Solymosi Rudolf, Törökfalu: – Évtizedeken keresztül jómagam is azt az elvet követtem, mely szerint a növénytermesztés és az állattenyésztés szoros egységet képez, de az állandóan hullámzó piac, a bizonytalanság miatt föladtam, kizárólag növénytermesztéssel foglalkozunk, csak annyi sonkás van a hizlaldákban, ami a család sertéshússzükségletét biztosítja
Népes állatállomány nélkül nem is igazi a parasztgazdaság – vallják a mezőgazdasági termelők, de a gazdaságok nagy részén üresen panganak az ólak, istállók, tekintet nélkül azok befogadóképességére vagy korszerűségére/elavultságára. Jórészt a piaci bizonytalanság és a megbomlott árarányok következtében csökken az állatállomány, mindenekelőtt a szarvasmarha- és a sertésállomány, s csak a juh- meg a baromfiágazatban tapasztalható enyhe növekedés, pedig ezek az ágazatok sem mentesek a hullámvölgyektől (a baromfiágazat éppen ilyenbe került, ami a pecsenyecsibe alacsony értékesítési árán tükröződik, de a baromfihús értékén is, ami persze megfelel az egyre laposabb zsebű vásárlónak). A növénytermesztés áll a gyújtópontban, a mezőgazdasági termékek kivitelével szerzett devizajövedelem jelentős részét a gabonaexport (itt is a kukorica jár elől) biztosítja.
– Évtizedeken keresztül jómagam is azt az elvet követtem, mely szerint a növénytermesztés és az állattenyésztés szoros egységet képez, de az állandóan hullámzó piac, a bizonytalanság miatt föladtam az elvet, kizárólag növénytermesztéssel foglalkozunk a családi gazdaságon – mondja Solymosi Rudolf törökfalusi gazda, aki éveken keresztül a sertéshizlalásban bizonyított, most csak annyi sonkás van a hizlaldákban, ami a család sertéshússzükségletét biztosítja. – Évente mintegy 150 hízott sertés került ki a hizlaldákból, ami a nyolcvanas években tekintélyes mennyiségnek számított, de napjainkban kis termelőnek számítanék egy ilyen állománnyal, korszerű, nagy befogadóképességű farm építésére meg már nem gondolok, hiába is kínálja a szaktárca a támogatást mind tenyészállatok beszerzésére, mind pedig korszerű ólak, istállók építésére. Akkor sem estem kísértésbe, hogy újrakezdem a sertéstenyésztést, amikor alig fél évvel ezelőtt 140-150 dinárt fizettek a vágóállatért, a kukorica ára meg a 9 dinárt sem érte el. Gazdatársaimtól hallom, most 90 dinárt sem fizetnek a hízott sertésért, így veszteséget veszteségre halmoznak.
– Amíg állattenyésztéssel is foglalkozott takarmánynövények is akadtak a vetésszerkezetben. Ez a szerkezet mennyire változott meg?
– Az utóbbi években nagyon leegyszerűsödött a vetésszerkezet. Mint a legtöbb földműves, én is kukoricát termesztek a legnagyobb területen, valamint búzát, bár ez utóbbit már senki sem termeszti gazdasági érdekből, hanem kizárólag agronómiai szempontot követve kerül kalászos gabona a vetésszerkezetbe. Nem is olyan régen napraforgót is nagy területen termesztettek a törökfalusi gazdák, egy-egy idényben nekem is volt több tíz hektár, de a feldolgozók viszonyulása kényszerített rá, hogy hátat fordítsak ennek a fontos olajos növénynek. Helyét a repce foglalta el, valamint a seprűcirok, bár az idén nem kerül a vetésszerkezetbe. Azért is szorgalmazom a kukoricát, mert termesztése teljesen gépesítve van, s most, hogy a gyomirtó szerek vették át a kapa szerepét, leegyszerűsödött a termelés.
– Tápanyag-igényes haszonnövény a kukorica, s hogy nem kerül szerves trágya a szántókra, változott-e a termesztési technológia?
– A szármaradványok igazi értéket képviselnek, a szervesanyag-utánpótlást részben visszaforgatásukkal oldom meg, de nem marad el a műtrágyázás sem, amire részben az állam is rákényszerít bennünket, hiszen a földalapú támogatás teljes elnyeréséhez számlákkal kell bizonyítanunk, hogy hektáronként legalább 350-400 kg műtrágyával is biztosítjuk a tápfenntartást. A terméshozamokon nem látszik meg, hogy nem terítjük istállótrágyával a termőföldeket, hiszen itt vannak a különböző mikrobiológiai trágyák, a szárlebontók, azokkal helyettesítem a szerves trágyát.
– Telve még a górék aranyló kukoricacsövekkel, értékesítésre vár a tavalyi termény, hiszen az új termelési ciklushoz pénzre van szüksége a gazdának…
– Nem emlékszem olyan drága vetésre, mint amilyennek az idei tavaszon nézünk elébe. Az igaz ugyan, hogy a kiváló minőségű kukorica-vetőmag nem drágult meg, hozzáférhető áron szerezhetjük be a növényvédő szereket, a műtrágyát, csak a gázolaj értéke növekszik hétről hétre, drágítja a termelési költségeket. Ha az arányokat nézzük, már más képet kapunk! Egy hektár kukorica bevetéséhez szükséges vetőmagért, a jelenlegi ár alapján legkevesebb 600 kg árukukorica értékét kell fizetnünk, 100 kg NPK műtrágyáért pedig 300 kg kukoricát! Terményünk értékének semmibe vétele még kifejezettebb, ha kukorica és a gázolaj értékét hasonlítjuk össze: több mint 10 kg kukoricát kell adni 1 liter üzemanyagért. Ilyen arányok még az üzemanyag-ínséges gazdasági zárlat idején sem voltak. Hogyan lehet ezeket az aránytalanságokat ellensúlyozni? Hiányos agrotechnikával, csökkentett műtrágya-felhasználással vagy a kemizálás kiiktatásával semmiképpen, hiszen mindez terméscsökkenéssel jár. Csakis a nagyobb ráfordítással járó magasabb terméshozam javíthat helyzetünkön, s az érvényes értékesítési ár függvényében kisebb vagy nagyobb a nyereségünk. Nem is olyan régen rekord termésnek számított, ha valaki hektáronként 10 tonna kukoricát takarított be csöves állapotban, ma már a bőtermő hibridekkel szemtermésben számítva érünk el ennél is jobb eredményt.
– Sokat foglalkoztatja a kérdés a gazdát: tárolni a gabonát, így a kukoricát is, vagy érdemesebb nyomban betakarításkor pénzzé tenni a terményt?
– A búzát rendszerint aratáskor átadjuk, mert ha jobb árra várva tároljuk, pórul járhatunk vele, mint két évvel ezelőtt, amikor nem adtuk el kilogrammonkénti 15 dináros áron, hanem közel egy év után 10-11 dinárért. A kukoricát viszont kötelezően górézzuk, s rendszerint a május-júniusi időszak kereslete mutatja meg, hogy érdemes volt-e várni az értékesítéssel. Egyébként hátat fordítunk a csöves állapotban, a górékban történő tárolásnak, ősztől szinte kizárólag szemes állapotban tervezem a betakarítást, ezért vásároltam az univerzális kombájnra kukoricabetakarító adaptert, s már a tároló helyiségeink is megvannak. Gazdasági megfontolásból is szükség van erre az átállásra, hiszen időt és szállítási költséget takarítok meg. Főleg a nedvességet gyorsan leadó korai és középérésű Pioneer hibrideket termesztem, ezek betakarítása, 13-14%-os nedvességgel már augusztus vége felé megkezdődhet, biztonságosan tárolható. Persze föl kell készülni az esetleges csapadékos őszre, az érés elhúzódására, a lassú nedvességleadásra, s ha akár 16-17 %-os nedvességgel történik a betakarítás, szükséges szárítani a terményt, így szárítót is tervezek a tároló mellé. A gázolaj és a gáz is megfizethetetlenül drága lenne az üzemeltetéshez, így biomassza képezné a hőforrást. Kiállításokon, szövetkezetekben láttam már vontatható szárítót, ilyent kellene választani, s szükség esetén a búzát is tudnánk szárítani. De előbb essünk túl a vetésen, amit nyomban a húsvéti ünnepek után szeretnénk megkezdeni, persze ha megengedik a talajviszonyok, meg a talajhőmérséklet. Azt tapasztaltam, hogy a korábban elvetett kukorica virágzása a magas hőmérsékletek beköszönte előtt történik, s még ilyen esetben is jó átlagos termést takarítunk be. Kár, hogy vidékünkön nincs lehetőség az öntözésre, mert a víz hasznosításával az aszályos években is biztonságossá tehetnénk a termelést – vallja Solymosi Rudolf törökfalusi gazda.
A visszaszorított kukoricaárat és az egyre növekvő termelési költségeket csak magas terméshozamokkal tudjuk elensúlyozni
