Ahogyan fejlődik a civilizáció, úgy sokasodnak a megoldásra váró problémák is. A természetes folyamatokba történő beavatkozások esetenként rövid távon látszólagos haszonnal jár, miközben egy idő után rá kell döbbenni, hogy nem kívánatos következményekkel járnak. Megválaszolatlan kérdés, hogy az emberiség valójában rendelkezik-e hatékony megoldásokkal a globális problémák kezelésére. Az viszont biztos, hogy egyedül egyetlen kormány, egyetlen ország, egyetlen vállalat sem érhet el tartós sikereket. Ha nem történik összehangolt tevékenység, a nem kívánatos folyamatok földünk bizonyos területeit élhetetlenné tehetik. A jövő kulcsa az együttműködés lehet, mert csak közösen lehet hatékony megoldásokat találni, és azokat a gyakorlatban is megvalósítani. Olyan trend térnyerésének vagyunk tanúi, melyek mélyreható változásokat eredményeznek. Látszólag ellentmondásos, de tény, hogy miközben szűkebb pátriánkban a népességfogyás okoz gondokat, például egyes szektorokban munkaerőhiányt, a bolygó népessége gyors tempóban növekszik még mindig. Az ezredfordulón Földünk lakossága „csupán” valamivel több mint 6 milliárd volt, most már 8 milliárdnál tartunk, 2050-re pedig elérheti a tízmilliárdot. 1960-ban még csak három milliárd ember élt a bolygón. Ez a növekedés azonban, akárcsak vidékünkön a csapadékeloszlás, egyenetlen. Az Európai Unió és Kína lakossága csökkenőben van, India és Afrika népessége növekvőben van.
Átrendeződés, vagy áttrendeződés
A világgazdaság átrendeződése zajlik. Valójában ez állandó folyamat, de az események egyrészt felgyorsultak, másrészt egyfajta fordulóponthoz értünk. A világgazdaság súlypontja kelet felé helyeződik át. Az Eurostat statisztikái szerint 2021-ben a globális GDP 18,9 százalékát adta, Kína, az Egyesült Államok és az Európai Unió valamivel több mint 15 százalékkal járult hozzá. A klasszikus értelemben szabadnak mondott piacgazdaságok relatív részesedése folyamatosan csökken. Az ebbe a kategóriába sorolható országok globális gazdasági súlya másfél évtized alatt 56-ról 46 százalékra esett vissza. A trend a jelek szerint tovább folytatódik a jövőben is.
Kimerülőben a források?
Időnként szenzációhajhász és túlzásoktól sem mentes elemzéseket olvashatunk, de a források egyre gyorsabb ütemű kimerülése tényként kezelendő. Az ivóvízhiány például már most is valójában milliárdokat érint, ha nem is szó szerint olyan formában, hogy nem jutnak az emberek vízhez. Európában a különböző technológiai megoldások segítségével kitermelt ivóvíz negyede elszivárog a talajban. Az élelmiszerekkel sem bánunk takarékosan. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet becslése szerint az élelmiszerek 14 százaléka kárba vész, mielőtt az üzletekbe kerülhetne. Az élelmiszer pazarlása bolygónk véges természeti erőforrásainak felelőtlen felélését jelenti. Ez a jövőre nézve gazdasági és társadalmi téren is súlyos következményekkel járhat. A pazarlás nemcsak a pénztárcánkat érinti, de hatványozódik, mert súlyosan károsítjuk vele a bolygónkat is. A pazarlás visszaszorítása jelentős nyereség lenne fajunknak és a bolygónak is. Hazánkban is elképesztő mennyiségű élelmiszer kerül naponta a szemétlerakókra, miközben hatalmas összegeket költünk segélyekre és étkeztetésre. Az élelmiszermentésnek hatalmas lenne a társadalmi haszna. A feleslegesen megvásárolt, és fel nem használt ételeknek mind óriási ökológiai lábnyoma van. Ami kukában végzi, azt az élelmiszert is meg kellett termelni, csomagolni és tárolni kellett, majd szállítani. Mindezen tevékenységek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez és az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának következményeként az éhezés és az alultápláltság növekedéséhez. Emellett az ilyen pazarlásnak egyik legkárosabb hatása, hogy hozzájárul a klímaváltozás fokozódásához is. Többféle módon károsítjuk bolygónk egészségét akkor, amikor élelmiszert dobunk ki. Sok esetben azonban az élelmiszerek által okozott legfőbb környezeti teher a csomagolásból fakad. Ez számos termék esetén azonban nem így van. A felesleges csomagolás gondot jelenthet, de ugyanakkor a csomagolásnak számos fontos funkciója is van. Egyik például, hogy meghosszabbítja az étel élettartamát, ami viszont a pazarlás csökkenéséhez járulhat hozzá. Társadalmunk pazarlásra rendezkedett be, miközben sok esetben a magas élelmiszerárakra panaszkodunk. Pazaroljuk az energiát, időt, pénzt és az élelmiszert is. Természetesnek érezzük, hogy rendkívül könnyű beszerezni, megszerezni és pótolni azt, amit elpocsékolunk. Pedig sajnos előbb, vagy utóbb az erőforrásaink elfogynak. Az élelmiszerpazarlás az emberiség számára az egyik legkomolyabb és legsürgetőbb kihívásaként fogható fel. A feleslegek kidobásával súlyosan romboljuk a környezetet. Egy igazságosabb és fenntarthatóbb élelmiszerlánccal viszont elméletileg meg is szüntethetnénk az éhezést a Földön.
Nyitókép: pixabay.com
