A nagybecskereki Hanák Rigó Ildikó és férje, Hanák Flórián három gyönyörű kislány, Zsófia, Boglárka és Eszter szülei.
Hanák Rigó Ildikó három lányával Boglárkával, Eszterrel és Zsófiával (balról jobbra)
2000-ben költöztek előbb Péterváradra, majd Újvidékre, és csak azután Pirosra. A Hanák család három évvel ezelőtt magánvállalkozást indított. Ildikó a cégen belül az irodai teendőket látja el, férje pedig a gyakorlati munkát végzi, liftek beépítését, javítását, és karbantartását vállalja.
– Három éve júniusban olyan helyzetbe kerültünk, hogy valamit lépnünk kellett. Férjem előzőleg 5-6 évig liftszereléssel és karbantartással foglalkozott, így határoztuk el, hogy saját vállalkozást alapítunk. Ez alatt az idő alatt nagyon sok mindent elértünk. Számunkra mindig is a becsületes munka volt a legfontosabb, amivel lehet, nem tudtunk máról holnapra meggazdagodni, viszont olyan életszínvonalat teremtettünk meg, ami számunkra elegendő. Három év alatt annyira fejlődtünk fel, hogy most egy munkást tudunk alkalmazni. Köszönhetjük ezt a Prosperitati Alapítvány támogatásának is, amivel egy teherszállító gépkocsira tettünk szert – mutatott rá Ildikó, aki otthonában fogadott bennünket.
Melyek az önmegvalósítás formái az életedben?
A pirosi Tengelice gyermekkórus (Ótos András felvétele)
– Ami munkának számít még az életemben, az az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ Szombati Játszóházának vezetése. Mindez a gyerekek iránti szeretetemből fakad. Piroson a 15-16 tagú Tengelice gyermekkórussal, az idén megalakult hét óvodásból álló Hangyák, továbbá a felsősöket, és néhány középiskolást felölelő Csíra énekegyüttessel, és a felnőtt Pipacs vegyeskórussal foglalkozom. Nagy örömmel dolgozom a Fehér Ferenc Magyar Művelődési Egyesületben, hiszen mindenben támogatnak. Bármit szeretnénk, mellénk állnak, a vezetőség, a szülők és a gyerekek egyaránt. Annak ellenére, hogy nem vagyunk pirosiak, a helyiek nagyon szépen befogadtak bennünket. Piroson az összes magyar gyermek valamiféle módon részt vesz a művelődési egyesület munkájában.
Hogyan gazdálkodik az idejével egy vállalkozó anyuka?
– Folyamatosan olyan érzésem van, hogy nem jut mindenre elegendő időm. Viszont, amikor sikerül egy műsor, egy játszóház, vagy a cégünk kap egy újabb megbízatást, úgy érzem, mégis jól osztottam be a napjaimat. Az állandó jellegű kötelezettségek mellett a lányokat is hozni-vinni kell, mivel Boglárka gimnasztikára, Zsófia zeneiskolába jár, Eszter pedig úszik szabadidejében, valamint mindannyian néptáncolnak Újvidéken. Persze kudarcok vannak, és nem mindig sikerül mindent megvalósítani úgy, ahogy én elképzeltem. Talán a pihenés az, aminek a rovására megy. A háztartási teendőkbe besegítenek a nagymamák.
Azelőtt Újvidéken a Bálint-nap elképzelhetetlen volt a Guzsalyas énekegyüttes koncertje nélkül, tíz évnyi szünet után viszont újra együtt énekeltek. Miben változott meg az akkori lány csapat?
– Február 11-én a telepi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban lesz hagyományos Valentin-napi hangversenyünk, reméljük, a régi pompájában. Az említett hosszabb szünet után láttuk, hogy ez valójában mennyire hiányzott nekünk, a próbák, és a munkafolyamat egyaránt. Fantasztikus érzés, hogy ennyi idő után is ugyanolyan az összhang közöttünk. Az, ahogy mi ráérzünk egymásra, az számunkra is páratlan dolog. Tíz évnyi élet van a hátunk mögött, ami sok mindenre megtanított bennünket. Ért bennünket bánat is, és öröm is. A magyar népdalok éppen ezekről a tapasztalatokról, szeretteink elvesztéséről, vagy éppen az anyaság öröméről üzennek.
Milyen az, amikor csak önmagaddal törődsz?
– Kétszer hetente járok jógázni, és olyankor csak önmagamra figyelek. Számomra ez a kétszer másfél óra nagyon fontos. A jógának köszönhetően megtanultam kikapcsolni a valóságot, így sokkal könnyebben megnyugszom.
Hogyan teremted meg az egyensúlyt a karrier, az anyaság, és a többi szerepkör között?
– Életem során akkor találtam meg igazán az egyensúlyt, amikor édesanya lettem. Ha megkérdezték tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, én azt válaszoltam, hogy óvónő és anya. A vállalkozás, meg minden más, úgy érzem, az élet szükségszerűsége. Engem valóban a gyerekeim hoznak egyensúlyba. Az életem nem lenne ugyanaz, ha mindezt nem élem át, és nem tapasztalom meg, milyen az, amikor egy aprócska lénynek szüksége van rám. Mindez nélkül az életem nem lenne ugyanaz.
