Meglehetősen felháborodtam a múlt héten, amikor szerdán elolvastam a Tartományi Képviselőház honlapján, hogy elnapolják a tartományi mezőgazdasági, erdészeti és vízgazdálkodási titkárság szervezésében meghirdetett kerekasztal-beszélgetést, amelynek témája a búza felvásárlási árának alakulása lett volna. Nyakunkon az aratás, rosszabbnál rosszabb felvásárlási árakat ajánlgatnak köztársasági szinten, a politikusok az országban mindenfelé a kormányalakításával és a pártérdekek érvényesítésével vannak elkeveredve, a mezőgazdasággal pedig nem foglalkozik senki. Vajon mit gondolnak, mikor lesz aktuális a búza felvásárlási árának alakítása, ha nem most, de úgy látszik, az illetékes tartományi titkárság ezt a kérdést nem tartja fontosnak. Pedig a Mezőgazdasági Termelők Vajdasági Társulása többször és határozottan kezdeményezte, hogy üljenek le egy asztalhoz a búzatermelők és a malomipari szakemberek, s vessék papírra, hogy mi a legfontosabb kérdés, beszéljék meg őszintén, milyen ára legyen az idén a búzának. Úgy látszik, ezt a szakemberek nem veszik elég komolyan, mert továbbra is az a nézet uralkodik, hogy a termelővel úgy tolnak ki, ahogy csak akarnak.
A búzatermesztők határozottan tiltakoztak már az ajánlott 16 dináros felvásárlási ár miatt, megindokolva ezt azzal, hogy az árnak nincs komoly gazdasági paramétere és megszégyenítően alacsony. Jobb és kedvezőbb árat követelnek, de legfőképpen korrektebb viszonyulást a felvásárló részéről. Külön felháborította őket, hogy a fent említett kerekasztal-összejövetel elnapolását azzal indokolták, hogy az egyik résztvevő a Žitovojvodina, a vajdasági malmok ügyviteli társulása ugyanarra a beszélgetést meghirdetett időpontjára hívta össze az igazgatóbizottságát, amit már jóval előbb megtettek és ezt a fontos értekezletet nem lehetett elhalasztani. Szerintük ez az indok a termelők lebecsülése, a monopolhelyzetük fitogtatása és fölényeskedő viszonyulás, hiszen ők a kenyér árát úgyis úgy alakítják, ahogy ők akarják. A búza felvásárlási árát pedig, amennyire csak lehet, lesrófolják. Ezt az adatok bizonyítják, hiszen az 1 kg kenyér ára máris elérte az egy eurót. Számoljunk utána, hogy milyen nagy különbség van búza egy kilónyi felvásárlási ára és egy kiló kenyér kiskereskedelmi ára között. A monopolhelyzet megalázó és ki tudja, mi jön még ezután.
Vajdaság-szerte már nagyban aratnak, Bácskában és Szerémségben itt-ott kisebb felvásárlók 17 és 17,5 dinárt hajlandóak fizetni a búzáért kilogrammonként, áfa nélkül, és akiknek nincs más lehetőségük, mert nincs arra módjuk, hogy raktározzák a búzát, azok máris eladták. Akik hosszú távon gondolkodnak, azok raktárakba, padlásra vagy ahol éppen hely adódik, beraktározzák a learatott termést. Az is előfordulhat, hogy mivel a kukorica ára biztosan jócskán magas lesz, a búza jószágtakarmányként fog szolgálni, amire már korábban is volt példa. Felvetődik a kérdés, hogy vajon az államnak ez az érdeke?
