Pastyik László szerteágazó belföldi és külföldi kapcsolatai révén évtizedek óta folyamatosan gazdagítja Topolya szellemi életét. Elsősorban a Helytörténeti Társaság, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a Topolya Község Múzeuma rendezvényeinek szervezésében vesz részt, ötleteivel gazdagítja a programokat, de számos neves kutató és tudós az ő javaslatára tartott előadást Topolyán. Szervezési és szakmai kérdésekben mindig szívesen áll a helyi szervezők rendelkezésére.
Munkássága rendkívül szerteágazó, nagyon nehéz összefoglalni. A bibliográfiát, az irodalomtörténetet és a néprajzot azonban mindenképpen meg kell említeni. 1969-től 1985-ig évente megjelentette a jugoszláviai magyar irodalom bibliográfiáját Bibliográfiai füzetek címen. Ilyen munkája még A jugoszláviai magyar folyóiratok és lapok irodalomtörténeti repertóriuma. Irodalomtörténeti munkái közül kiemelhető: Szenteleky Kornél egybegyűjtött írásai 1914–1920. (Egy fáradt szív szerelmei) [Bori Imrével közösen], valamint az eddig két kötetet kitevő nagy formátumú munkája, amely Herceg János összegyűjtött esszéit és tanulmányait tartalmazza. Több rövid terjedelmű irodalomtörténeti dolgozata folyóiratokban jelent meg.
Az utóbbi időben helytörténeti kutatásokkal is foglalkozik, illetve helytörténeti kiadványok szerkesztésével. A „szöszmötölős”-nek tartott munka is új világokat tárhat fel, illetve új megvilágításba helyezheti a régit. Tanítványai szerint Pastyik László egyetemi tanárként erre is rávilágított.
Néprajzi munkásságát még külön kötetben kiadatlan tanulmányok dokumentálják, amelyek hazai és külföldi tanácskozásokon hangzottak el, és a tanácskozások anyagát tartalmazó kiadványokban és évkönyvekben jelentek meg.
Jelentős a fordítói munkássága is, a Tankönyvkiadó Intézet számára ő fordította szerb nyelvről magyarra többek között a középiskolai filozófia tankönyveket. Ezenkívül meg kell említeni, hogy számos kiadványnak ő volt a szerkesztője.
Pastyik Lászlónak kiterjedtek a kapcsolatai hazai és külföldi (magyarországi, romániai, szlovákiai stb.) neves tudósokkal és intézményekkel. A hazai intézmények közül legjelentősebb a Matica srpska. Tagja a Matica srpska lexikográfiai bizottságának, tagja volt a Matica könyvtárosokat szakvizsgáztató bizottságának, és a Matica által megjelentetett lexikonok magyar vonatkozású címszóinak ő a szerzője.
A magyarországi intézmények közül tagja a Magyar Filológiai Társaságnak és az Országos Széchényi Könyvtár Műszaki Könyvtáros Szekciójának.
Topolyára visszaköltözve bekapcsolódott szülővárosa szellemi életébe. Alapító tagja lett a Topolyán székelő Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak, tagja a Társaság elnökségének, valamint a Társaság évkönyvei és egyéb kiadványai szerkesztőbizottságának. Ugyancsak tagja a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, amely gyakran Topolyán tartja a rendezvényeit. Dolgozatai a Társaság kiadványaiban jelennek meg.
– Bibliográfiai munkásságom a Hungarológiai Intézetben kezdődött 1969-ben. Itt jelentettem meg két évtizeden át a jugoszláviai magyar szellemi életnek a produkcióját. Ezenkívül bibliográfiával más magyarországi irodalomtörténeti bibliográfiák lektorálásában, adatszolgáltatásában működtem közre. Az egyik legnagyobb ilyen munkám a Müncheni Délkelet-európai Intézetnek a bibliográfiája volt, amely 1945-től 1975-ig dolgozza fel Vajdaságra, illetve egész Délkelet-Európára vonatkozóan az adatokat. Ennek a vajdasági részét én készítettem.
Ami a munkámból még említést érdemel: szerkesztettem irodalmi lexikonokat. Ma is szerkesztem egy ilyen csírájában lévő munkának az anyagát. Ezeket a lexikonokat az újvidéki Szerb Matica adta ki. Ezenkívül tankönyveket is fordítottam, körülbelül húsz tankönyvnek az anyagát. A helytörténeti munkában pedig érdekes, hogy amikor nyugdíjaztatásom után hazajöttem ide, Topolyára, kiváló barátom, Szabó József akkor szervezte a Helytörténeti Társaság létrehozását, akkor azt mondta, gyere közénk, és csináld. Amikor a Hungarológiai Intézetben dolgoztam, a könyvtárosképzésben is részt vettem. Büszkén mondhatom, hogy a diákjaim közül valamennyien megállták a helyüket. Eddig öten doktoráltak a szakból – emlékezett vissza munkássága jelentősebb állomásaira Pastyik László.
– Abban az időben még létezett a Tanszéken könyvtáros szak a fordítói és a tanári mellett. Nem választották sokan, de könyvtárosnak tanult például két elődöm is a topolyai könyvtárban: Györe Géza és Bábi Csaba is. Könyvtárosnak tanult az évfolyamomról dr. Dudás Anikó, aki ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Könyvtárának a vezetője, vagy Kabók Erika, a Magyar Szó szerkesztője.
Pastyik tanár úr olyan, első ránézésre „száraz” tantárgyat adott elő, mint a Bibliográfia és dokumentáció. Hamarosan kiderült, hogy az ő interpretálásában ez cseppet sem száraz tantárgy, sőt, roppant izgalmas. És hihetetlenül fontos. Azonkívül, hogy megtanultuk a bibliográfiakészítés alapjait, megtanultuk azt is, hogy a kitartó, módszeres, sokszor talán „szöszmötölős” munka új világokat tár fel, vagy éppenséggel más megvilágításba helyezi a régit – nyilatkozta megbecsült tanáráról az egykori tanítvány, Náray Éva, a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatónője.
Pastyik László irodalomtörténész és bibliográfus 1944. január 27-én született Topolyán. Az általános iskolát Topolyán, a gimnáziumot Szabadkán végezte el kitűnő eredménnyel. Ezt követően az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékére iratkozott. 1967-ben diplomázott, 10-essel. A topolyai gimnáziumban kezdett dolgozni magyartanárként, majd 1969-ben az Újvidéken akkor megalakult Hungarológiai Intézet munkatársa lett, tudományos asszisztensként. Az Intézet hamarosan egyesült a Magyar Tanszékkel, s ő a Tanszéken folytatta a munkát, a Bibliográfia és könyvtári dokumentáció tantárgy tanárává nevezték ki. Számos volt diákja ma is ismert könyvtáros. Magiszteri tanulmányait a Belgrádi Egyetem Filológiai Karán folytatta, 1979-ben sikeresen meg is védte magiszteri értekezését. 1987-től az Újvidéki Rádió szerkesztője, 2005-től pedig a Belgrádi Tankönyvkiadó Vállalat újvidéki részlegének a szerkesztője. 2009-ben vonult nyugdíjba, azóta Topolyán él a szülőktől örökölt és eredeti állapotában felújított házban.