A temerini Milaković Melinda 13 évig a piacon dolgozott, nem is gondolkodott sokáig azon, hogy vállalkozásba kezdjen. Sajnos egy idő után a piacozás egyre kevésbé jövedelmezett, sok termelő jelent meg, ezért a viszonteladók nem érvényesülhettek. Ekkor Melinda és férje elkezdtek gondolkodni azon, hogy mihez kezdjenek, hogyan keressék meg kenyerüket. A férje azt szerette volna, hogy hamburgerezőt nyissanak, de Melinda ezt ellenezte, mert egyáltalán nem tudta magát elképzelni egy ilyen munkabeosztásban. Aztán mégiscsak belefogtak.
– Ellene voltam, nagyon. Azt mondtam a férjemnek, hogy hajlandó vagyok mindent csinálni, de hogy én valakinek ételt készítsek, azt nehezen. Aztán ahogy múlt az idő, megbarátkoztam az ötlettel, és végül is 2004-ben megnyitottuk az NLO hamburgériát Temerinben. Egy kis helyiség volt, de nekünk akkor nagyon nagynak tűnt. Az az igazság, hogy akkor azt sem tudtam, hogyan kell megsütni egy hamburgert, sem hogy hogyan készítik, úgyhogy eljártam gyorséttermekbe, hogy kilessem.
Habár a temeriniek kedvenc gyorséttermének a tulajdonosa, Melinda nem szállt el a hírnévtől, ma is munkásaival együtt dolgozik (Halász Gyula felvétele)
Milyen volt a kezdet?
– Kezdetben mindenfélét készítettünk, volt pizzaszelet, index szendvics, pljeskavica és különféle szendvicsek is. Idővel aztán kialakult, hogy mi a menő, mit szeretnek fogyasztani és mi mit tudunk elkészíteni, mert beláttuk, hogy nem értünk mindenhez. Akkor úgy döntöttünk, hogy marad a rostélyos és az index szendvics. A férjem sajnos meghalt a nyitás után négy hónapra, és nem tudtam hirtelen mihez kezdjek. A fiam is csak 18 éves volt még, elment katonának, úgyhogy mindent egyedül csináltam, a beszerzést is, és a hamburgerezőben én készítettem mindent. Próbáltam segítséget kérni, de senki sem akart segíteni, ez nagyon furcsa volt. Ekkor azt mondtam magamnak: Melinda, ezt neked kell egyedül megcsinálnod, és így is lett, megmutattam, hogy igenis sikerülhet. Nagyon sokat dolgoztam, volt amikor nem is aludtam, vagy ha igen, akkor 2-3 órát, szóval nem sokat. Nagyon nehéz volt egyedül, de később már a fiam is sokat segített, és kitartó munkával elértük, hogy sok vendégünk van és szeretik szendvicseinket, pljeskavicáinkat…
Később nagyobb helyiségbe költöztek.
−2012-ben átköltöztünk a mostani helyiségünkbe, teljesen más lett minden, hiszen sokkal nagyobb mint az előző hamburger sütő, itt már beülhetnek az emberek az étkezőbe és teraszunk is van. Nagyon sok befektetésre volt szükség, mert ha valaki komolyan akar dolgozni, akkor első osztályú dolgokra van szüksége, kezdve a sütőktől a hűtőkig, és persze az alapanyagok is ide tartoznak. Fontos, hogy alkalmazkodjunk a vendégeinkhez, idővel bővítettük a kínálatunkat, most már öt fajta pljeskavicát árulunk, de nagyon szeretik a fehér húst és a csirkecombot is.
Mit ajánlanak azoknak, akik most szeretnének belevágni egy vállalkozásba?
– Az első a kitartás, az nagyon fontos. Szintén nagyon fontos a minőség, mert különben nem is érdemes belefogni. Ha valaki vállalkozásba kezd, akkor legyen felkészülve arra, hogy ennek szenteli az életét, mert másra nem sok ideje jut. Nincs kirándulás, nincs évi szabadság, nincsenek szabad hétvégék. Őszintén szólva, én nem is emlékszem, mikor voltam évi szabadságon. Minden kezdet nehéz, de most sem könnyű. Nagyon nehéz megfelelni a felügyelőség követelményeinek, de muszáj, mert különben bezárnak bennünket. Például: ha a konyhán nem lenne minden rozsdamentes acélból, akkor azonnal lakat kerülne a hamburgerezőre.
Ki ne kóstolna bele ebbe a palacsintába? (Halász Gyula felvétele)
Mikor volt a legnehezebb?
– Lehet, hogy érdekesnek tűnik, de most a legnehezebb, mert nagyon nehéz munkásokat találni. Sokan költöznek külföldre, akik itt vannak, azok pedig nagyon fiatalok. Rengeteg munkás dolgozott nálam, kitanulták a szakmát, majd elmentek, és akkor én újra kezdhetem előröl. A mai napig a munkások mellett én is dolgozom a hamburgerezőben, itt kell lennem folyamatosan, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan azt én szeretném, de most már az élettársam és fiam is besegít. Ha én úgy dolgoztam volna, mint egyes tulajdonosok, hogy néha benézek mi történik, akkor már rég nem létezne a hamburgerező.
Volt egy érdekes történet ezzel kapcsolatban. Egy hölgy bejött hozzánk, és elmondta, nagyon szeret ide járni, mert mindig kellemes a hangulat, kedvesek a dolgozók, és mindig mosolygok. Erre én elmeséltem neki, hogy én vagyok a tulajdonos, és próbálok példát mutatni. Bizony a hölgy nagyon meglepődött azon, hogy én szolgáltam ki. Viszont olyan munkásokat nagyon nehéz találni, akik hajlandók így viselkedni, pontos, tiszta munkát végezni, sokat és becsületesen dolgozni. Nagy részük inkább nem dolgozik.
Történt az idén valami örömteli a vállakozása életében?
– Az idén messzemenően a Prosperitati Alapítványnál elnyert támogatás volt a legjelentősebb esemény, hiszen ennek köszönhetően felújíthattam a hűtőket és a mélyhűtőket. A Prosperitati segítsége nélkül esélyem sem lett volna a felújításokra, mert én eddig a 2004-ben vásárolt hűtőket és sütőket használtam, ez valóban nagyon nagy segítség volt. Ahhoz, hogy valaki a minőséget megtartsa, állandó újításokra és befektetésekre van szükség. Máskor, ha egy kis pénz összejött, azt én sohasem kirándulásra vagy új autóra költöttem, hanem a hamburgerezőbe fektettem.
Mit tervez a jövőben?
– Nem tervezek semmi különöset, továbbra is azt szeretném, hogy sok vendégünk legyen, finom szendvicseket készítsünk, a vendégek pedig érezzék jól magukat, ha az NLO-ba jönnek.
