A Prosperitati Alapítvány mindeddig több mint ötszáz vajdasági családnak segített abban, hogy házhoz, otthonhoz jussanak. Mindezidáig összesen több mint hatszázmillió dinár értékben járultak hozzá a vajdasági magyar családok otthonteremtéséhez. Házvásárlási támogatásuk segítségével megfelelő méretű és állapotú otthonhoz juthattak mindazok, akik pusztán önerőből nem tudták volna megteremteni az ehhez szükséges anyagi erőforrásokat.
A házvásárlási támogatást sok fiatal, családalapítás előtt álló pár is megpályázta. Köztük volt Nagy Mélykúti Dániel és Zsófia is, akik Zentán találták meg régóta áhított otthonukat.
Nagy Mélykúti Dániel és Zsófia (Gruik Zsuzsa felvétele)
Mindketten zeneakadémián szereztek diplomát: Dani harmonikatanár, Zsófi pedig szolfézst tanít. Korábban is hallottak arról a lehetőségről, hogy alapítványi támogatással házat vehetnek, de akkor ez még csak falusi házakra vonatkozott. Ők pedig nem szerettek volna falura költözni. Ahogy Dani mondja, mindketten nagyon kötődnek a városhoz:
– Zentán születtem, szeretem ezt a várost. Igaz, iskolás éveimben nem sokat éltem itt. Tizennégy évesen Szabadkára kerültem, onnan négy év után Szarajevóba költöztem, ott éltem hét évet. De mindvégig tudtam, hogy haza kell jönnöm. Láttam én már fán baglyot, sokfelé jártam: Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Bulgáriában, Lengyelországban. De a hagyományaink Zentához kötnek minket, semmi pénzért nem mennék külföldre.
Zsófi élete is hasonlóképpen alakult: Zentán született, majd Szabadkára került, onnan Újvidékre ment a zeneakadémiára. Danival már gyerekkoruk óta ismerik egymást, de a közös munka volt az, ami közelebb hozta őket egymáshoz.
– Már a kapcsolatunk elején letisztáztuk, hogy semmiféleképpen nem megyünk külföldre – mesélte Zsófi. – Egyikünk se vágyódik el, mindketten nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Hála istennek, munkája is mindkettőnknek van, ebből meg is tudunk élni. Családot is itthon szeretnénk alapítani.
Fiatal, családalapítás előtt álló párról lévén szó, ez lesz az első közös otthonuk. Csak néhány hónapja, nem sokkal az esküvőjük előtt költöztek össze. Ezt a telet még Dani szüleinek a házában töltik, de húsvétra már valószínűleg az új otthonukban lesznek.
– Soha nem töltöttük kettesben az ünnepeket, de most, hogy férj és feleség lettünk, már ezt is nagyon szeretnénk – mondta Zsófi. – Általában a családdal ünnepeljük a karácsonyt, ami szerencsére nem igényel különösebb szervezőmunkát, mert mindkettőnk szülei és testvérei Zentán élnek. A család mellett a vallásosság is mindkettőnknek fontos, ezért a templomba idén is biztosan el fogunk menni. A mi családunkban az a szokás, hogy minden vasárnap este meggyújtunk egy gyertyát, és közösen imádkozunk. Számunkra ez jelenti az ünnepi készülődést. Szerencsére ez Daniéknál is hasonlóképpen van, a hagyományápolásban nagy köztünk az egyetértés.
Dani a zentai Délibáb Magyar Művelődési Egyesület tagja, népzenével, hagyományápolással is foglalkozik. Karácsony táján betlehemezni járnak, számára ez is hozzátartozik az ünnephez:
– Ez azért nagyon fontos nekünk, mert szeretnénk gyerekeket. Ebben a tudatban szeretnénk őket fölnevelni, azon értékek mentén, ahogy minket is fölneveltek.
Legalább két gyereket terveznek, de azt se bánnák, ha hárman lennének. Az első baba már úton is van: jövő nyáron érkezik, minden bizonnyal a család új otthonába.
Zsófi, Dani és a leendő otthon házi áldása (Gruik Zsuzsa felvétele)
OTTHONRA TALÁLNI
Dani és Zsófi mindvégig abban gondolkodtak, hogy a városban maradnak, ezért nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy a pályázatukat zentai ház megvásárlására is benyújthatják.
– Idén júliusban házasodtunk össze, pár napra rá nyílt meg ez a pályázat. A testvérem hívta föl rá a figyelmemet. Édesapám korábban mezőgazdasági gépeket vásárolhatott a Prosperitati Alapítvány jóvoltából: többek között permetezőgépre és talajelőkészítő-gépre kapott támogatást – mondta Dani.
Összegyűjtötték a szükséges dokumentumokat, beadták a pályázatot, azóta pedig már alá is írták a támogatási szerződést, és kifizették az önrészt is. Jelenleg a bürokrácia útvesztőin igyekeznek minél előbb végigjutni, hogy hivatalosan is övék legyen a ház, és megkapják a kulcsokat is.
Az új házat már jó pár éve kinézték maguknak: a várost járva és interneten nézelődve keresték a tökéletes otthont. Szerettek volna már korábban is házat vásárolni, de nem volt meg hozzá a pénzügyi keret. Dani szerint más tényezők is közrejátszottak a házvásárlás elhalasztásában:
– Hiába van mindkettőnknek egyetemi mesterdiplomája, a bankok mégsem adnak nekünk kölcsönt, hiszen a létszámstop miatt nincs állandó munkaviszonyunk. Évek óta évente hosszabbítják a szerződésünket, a bankok pedig érthetően biztosra szeretnének menni.
– Biciklivel jártuk a várost, megnéztük az összes házat, ami érdekelt minket, így találtuk ezt is. Akkor még csak egy távoli lehetőségnek tűnt, de a nyáron, amikor kiírták a pályázatot, gyorsan utánanéztünk, és nagyon megörültünk, amikor kiderült, hogy még nem adták el – tette hozzá Zsófi.
És hogy milyen lesz az első közös otthonuk?
Dani szerint a legjobb, amit el lehet képzelni:
– Két nagy szoba van benne meg egy kisebb, és van egy tágas konyhája is. Van benne spejz, előszoba és fürdőszoba is. És egy nagy udvar. Az én családom földműveléssel, állattenyésztéssel is foglalkozik, kell a nagy porta. Szerencsénk volt, mert zentai viszonylatban az új házunk udvara egész nagy, több mint ezer négyzetméter.
– Nekem nagyon fontos a tágas konyha, szeretek főzni – tette hozzá Zsófi. – Szerintem a konyha egy háznak a központi eleme. Az egyik szoba hálószoba lesz, a másik nappali, a kisszoba pedig pont gyerekszobának való. A bútorokat már megvettük, nagyon várjuk, hogy átvihessük őket az új házba.
A ház szerencsére jó állapotban van, ha fűteni nem kellene, szinte azonnal költözhető lenne. Az elmúlt években bérlők lakták, így nincs elhanyagolva, kevesebb vele a munka.
– De hát valamennyi dolog minden házzal van – mondta Dani. – Az udvar még teljesen üres, ez majd sok befektetést igényel. Górét, magtárat, fészereket szeretnénk.
Szerencsére nem olyan fából faragták, aki megijed a munkától: az anyagot megveszi, a többit pedig a saját két keze munkájával megcsinálja.
ITTHON BOLDOGULNI
Mindketten úgy látják, hogy egy fiatal, családalapítás előtt álló párnak még akkor is nehéz az elindulás és az önállósodás, ha szerencséjük van, és a végzettségüknek, igényeiknek megfelelő állást találnak. Dani szerint a titok az, hogy több lábon kell állni: ezért foglalkozik ő a zene és a zenetanítás mellett földműveléssel is. Úgy gondolja, hogy a család nagyon sokat számít, hiszen összefogással sokkal könnyebb boldogulni.
Zsófi szerint is érdemes több vasat tartani a tűzben. Ő nagyon szeret sütni, és már régóta vágyik arra, hogy különböző süteményekkel kísérletezzen. Vegánoknak, gluténérzékenyeknek egyaránt sütne, de ez egyelőre csak terv. Mindenesetre az új ház szép, tágas konyhája erre is lehetőséget ad.
Ő úgy látja, hogy nagyon sokan elmentek Magyarországra, vagy akár még messzebbre, és kevesen vannak azok, akik itthon maradtak:
– A korosztályomból sokan elmentek, nemcsak azok, akik már az egyetemet sem itt fejezték be. Sokan először megpróbáltak itthon boldogulni, de amikor ez sokadjára se sikerült, akkor családostul külföldre költöztek. Nekünk szerencsénk van, hogy zenetanárként dolgozhatunk, még ha sokszor ez nem is könnyű.
Hiába látják nehéznek az itthon maradó fiatalok helyzetét, abban is biztosak, hogy a nehézségek megoldhatók. Zsófi szerint szó sincs arról, hogy vállalhatatlanok és elviselhetetlenek lennének az itthoni körülmények:
– Mi a kilencvenes évek háborús időszakában voltunk gyerekek. Valahogy a mi szüleink is boldogultak, megoldották az életünket. Nem dúskáltunk a pénzben, de megfelelő körülményeket teremtettek számunkra. Ha nem éhezünk, ha van tető a fejünk fölött, ha meleg van, az már jó. Amit otthonról hoztam, azt szeretném továbbadni a gyerekeinknek. Ezek közül a legfontosabb a harmonikus családi légkör és a szeretet, ami nyilván nem pénzfüggő.
Dani szerint a házvásárlási támogatás nagyon sokat segít azoknak, akik itthon akarnak családot alapítani:
– Így sem könnyű, de mégis sokkal könnyebb, mint önerőből házat vásárolni. Ha nincs ez a támogatás, mi az elkövetkező tíz évben biztosan nem tudunk saját házat venni.
– Hiába van állásunk, ha nem kapunk kölcsönt. Ha mégis megkönyörülne rajtunk a bank, akkor meg amiatt aggódhatnánk, hogy mi lesz majd, ha egyszer mégsem hosszabbítják meg a szerződésünket – magyarázta Zsófi – Kölcsönbe belemenni nagyon veszélyes és bizonytalan. Hatalmas előrelépést jelent, ha van az embernek saját háza.
Dani és Zsófi álma, úgy látszik, teljesült: megfelelő munkahelyre és szerető párra találtak, és saját zentai otthonukban várhatják első babájuk érkezését.
