Történelminek, avagy vízválasztónak kellett volna lennie az idei évnek Szerbia, valamint a Nyugat-Balkán többi állama európai uniós csatlakozásának a folyamatában. Az Európai Bizottság február elején elfogadta a nyugat-balkáni bővítési stratégiát, azaz A bővítési folyamat hiteles perspektívája a Nyugat-Balkánon elnevezésű dokumentumot. Utóbbi szerint amennyiben Szerbia végrehajtja a szükséges reformokat és hatékonyan kezeli a térség országaival fennálló konfliktusait, 2025-re készen állhat az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Montenegró esetében ugyanez a dátum szerepel a stratégiában a csatlakozás lehetséges időpontjaként, míg az EB reményei szerint Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Koszovó jelentős előrelépést valósít meg az európai felzárkózás útján a szóban forgó év végéig. A balkáni országokban kitörő határtalan örömmámorral szembesülvén – mindenki azt hitte, hogy 2025-ben biztosan csatlakozik – Jean-Claude Juncker, az EB elnöke rögvest csillapítani próbálta a kedélyeket, rámutatván, hogy az EB nem vállalt semmiféle kötelezettséget Szerbiával, illetve a többi országgal szemben, a 2025-ös csatlakozás kizárólag az érintett országoktól, illetve a reformfolyamatok határozottságától függ. Ezen kijelentést a későbbiekben az EU számos vezető tisztségviselője megismételte, emlékeztetvén Szerbiát a jól ismert játékszabályra: annak kell alkalmazkodnia, aki csatlakozni óhajt egy jól bejáródott, szigorú szabályok mentén működő csapathoz, nem pedig fordítva.
Gergely Árpád felvétele
A dokumentum elfogadását követő napokban Deli Andor, európai parlamenti képviselő abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy véget ért az immár több mint egy évtizede jellemző bővítési fáradtság. A legutóbbi igazán jelentős, az EU bővítésével foglalkozó stratégiai dokumentum, a Thessaloniki Nyilatkozat, 2003-ban készült, tehát még a közép-kelet-európai bővítés lezárása előtt, azóta az EB sajnos nem foglalkozott kellő szinten ezzel a témával, emlékeztetett akkor Deli Andor.
A szinte még soha nem tapasztalt belső válsággal küzdő EU tagállamai továbbra is eltérő álláspontot képviselnek az uniónak a nyugat-balkáni térség országaival történő bővítésével kapcsolatban. Franciaország kitart amellett, hogy az európai közösség először a saját udvarában felhalmozott káoszban tegyen rendet, majd ezután terjessze ki udvara területét. Magyarország álláspontja a francia szöges ellentéte. A magyar államvezetés képviselői az elmúlt években nem egy alkalommal aláhúzták: az EU megerősítésének leghatékonyabb eszköze a bővítés lehet. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter két évvel ezelőtt tette ezt a kijelentést, amihez azt is hozzátette, hogy az integrációs folyamat lassítása biztonsági és gazdasági kockázatot jelent. Hasonló szellemiségben nyilatkozott néhány hónappal ezelőtt Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára: „Stratégiai és biztonságpolitikai megfontolásokból az EU további bővítését szorgalmazza Magyarország a nyugat-balkáni államokkal.” Németország, azaz Angela Merkel kancellár az idei év folyamán többször is támogatásáról biztosította Szerbiát, továbbá a reformok következetes végrehajtására bátorította az államvezetés képviselőit, ám arra is rámutatott, hogy a csatlakozás időpontja kizárólag az országtól függ.
Vitathatatlan, hogy elsősorban azoknak az országoknak kell előrehaladást és érdemi feladatvégzést, illetve társadalmi, továbbá politikai, jogrendbeli, valamint jogalkalmazási átalakulást felmutatniuk, amelyek az EU-hoz kívánnak csatlakozni. Ugyanakkor az élet olyan területein, amelyeken kettő, vagy több fél között kell megállapodásnak születnie, nem elég az egyik félnek cselekednie. Erre a tényre összpontosított Augustin Palokaj horvát újságíró a közelmúltban napvilágot látott elemzésében, amelyben egyebek mellett arra mutatott rá, hogy indokolatlan kizárólag a balkáni térség országait ostorozni a helyben toporgás okán. „2018 elején az EU illetékesei azt mondták, hogy ez az év kulcsfontosságú lesz az integráció folyamatában. Ezt az állítást volt hivatott alátámasztani és megszilárdítani a határidőket emlegető nyugat-balkáni bővítési stratégia. Az EU végül semmit nem teljesített ígéreteiből. A szófiai EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón Emmanuel Macron francia államfő végleg kijózanította a térség országait, amikor megállapította: az EU bővítésének az ütemét nem indokolt gyorsabbá tenni, és kőbe vésett határidők sincsenek. Az EU hatalmasat tévedett, amikor az elmúlt időszakban túlságosan nagy energiákat fektetett a bővítésbe és aránytalanul keveset belső gondjainak a kezelésébe, mondta Macron. Persze nemcsak az EU okozott csalódást a balkáni országoknak. A térség országai szinte egyetlen területen sem mutattak fel érdemi előrehaladást. Szerbiában az igazságügy reformja továbbra sem halad semerre, a médiában uralkodó állapotok rosszak, háborús bűnösöket méltatnak, a kapcsolatok Koszovóval pedig régen voltak olyan rosszak, mint pillanatnyilag, pedig éppen ez utóbbi kapcsolatok rendezése az egyik kulcsfontosságú elvárás Szerbiával szemben” – elemezte a helyzetet az újságíró.
A Szerbia és az EU között megnyitandó 35 tárgyalási fejezet közül a legfontosabbként emelik ki a 23-asat, amelyik a bírósági és alapvető jogok területével foglalkozik, továbbá a 24-eset (igazságügy, szabadság és biztonság), végül, de nem utolsósorban pedig a 35. fejezetet, amely a koszovói helyzet rendezését foglalja magában. Habár az elmúlt egy évben az EU vezető tisztségviselői mind gyakrabban hívják fel a figyelmet a 23-as és a 24-es fejezetek hatáskörébe tartozó joguralom, igazságügy reformja, a korrupció és a szervezett bűnözés ellenes küzdelem, továbbá a sajtó- és a véleményszabadság területén nélkülözhetetlen lépések megtételének fontosságára, az első számú elvárás továbbra is a Belgrád és a Pristina közötti kapcsolatok rendezése, hiszen az EU nem engedheti meg magának, hogy saját belső problémái mellé országhatárokkal és országok szuverenitásával kapcsolatos nyílt kérdéseket importáljon. Éppen a Belgrád és a Pristina közötti párbeszéd ismételt megrekedésének okán okozott meglepetést, hogy az EU végül úgy döntött, december elején újabb két tárgyalási fejezetet nyit meg Szerbiával. Ezzel tizennégyre növekedett a megnyitott fejezetek száma. A Szerbia és az EU közötti első kormányközi konferenciát 2014. január 21-én tartották meg,
Szerbia ezzel hivatalosan is megnyitotta a csatlakozási tárgyalásokat. Az első két tárgyalási fejezet nem ekkor, hanem majdnem két évvel később, 2015 decemberében nyílt meg. Egy évvel később, 2016-ban, Szerbia négy, 2017-ben hat, idén pedig négy tárgyalási fejezetet nyitott meg. A tizennégy fejezet közül kettőt ideiglenesen le is zárt az ország. A szomszédos Montenegróval az EU 2012 decemberében nyitotta meg az első tárgyalási fejezeteket. Azóta Montenegró a 33 tárgyalási fejezetből 32-őt nyitott meg, a fennmaradó egyet a tervek szerint 2019 márciusában nyithatja meg. Egyébként igencsak eltérőek a tapasztalatok azzal kapcsolatban, hogy az EU egyes tagállamai mennyi idő alatt fejezték be a csatlakozás folyamatát. Magyarország 1998-ban kezdte meg a tárgyalásokat, amelyeket 2002-ben be is fejezett, majd 2004-ben az EU teljes jogú tagállamává vált. Horvátország 2005-ben nyitotta meg az első tárgyalási fejezeteket, 2011-ben befejezte a tárgyalásokat, 2013-ban pedig csatlakozott az unióhoz. A szintén belső konfliktusokkal küzdő Ciprus 1990-ben nyújtotta át tagfelvételi kérelmét, a tárgyalásokat 1997-ben kezdte meg, 2002-ben befejezte azokat, míg 2004-ben vált az EU teljes jogú tagállamává.
