„Tiszta szívvel, csakis kézzel!”

Minőségi bőrből, valamint a saját maga által megformált csont, szaru és réz felhasználásával készít egyedi használati tárgyakat Koós Dezső adai bőrműves.A huszonnégy éves fiatalember alkotásként tekint minden egyes keze alól kikerült táskára, tarsolyra, nadrágszíjra vagy pénztárcára, amelyet a mottója szerint készít: „Tiszta szívvel, csakis kézzel!” A mutatós és tartós bőr használati tárgyakat ugyanis kizárólag kéziszerszámokkal készíti el nagy alapossággal és odafigyeléssel, valamint a megrendelő elvárásainak megfelelően.

Koós Dezső három éve vágott bele a bőrművességbe, amit azóta gyakorol, illetve újabban szakiskolában tanul, valamint bemutatókon népszerűsít. Mindeközben a szüleivel együtt állattenyésztéssel és falusi turizmussal foglalkozik Adán és a környéken lévő Koós-tanyán. Elmondta, hogy a bőrművességet az állattenyésztéssel és a falusi turizmussal párhuzamosan művelné, hiszen mindhárom dolgot nagyon szereti csinálni. A bőrművesműhelyt az adai családi házban rendezte be, a „legénylakás” egyik szegletében. Miközben megmutatja a műhelyt, ahol faasztal, pad és kéziszerszámok sokasága található, a bőrművesség és a bőrdíszművesség közötti különbségre figyelmeztet:– A bőrműves egyedi, egyéni alkotásokat készít és a hagyományos technikákat alkalmazza. A bőrdíszművességben viszont modern kori eszközöket használnak, patentet és cipzárt, valamint jellemző rá a tömeggyártás. Én bőrműves vagyok, minden alkotás egyénre van szabva, előre egyeztetett megbeszélésen. Két egyforma táskát, sőt, még nadrágszíjat sem készítek. Mindig próbálkozok újat belevinni az alkotásaimba, másfajta öltéssel vagy azok díszítésével, vagy a díszítésnél fonásokat teszek bele, így változatos lesz – magyarázta Koós Dezső.

– A bőrművességgel 2015 nyarán kerültem kapcsoltba, amikor Ópusztaszeren a nemzeti parkban Cseppentő Attila bácsiék társaságában lovasíjász-bemutatósként dolgoztam. Hiányos volt a viseletem, nem volt se övem, se tarsolyom. Két lehetőségem volt, veszek egy ismeretlentől vagy készítek magamnak. Egy kidobott lószőnyegből szkalperrel és ollóval kiszabogattam, majd árral és ollóheggyel ahogyan tudtam kilyuggattam, így született meg az első tarsolyom. Kezdetben autodidakta módon tanultam a bőrművességet, több mint két évig magamtól, illetve könyvek segítségével. Lukovszki Ilona Bőrművesség című könyvéből merítettem ihletet, de ebben a kézzel rajzolt ábrákban voltak hibák, mivel felcserélték a lépéseket. Az idén sikerült felvételt nyernem Nádudvarba, ahol a népi bőrművesség szakmáját tanulom egy szakközépiskolában. A mesterem Benő Tamás, aki nagyon sokoldalú, ért a szíjgyártó mesterségtől az ötvösségig mindenhez. A képzés kétéves, ha befejezem az iskolát, akkor papírossal rendelkező népi bőrműves leszek. Utána az oktatásba is beléphetek, ha még egy-két képzést elvégzek. A képzés felöleli a munkafolyamatot az alapbőr-kikészítéstől az alkotás végéig. Ezenfelül tanulunk szakmai és általános művészettörténetet, a vállalkozási ismeretbe is betekintünk, illetve megtanuljuk a munkavédelmi és egyéb szabályzatokat – számolt be a tanulmányairól a férfi, aki korábban a Kaposvári Egyetem állattenyésztési karán tanult. Megjegyezte, hogy az egyetem iránymutató volt számára, hogy merre tarthat. Közben megszerezte lovastúra-vezetői, valamint a futószár első és második szintű szakképesítést, illetve van díjugrató rajtengedélyi vizsgája is.

Koós Dezső eleinte tarsolyokat és öveket készített, majd kisebb-nagyobb táskákat, pásztorkészségeket, bicskatokokat és dohányzacskókat. Kezdetben vállalt javításokat is:

– A javításokat fél évig csináltam, de úgy éreztem, hogy ez visszahúz és mellőztem. Inkább azt szeretem, ha újat alkothatok és mindig keresem a kihívásokat. Feszegetem a felső határokat, hogy miket lehet elkészíteni. Mostanság rézcsatokat készítek, amelyeket rézlapból faragok ki. Fűrésszel körbevágom, reszelőkkel az éleinek formát adok, utána kalapáccsal és dúcokkal ívelt formára ütöm ki. A csont- és szarumegmunkálás is nagyon érdekes, és ezek az alkotóelemek jót mutatnak a táskákon. Mindezt azért csinálom, hogy bőrműves termékeim jobbak és szebbek legyenek, illetve kezdem mellőzni a boltban vásárolható felfüggesztéseket, csatokat. Ezeket megcsinálhatja az ember magának otthon szaruból, csontból és rézből. A csonttal vigyázni kell, mert elreped, ha smirglizés, fűrészelés közben nagyon felhevül. A fémnél szintén gyorsan elpattannak az élek, de ha az ember ráérez, hogy egy ritmusú lüktetéssel menjen a fűrészelés, akkor meg tudja csinálni. Készítek női és férfi pénztárcákat, az egyszerű dísztelentől a szép motívumokkal ellátottig, valamint az áttört, domborított, szironyozott alkotásokig.

A táskákat hagyományos növényi ornamentikákkal vagy motívumokkal díszítem. A táskák szépek, ízlésesek és hordhatók, a formájukkal és a motívumaikkal a mai emberek szívébe is belopják magukat. Támaszkodom a magyar motívumkincsre, de nem másolom, hanem egy kiragadott részletet átalakítom úgy, hogy az enyém legyen. Nekem nagyon fontos, hogy a munkám egyedi és Koós Dezső-féle legyen. Az egyedi és járatlan utakat keresem és járom, amit más még nem csinált – mesélte Koós Dezső. – A bőrt készen veszem. A szironyokat, amelyek kecskebőrből készülnek, meg tudom házilag csinálni, mert a nagy bőráruházban nem lehet venni. A pesti és szegedi üzletekben veszem a táblabőrt, ami egy borjút vagy marhát jelent. Ez 1,5-től 4 négyzetméter is lehet, nem kis állatokról és méretekről van szó, és az alapanyag sem olcsó. A natúr bőrt por pigmentekkel festem be, amit ecettel és vízzel vegyítek, majd dörzsöléssel viszek fel. A műhelyben szabom a bőrt. Kizárólagosan kézzel dolgozom, szabászkéssel és körmölő bicskával. Éles szerszámmal könnyedén lehet vágni a bőrt. A szerszámok nagy részét örököltem adai és a környező falusi susztermesterektől. Nagyon jó acélból készültek, jobb minőségűek a mai eszközöknél. A régi szerszám fogása is más, sokkal élvezetesebb vele dolgozni. Két tűvel varrok és kézzel. Egy ár segítségével kilyukasztom a bőrt, majd a két tűvel nyolcasokat formálok és jó erősen meghúzom, ez tartósságot biztosít. A varrás élettartalma ötszöröse a gépi varrásnak. Alkalmazom a szíjgyártó mesterek fogásait, amikor minden egyes öltésnél csinálok egy csomót, hogy ne szakadjon el, ha mégis, akkor ne rojtolódzon tovább, mint a gépi varrásnál. Az öltéstávolságot meg kell szokni, ezért rengeteget kell gyakorolni. A bőrművességbe a varrás a legfontosabb, hogy annak a képe szép legyen és egyenletes, hiszen nem pontot szúrunk, hanem ívet is adunk a varrásnak – közölte a bőrműves.

Koós Dezső megjegyezte, hogy használati tárgyak esetében a tervezés tart legtovább, a kivitelezés már kevesebb időt igényel, de egyáltalán nem könnyű feladat: – Az alkotásoknál hármasságban gondolkodok. Először a funkciót határozom meg, hogy kinek és mit készítek, nőnek vagy férfinek, illetve táskát, övet vagy tarsolyt. Majd meghatározom a formavilágát, hogy kerekdedebb vagy szögletesebb legyen, csak utána jön a motívum. Ezt fordítva nem lehet, mivel a formához igazítom a motívumot. Ez vesz el sok időt. A kidolgozás már gyorsabb, bár vannak nehezebb részek a kidolgozásban, de az ember már látja a célt. A munkához mindig kell motiváció, hogy haladjak vele. Olyan munkákat nem igen készítek, amit nem szeretek. Ez nem egy termék, hanem egy műalkotás, és egyben használati tárgy, ami végigkíséri az embert az élete során. Nem az a célom, hogy vitrinbe kerüljön, hanem hogy használják. A magam kedvére elkészített tárgyakat is naponta használom, mert nem azért kell, hogy lógjon a falon. Változó, hogy egy-egy használati tárgyat meddig tart elkészíteni, mert ez hangulatfüggő is. Egy nadrágszíj elkészítése némi szünettel egy-másfél napba telik. Egy táska elkészítése több nap, akár egy hét is lehet. A piac szűk, de ez nekem jó, mert olyanok veszik meg a terméket, akik megbecsülik. Nekem elég az, hogy őket kiszolgáljam. Nem akarom az alkotásaim minőségét befolyásolni azzal, hogy tömeggyártásba vagy kapkodásba fogok. Elsősorban baráti körben értékesítem a használati tárgyakat. A közösségi oldal segítségével pedig az internet világával megosztom ezeket képek formájában. Így elérhetnek ismeretlen emberek is. A megjelenésre nagyon odafigyelek. A minőségi nadrágszíjat ajándékdobozba csomagolom, amiben egészen másként mutat, mint egy giccses ajándékzacskóban – mondta a bőrműves.