Legalább 580 millió dinárba kerültek az április 24-én megtartott rendkívüli köztársasági parlamenti választások. Érdekes egybeesés, hogy szinte ugyanennyi pénzt osztott ki első körben a Prosperitati Alapítvány. 580 millió dinár 825 vajdasági pályázónak, családnak. Egy másik párhuzam: 2013 októberében a tartományi hatalom 580 millió dinárról írt alá szerződést a Vajdaság Vizei Közvállalattal. 580 millió dinár a vajdasági csatornahálózat bővítésére és öntözőrendszerek kiépítésére, illetve a mezőgazdaság fejlesztésére. Két évvel ezelőtt Belgrádban 450 millió dinárba került egy 700 diák befogadására alkalmas általános iskola felépítése. A belgrádi Surčinban 400 millió dinárért egészségházat építettek.
Mit kapott a Szerb Köztársaság lakossága 580 millió dinárért? Egy kormányt, amely jelen sorok írásakor még mindig csak alakulófélben van, és amelynek a munkájában ugyanazok a pártok fognak részt venni, mint amelyek 2014-ben megalakították a kormánykoalíciót. Az eddigi tizennyolc miniszter közül hétnek kell távoznia, a többiek maradnak tisztségükben, valamint érkezik egy új tárca nélküli miniszter. A kormányfő is ugyanaz a személy marad, azzal a különbséggel, hogy székfoglaló beszédében ezúttal nem 70 oldalon át taglalta a kormány terveit, hanem közel 300 oldalon. Két évvel ezelőtt ugyanúgy türelmesen meghallgattam Aleksandar Vučić expozéját, mint most, és mivel a memóriám egyelőre igencsak jó állapotnak örvend, tudom, hogy a kormányalakító semmilyen történelmi ötlettel, megoldással nem állt elő, csupán megmutatta, hogyan lehet egy helyett öt percig beszélni ugyanarról a dologról. Nem csak a kormánykoalíciós pártok, a miniszterelnök és a tárcavezetők java része maradt ugyanaz, hanem a kormány programja is. Ezért a józan ész egyszerűen nem tud felhagyni a kérdés ismételgetésével: Mi szükség volt a választásokra, továbbá miért tartott több mint három hónapig a köztársasági kabinet megalakítása?
Bár az utóbbi két évben nem győztük hallgatni, hogy mennyire jól megy a dolga ennek az országnak, „szinte annyira, hogy az már kellemetlen”, az átlagos szerbiai állampolgár tisztában van vele, ha a kormány új összetétele és a kabinet első embere komolyan gondolja a székfoglaló beszédben felsorakoztatott terveket, akkor megfeszített munka vár rájuk. Persze itt ismét adja magát a kérdés, hogy vajon ugyanezek az emberek ugyanezeket a terveket miért nem valósították meg az előző mandátumban? A gazdaság talpra állítása, az állami vállalatok átszervezése és nyereségessé tétele, költségeiknek csökkentése, illetve a stratégiailag nem kulcsfontosságú vállalatok magánosítása továbbra is a legfontosabb feladatok között szerepelnek.
A foglalkoztatás növelése és a munkanélküliség csökkentése is az elvégzendő feladatok élvonalasa, mert bár Vučić azt állítja, az utóbbi két évben 124 ezer új munkahely nyílt az országban és ezzel párhuzamosan a munkanélküliséget is sikerült csökkenteni, a hivatalos számadatok egészen mást mutatnak. A Köztársasági Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 2014 utolsó negyedében 16,8 százalékot tett ki a munkanélküliek aránya, 2015 első negyedében 19,2 százalékot, 2015 harmadik és negyedik negyedében 17,9 százalékot, 2016 első negyedében viszont már ismét 19 százalékot. Az átlagbérek valóban emelkedtek: 2015 júniusában 44 585 dinár volt, 2016 júniusában pedig 46 450 dinár. Viszont a bérekkel párhuzamosan az árak is növekedtek: 2015 márciusában 2014 novemberéhez viszonyítva négy százalékkal drágult az élelmiszer, 2015 márciusa és júniusa között újabb négy százalékkal, idén március és április között 0,4 százalékkal, az elmúlt hetekben pedig negyven százalékkal drágult meg a sertéshús, és a baromfihús ára is emelkedett.
Persze az sem mindegy, hogy milyen munkahelyek nyílnak. Ha azokból lesz több, amelyek minimálbért kínálnak a munkásoknak, nem sok esély van a szegénységi mutatók – 2015-ben 25,4 százalék – csökkentésére. Az államvezetésnek érdemes lesz megfontolnia eddigi beruházás-támogatási politikáját is, amely abból áll, hogy busás támogatást kínál a külföldi beruházóknak az újonnan megnyitott munkahelyek után. A gazdasági elemzők az utóbbi két évben nem győzték hangsúlyozni, Szerbia túlontúl szegény ahhoz, hogy azokkal a költségvetési eszközökkel, amelyekkel valójában nem rendelkezik, dúsgazdag multinacionális cégeknek fizessen azért, hogy termelési részleget nyissanak az országban. Szerbia úgy teremti elő ezeket az összegeket, hogy túlságosan nagy kamatok mellett kölcsönöket vesz fel. Sokkal ésszerűbb lenne, ha az állam például térítésmentesen bocsátaná az építési területeket a külföldi beruházók rendelkezésére, vagy 5–10 évre felmentené őket a nyereségi adó fizetése alól.
Az oktatás reformjának beharangozott folytatása és a beruházás serkentése szorosan összefügg egymással. Korábban szintén gazdasági elemzők mutattak rá, hogy az országban nincsen elegendő szakképzett munkás, akiket a termelőiparban lehetne alkalmazni. Szerbia elsősorban különböző menedzsereket, pr-szakembereket tud felmutatni, a külföldi, termelésre összpontosító vállalatoknak azonban nem ilyen munkaerőre van szükségük, hanem hegesztőkre, fémesztergályosokra, csiszolókra. Vučić székfoglaló beszédében ezt úgy fogalmazta meg: „Szerbiában van elég jogász és mérnök, újakra már nincsen szükség, vízvezeték-szerelőkre és hegesztőkre viszont annál inkább”. Talán ebben a mandátumban sikerül előrébb lépni a duális képzés témájában, amely eddig is a kiemelt feladatok között szerepelt napirenden, az érdemi eredmények azonban valamiért elmaradtak.
A kormányalakító expozéjának egyetlen eleme tekinthető újnak, ez pedig a népesedési alap létrehozásának terve. A költségvetési eszközökből fenntartott alapért Slavica Đukić-Dejanović tárca nélküli miniszter lesz felelős. Vučić értékelése szerint a harmadik és negyedik gyermekek után kifizetett támogatás bizonyos szempontból elherdált pénz, mivel a családok legtöbbjét az első és a második gyermek vállalására kell ösztönözni. Ezzel kapcsolatban feltehetőleg igaza van, ugyanakkor az nem elég, ha több gyermek születik az országban, a kisbabából életerős fiatallá felcseperedő szerbiai állampolgárokat valahogyan rá kellene venni, hogy az országban maradjanak.
Stabil gazdaság, emberhez méltó munkakörülmények és fizetés nélkül ez feltehetőleg nehéz lesz. És akkor még nem beszéltünk a társadalom azon rétegéről, amelynek az anyagi javak mellett az is fontos, hogy az államvezetés ne nézze teljesen hülyének, és ne várja el, hogy éveken át engedje magát olcsó trükkökkel félrevezetni. Éppen ezért a szerb kormány új összetételére váró egyik legfontosabb feladat az eddigi politikai kultúra átalakítása.
