Újvidéken komoly gondot jelentenek az utcán kéregető, csellengő gyermekek. Ezt csak az állam komoly hozzáállásával lehetne megoldani. A polgárok gyakran hevesen reagálnak, ha kéregetők a lakhelyük közelében időznek, olyan is előfordult, hogy a szociális központ által használt ház szomszédai kizavarták az ideiglenes menedéket élvező hajléktalanokat. Csak a rendőrség beavatkozására csillapodtak le a kedélyek, és ez valóban csak egy eset volt a sok közül.
Május végén az újvidéki rendőrség az utcai kéregetők elleni akciója során 32 személyt letartóztatott, ezek közül 12-en kiskorúak voltak. A kiskorúakat átadták az újvidéki Szociális Munkaközpontnak, a felnőttek közül 17 személyt börtönbüntetésre ítéltek, hármukat pedig pénzbírsággal sújtották.
A problémát talán megelőzéssel lehetne a megoldani. A szociális rendszer hatékonyabb működése lehetővé tenné, hogy segítsenek a megélhetési gondokkal küszködő családoknak. A gyermekek a családban maradnának, és nem kerülnének ki az utcára, ahol rengeteg veszély leselkedik rájuk. Sokak számára a kéregetés jó üzlet. Ha észreveszik, hogy senki nem vigyáz a kicsikre, elviszik őket új „kolduscsaládba”. A megélhetési gondokkal küszködő családok sokszor azért küldik ki az utcára csemetéjüket, hogy hozzon „valamit” a konyhára, de könnyen megeshet, hogy aztán soha többé nem látják őket viszont. Gyakran hallani olyan híreket, hogy az eltűnt gyermeket keresik, és reménykednek a szerencsés kimenetelű végkifejletben.
Az újvidéki Szociális Munkaközpont gyermekmenhelyén az intézmény vezetősége szerint van elegendő hely a csellengők befogadására. Milica Džino, az újvidéki Szociális Munkaközpont gyermek- és ifjúsági osztályának a vezetője elmondta lapunknak, soha nem történt olyan eset, hogy a szakértők által befogadásra javasolt gyermeket ne fogadták volna be a központba. A Biztonságos Ház befogadóközpontjába folyamatosan érkezek új védencek.
– Nagyon óvatosan bánunk a kéregető gyermekekkel. Odafigyelünk arra, milyen idős a gyermek, mennyire érett, és megérti-e, milyen helyzetbe került. Csak úgy segíthetünk rajta, ha hajlandó velünk együttműködni. Ha észreveszünk egy gyermeket (szüleivel vagy nélkülük) kéregetés közben, a legfontosabb, hogy biztonságos környezetet teremtsünk számára. Először a szüleivel vesszük fel a kapcsolatot, és megpróbálunk segíteni, hogy a családban maradhasson. Különböző programjaink vannak a problémák megoldására, több szervezettel is együttműködünk ennek érdekében. Abban az esetben, ha családon belül nem sikerült megoldást találni, akkor eljárást indítunk annak érdekében, hogy elválasszuk a családjától, és befogadjuk a Biztonságos Házba – magyarázta Džino.
Az újvidéki Szociális Munkaközpont gyermek- és ifjúsági osztályának a vezetője kifejtette, a kéregetést tiltja a törvény, de a bűncselekmény után a gyermekvédelmi tanács és a Szociális Munkaközpont szakértői felmérik, mekkora veszélyben van a gyermek, milyen családban él, bántalmazták-e.
– Az adatokat továbbítjuk a rendőrségnek. A rendőrség ekkor esettől függően bűnvádi feljelentést tesz a szülő ellen, vagy szabálysértési eljárást indít – mondta Milica Džino.
A városban kéregető gyermekek többsége újvidéki, de természetesen más helységekből is jönnek „dolgozni” a székvárosba. A szülők gyakran visszaélnek helyzetükkel, és koldulni kényszerítik gyermeküket, a „családi” bizniszben jártas anyukák-apukák a nagyobb eseményekre (Újvidéki Vásár, EXIT, stb.) Újvidékre „költöznek” csemetéikkel, és a rendezvények közelében tanyáznak.
A kolduló gyermekek körüli ördögi kört csak társadalmi összefogással lehetne megoldani, ennek talán az egyik legfontosabb eleme a szegény sorsú gyermekek és családok elfogadása az óvodától kezdve az iskolán keresztül egészen a felsőoktatási intézményekig. A gyermekekkel már kiskorukban „éreztetik”, hogy nem olyanok, mint a többiek. Az általános iskolában én is tapasztaltam, hogy valósággal fellélegeznek a „pedagógusok”, ha egy-egy szegény sorsú diák kimarad az iskolából. A gond azonban később hatványozott formában jelenik meg, pedig szeretettel, odafigyeléssel meg lehet volna könnyen oldani. Az a kisgyerek, akit az általános iskola első-második osztályában kirekesztenek, egész életre megutálja az intézményeket, ellenszenvet érez azokkal szemben, akik ott maradtak az iskolában, és befejezték tanulmányaikat, őt viszont a társadalom arra kényszerítette, hogy kolduljon, lopjon a megélhetés érdekében. A cserbenhagyás soha sem jelenthet megoldást, az elfogadás és az együttérzés viszont jó kezdet lehet.
