Az argentin gazdaság továbbra is recesszióban van, de egyes szakértők szerint már látszanak a kilábalás jelei. Más elemzésekben viszont arra mutatnak rá, hogy a kormány költségcsökkentő lépései negatívan hatottak a gazdasági aktivitásra, növelték a szegénységet és a munkanélküliséget. Mindez csak azt bizonyítja, sok esetben nehéz eligazodni a történéseken a jelenlegi bonyolult világgazdasági helyzetben. Tekintélyes elemzők is gyakran csak kapkodják a fejüket. Egyik nap áremelkedést, másik nap áresést tapasztalhatunk a tőzsdéken is. Nehéz, mind nehezebb hiteles forrásokat, elemzéseket találni. A propaganda mindig is része volt életünknek. Az állatvilágban is megfigyelhető, politikában, a gazdaság területén. A helyzet egyre fokozódik. Amikor a súlyos gazdasági helyzetben lévő Argentínában megválasztották az új elnököt, már sejteni lehetett, hogy újabb „emberkísérlet” veszi majd kezdetét. Tavaly az év vége előtt nyerte meg az argentin elnökválasztást a botrányos megszólalásairól híres, excentrikus szélsőjobboldali Javier Milei. Amikor a győzelmét hírül adták, egyből 18 százalékkal megugrott az argentin tőzsde Merval indexe. Ez jól mutatja világunk jellemzőit: az ígéreteket is pénzzé lehet tenni.
Működnek a reformok?
Ha az inflációról vagy más gazdasági tünetegyüttesről beszélünk, akkor érdemes odafigyelni arra, ami Argentínában történik. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan alakul majd ott az infláció, milyenek lesznek a gazdasági mutatószámok a közeljövőben, hiszen abból sokat tanulhatunk. Kilenc hónappal ezelőtt iktatták be Javier Milei elnököt, aki rögtön nagy reformtervekkel vágott neki elnöki ciklusának. A kezdeti sikerek ellenére sokak szerint kudarcot vallott. Mások szerint még rengeteg feladat van hátra, és nem biztos, hogy sikerült kibillenteni az ország gazdaságát a több évtizede tartó negatív spirálból. Argentína mindig is valamiféle kísérleti terepnek volt tekinthető. A 20. század elején még fejlett országnak számított, egy évszázad alatt aztán sikerült lecsúsznia a fejlődő országok sorába, annak dacára, hogy az ország kiváló természeti adottságokkal büszkélkedik. Az egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőr, de olyan fontos ásványkincsekkel is rendelkezik mint a réz és az ezüst. Nevét is a nemesfémről kapta. A hódító felfedezések korában, a 16. században nevezték el, mivel az ottani indiánok kincsként ezüstöt (latinul: argentum) tartottak. Az európai a hódítók pedig abban reménykedtek, hogy jelentős mennyiséget találnak ott belőle. Nem mellesleg Latin-Amerika legnagyobb földgázkitermelője is. De ami talán még érdekesebb, az általános szakértői vélemények szerint Argentína a 20. század elején nemzetközi összehasonlításban is erős oktatási rendszerrel rendelkezett, a legjobbak között volt Latin-Amerikában. Mivel elfogadott tény, hogy a jó oktatási rendszer a jövő záloga, azt lehetett hinni, a jövő egyik leggazdagabb országa lesz. De nem ez történt. Sok mindent megmagyarázhatna tehát, de sok nyitott kérdést is hagy az, ami Argentínában eddig történt.
A populizmus gazdasági hatásai?
Annak is jó példája lehet az argentin gazdaság története, hogy hova jut egy nemzetgazdaság, amikor a populista politikai célok felülírják a gazdasági követelményeket. De vizsgálódhatunk olyan szempontból is, hogy milyen következményekkel jár a túlzott hitelfelvétel, a buborék az ingatlanpiacon, a kifeszített költségvetés, a kimerülő tartalékok, valamint az elvesztett hitelesség. Argentína a 20. század eleje óta több cikluson esett át. A kezdeti feltételek tehát mindig is adottak voltak arra, hogy az ország jobb sorsa legyen érdemes. Tavaly azonban a nagy dél-amerikai ország gazdasága katasztrofális helyzetbe került. Egy ilyen közegbe érkezett meg a horvát és olasz felmenőkkel is rendelkező Javier Milei, aki több mint 20 éven át közgazdaságtant és matematikát tanított, a szakterülete pedig a gazdasági növekedés elmélete. A világ azonban nem emiatt figyelt fel rá. Szokatlan külsejével, szintén szokatlan, már-már extravagáns viselkedésével is felkeltette a figyelmet. Önmagát anarchokapitalistának vallotta korábban, ami azt jelentheti (esetében), hogy mindenféle állami beavatkozást erősen ellenez. De legfőbb választási ígérete – aminek köszönheti nyilván a győzelmét is – az argentin gazdaság rendbetétele volt. A választók az ország kilátástalannak tűnő gazdasági helyzete miatt már csalódtak a korábban regnáló, hagyományos elveket valló, öltönyös, „jól fésült” politikusokban. Érdekes megjegyezni, hogy Argentína világviszonylatban első helyen áll napraforgóolaj-, liszt-, szójaolaj- és körteexportban, második helyen áll citromtermelésben, illetve kukorica-, cirok-, szójaliszt- és mézkivitele is jelentős. Jól mutatják a fejlemények, hogy egy jó adottságú ország gazdasága is válságba kerülhet. Ennek hátterében minden bizonnyal a rosszul megválasztott gazdaságpolitika is lehet, de politikai háttere is lehet a dolognak. Argentína például korábban BRICS-csoporthoz akart csatlakozni. Milei azonban hangsúlyozta, hogy a Nyugattal való szorosabb kapcsolatokat részesítik előnyben. Argentínára tehát úgy tekinthetünk, mint a „világok harca tartalékhelyszínére”.
Nyitókép: Pixabay
