésztést, ezen belül a tejtermelést akár a gyümölcstermesztéshez is hasonlíthatnám, mert aki ezt az ágazatot választja, ruház be, nem egy-két évre tervez, hanem évtizedekre tekint előre. Amikor tíz évvel ezelőtt, egy kicsit kényszermegoldásként, tejtermeléssel kezdtünk foglalkozni, hosszú távra terveztünk, biztos „munkahelyet” kerestünk a szarvasmarha-ágazatban, de napjainkban egyre többet foglalkoztat az újabb váltás kérdése – mondja a bácskossuthfalvi Horák Ferenc gazda, aki a 22 egyedet számláló törzsállományával (ehhez még legalább ennyi növendékmarha párosul) a település egyik legtekintélyesebb tejtermelője. – A feldolgozó, és ez érthető is, egyre szigorúbb követelményeket támaszt a tej minőségét illetően, de ehhez nem nyújt támogatást, értsd hiteleket kedvező föltétellel, ráadásul a nyers tej értékesítési árát is alacsony szinten tartja. Két évvel ezelőtt literenként 32 dinárt kaptunk a nyers tejért, most az extra minőségű tej értéke sem éri el a 25 dinárt, s ha ehhez hozzáadjuk a termelési költségek növekedését, ez az érték csak romlik. Az ágazat jövedelmezőségét persze, hogy nem csak a tej értékén kell szemlélni, itt van az egyedenkénti egy-egy borjú, a szerves trágya, nem panaszként mondom, de mindezek összességével is a jövedelmezőség határára szorultunk.
– Tíz év munkájának eredménye a bőségesen tejelő holstein és szimentáli állomány. Az igaz ugyan, hogy nem nagy költséggel épült szupermodern istállókban tartják az állatokat, így is kiválóak a termelési mutatók, de a takarmányozás minden követelményt kielégít...
– A klasszikus, szalmával történő almozás híve vagyok, száraz, tiszta, meleg helyet szeret az állat is, ezt pedig régi objektumokban is biztosíthatom. Alaptakarmányként szilázst használunk, annak ellenére, hogy tavaly nagyon gyorsan beért a kukorica, kiváló minőségű silót készítettünk, az abraktakarmányt megtermeljük, azt vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsítjuk, ezen felül a tejzsírt növelő lucernaszéna is kerül a jászlakba, bár sokkal fontosabb a tej fehérjetartalma. Nagyon fontos a zöldtakarmány is, így kora tavasztól rozs, szudáni fű meg lucerna is kerül az állatok elé. Laktációként mintegy 7000 liter tejet fejünk, a zsírtartalom meghaladja a 4, a fehérje pedig a 3,4%-ot. Ha ma is 32 dinárt fizetne a tejüzem a nyerstejért, nem gondolkoznánk a váltásról.
– Számba veszik-e, hogy mennyi időt vesz igénybe az állomány ellátása, hogyan oszlik meg a munka a családon belül?
– Ebben az ágazatban nincs munkaidő, nincs ünnepnap, a tevékenységnek az állatok szeretetével kell párosulnia – veszi át a szót Ibolya asszony, aki egyébként gyógyszerészként tevékenykedik, de derekasan részt vállal a termelést kísérő munkálatokból is. – Az egyik legnagyobb munka, a takarmány bekészítése, majd a takarmányozás, az almozás férfimunka, én főleg a tej körüli teendőkkel vagyok elfoglalva, gondot vezetek a hűtőmedence, az edények tisztaságáról, s mivel az ellés utáni gyors leválasztást alkalmazzuk, a borjak ellátása is rám hárul.
– Meg az ízletes túró, sajtok készítése…
– Most már csak a család részére! Piacon sohasem értékesítettünk tejhasznot, de volt egy időszak, amikor a kollégáknak is készítettem sajtot.
– Bonyolult, hosszadalmas folyamat a sajtkészítés?
– Inkább azt mondanám, hogy jó alapanyagot, ami adva van, tisztaságot és időt igényel. Ez utóbbinak mindig híján vagyok, így a legegyszerűbb változatot választom, tehát egy lágy, kellemes ízű sajtnak az elkészítését, amit nem őrzök „konyhatitokként”. 5 liter tejet forralok, s a teljes forrásban lévő tejhez 5-6 evőkanál ecetet adok, majd még néhány percig forralom. A hűlő tejhez ízlés szerint 1,5–2 evőkanál sót keverek, majd leszűröm és a sajtformába préselem. Megjegyzem, hogy a sajtmasszát ízesíteni lehet aromatikus és fűszernövényekkel, de mi a natúrt kedveljük legjobban. A sajt szellős, hűvös helyen 3-4 napig marad a formában, ekkorra minden „fölösleges” nedv eltávozik a masszából, és finom kéreg képződik rajta. Amikor kiveszem a formából, még 3-4 napig a hűtőszekrényben tárolom, ekkorra aranysárga kérget kap, s igazi ínyencfalatként kerül az asztalra.
– Egyre nagyobb a kereslet a házi készítésű termékek, a már-már elfeledett ízű élelmiszerek iránt. Adva van a jó minőségű nyersanyag, ehhez párosul a tejtermékek készítésének tudománya, tehát egy kisebb feldolgozóüzem működtetésében is lehetne gondolkodni…
– Néhány évvel ezelőtt még gondolkodtunk is, de amikor papírra vetettük a költségeket meg a követelményeket, úgy értékeltük, hogy erőnket meghaladó lenne a beruházás. Napjainkban tapasztaljuk: nem a termelés a gond, hanem az értékesítés, a megfizettetés. Meg azután, ha feldolgozás felé hajlanánk, nem tudom, hogy ki készítené be a takarmányt, látná el az állományt – mosolyodik el Ferenc gazda, és nyomban azt is hozzáfűzi, hogy nem szeretne sokáig a tejtermelés rabja lenni. – Bármilyen ingadozó, bizonytalan is a vágóállat vagy a tej ára, az igazi parasztgazdaság nem nélkülözheti az állattenyésztést, különösen akkor nem, ha egyre inkább organikus termelésben gondolkodunk. Mi sem menekülünk a munkától, az állattenyésztéstől, csak éppen marhahizlalással váltjuk föl a tejtermelést. Egyszerűbb a takarmányozás, a tartástechnológia, különösen, ha mélyalmon tartjuk az állományt, s kevesebb munkával is jár, mint a tejtermelés. Ha saját legelővel rendelkeznék, a ridegtartás változataként akár a húsmarhatenyésztés is szóba kerülhetne, de legelők híján marad a belterjes hizlalás. Abban bízok, hogy akárcsak az 1970-es évek elején, a jövőben is keresett lesz külföldön a szerbiai, a vajdasági növendékmarha, illetve a marhahús és importőrökből exportőrökké válunk, így nemcsak biztos piacban reménykedhetünk, hanem biztos nyereségben is – mondja derűlátóan Horák Ferenc tejtermelő gazda.
HORÁK IBOLYA: Nincs párja a házi készítésű tejtermékeknek, a sajtnak, a túrónak, de ezekből az ínyencfalatokból csak a családi asztalra kerül
