Kínába megy a bárányhús

Egy mezőgazdasági szaklapban nemrégiben emlékeztettek a régi szerb mondásra, miszerint „aki birkát őriz, annak pénze is lesz”. Feltehetőleg ennek a szólásnak a beteljesülésében bízik mindenki, aki birkatenyésztéssel foglalkozik, főleg azt követően, hogy a mezőgazdasági miniszter bejelentette: megérkeztek a szükséges engedélyek, így Szerbia mostantól Kínába is exportálhat bárányhúst. Eddig egy, a pećinci Đurđević Vágóhíd kapott engedélyt exportra, június folyamán azonban újabb nyolc vágóhíd juthat hozzá a szükséges dokumentációhoz, és korlátlan mennyiségben szállíthatnak Kínába bárányhúst. A moholi Narancsik Nándor reméli, hogy az exportengedélynek köszönhetően állandóan lesz kereslet a bárányhús iránt.

A tavalyi kimutatások szerint az országban jelenleg 1,7 millió birkát tartanak, míg a múlt század hetvenes éveiben csak a Stara Planina lankáin nagyjából 500 ezer juh legelt. Az országban hatvan év alatt állítólag háromszáz százalékkal csökkent a birkaállomány. Napjainkban a birkaállomány 90 százaléka a legfeljebb 10–30 állatot tartó kistermelők tulajdonában van.

A szakértők szerint a mutatók az utóbbi egy-két évben pozitív jelleggel kezdtek el változni, mind többen próbálkoznak országszerte birkatartással. Tekintettel a nemzetközi keresletre és Szerbia adottságaira, az állam költségvetési támogatással próbálja ebbe az ágazatba vonzani a termelőket. Azt, hogy az ösztönzés mennyire indokolt, egy harminc éve Szerbiában élő szíriai férfi esete bizonyítja. A férfi két évvel ezelőtt líbiai ismerősének kérésére 7 ezer birkát próbált megvásárolni és Líbiába exportálni, igyekezete azonban nem járt sikerrel, egyszerűen képtelen volt ennyi eladó jószágot találni.

A moholi Narancsik Nándor 2010-ben kezdett el juhtenyésztéssel foglalkozni. Azonnal törzsállományt vásárolt, a verbászi Sava Kovačević Mezőgazdasági Birtoktól. A termelők akkor még csak 4 ezer dinár támogatást kaptak a szerb államtól anyabirkánként, most már viszont 7 ezer dinár a támogatás. A Narancsik család akkor úgy mérte fel, hogy ez a támogatás megfelelő, és vélhetőleg többen próbálkoznak majd meg ezzel az ágazattal foglalkozni. Éppen ez volt az oka annak, hogy azonnal törzsállományt vásárolt a család, hiszen abban reménykedtek, hogy azoknak tudnak tenyészállatokat eladni, akik most vágnak bele a juhtenyésztésbe, idézte fel a kezdeteket Narancsik Nándor, mondván, hogy gazdasága elsősorban továbbra is a törzsállományt értékesíti, ritkábban adják el az állatokat vágásra. A vérvonal frissítésének érdekében tavaly három kost hoztak be külföldről, így a visszajáró vásárlók új vérvonalhoz is hozzájuthatnak a tenyésztőnél. Jelenleg 200 anyaállatot tart, ezek évente átlagban 1,4 bárányt fialnak. Intenzív tenyésztéssel foglalkozik, az állatok nem mennek legelőre, a kosok pedig állandóan az anyaállatokkal vannak.

A Kínával való együttműködésről és az exportengedélyről hallott a gazda, sokat vár ettől a lehetőségtől, hiszen a kínai piac hatalmas. Lapunknak nyilatkozva ugyanakkor azt is elmondta, hogy a „papír” még semmire nem biztosíték. Erre bizonyíték az arab államokkal való együttműködés, ami meghiúsult.

– Erre mifelénk az arab államok számára felvásárlók gyűjtötték a bárányokat, viszont tavaly több gazda is mesélte, hogy akadozik a kivitel, mivel Szerbia nem szerezte be a megfelelő védőoltásokat a kéknyelv-betegség ellen, az arabok viszont csakis oltott állatokat voltak hajlandóak átvenni. Erre vezethető vissza a tavalyi áresés is. Voltak olyan időszakok, amikor a bárány olcsóbb volt, mint a malac, pedig a bárány mindig is nemesebb és drágább húsnak számított. Idén is volt olyan időszak, amikor a malac kilója élősúlyban 300 dinárba került, a bárányé pedig 250 dinárba. Mostanra kiegyenlítődtek az árak. Đurđevdan, vagyis Szent György-napja előtt ismét megugrottak, majd az újvidéki mezőgazdasági vásár miatt is emelkedett a bárány ára. Persze ezt a két eseményt követően várhatóan ismét visszaesnek az árak. Ez jellemző Szerbiában, a kereslet és az ár a nagyobb és fontosabb ünnepek előtt ugrik meg. A kínai exportengedélytől elsősorban a kereslet állandósulását várjuk. A termelőknek sokkal kiszámíthatóbbá válna az életük, ha egész évben ugyanúgy, vagy legalább hasonlóan alakulna a kereslet. Ez pedig ahhoz vezetne, hogy a bárány ára sem ingadozna évszaktól függően. A Đurđević Vágóhíd kicsit messze van a mi környékünktől, bár nekik vannak tehergépkocsijaik, tehát ennek sem kellene akadálynak lennie. Sokat segítene a felvásárlásban, ha megoldanák a felvásárlóhelyeket. Ha lenne egy hely, ahol a környékbeli gazdák át tudnánk adni a bárányokat, akkor rendszeresen tudnánk biztosítani a szükséges számú jószágot. Azt is jó lenne tudni, hogy a kínai piacra milyen súllyal lehet eladni az állatokat, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy csak 20–25 kilogrammos, vagy akár 40–45 kilogrammos állatot is megvesznek. A gazdák nagyobb súllyal szeretnék eladni a bárányt, mert akkor nagyobb a hasznuk. Ezért voltak gondjaink az olaszokkal. Az olasz piac jó, sok bárányt vásárolnak, de 25 kilogrammosnál nehezebb bárányt nem vásárolnak meg. Nekünk ilyen súlyú bárányt esetleg kilogrammonkénti 7 euróért érné meg eladni, nem pedig kettő euróért – taglalta Narancsik Nándor.

A gazda szerint az évtizedekkel ezelőtt és évtizedeken át leépített állattenyésztés végre kezd talpra állni. Az állami támogatást és a pályázatokat megfelelőnek tartja, és az a tapasztalata, hogy mind többen kezdenek el birkatenyésztéssel foglalkozni. Hozzá is sokan jönnek tenyészállatokat vásárolni. Egyedül attól tart, hogy nehogy az állam néhány év múlva hátat fordítson az ágazatnak.

– Nem lenne jó, ha egyszer csak nem tudnánk mit kezdeni az állatokkal. A gazdáknak hosszú távú és biztos tervekre van szükségük. Tudnunk kell, hogy mibe fektessük pénzünket, mi az, ami hosszú távon biztos megélhetést jelent. Mi egyelőre bizakodóak vagyunk, terjeszkedünk és igyekszünk minél szebb állatokat tartani, mivel azokat mindig el lehet adni tenyészállatnak. A falu szélén fél lánc földterületen farmot építettünk, lassan befejezzük, és reméljük, hogy az állam nem csak egy-kétéves jelleggel karolta fel a birkatenyésztést – részletezte a gazda.

A mezőgazdasági miniszter bejelentését követően kérdéseinkkel elsőként a Đurđević Vágóhidat kerestük fel, az igazgató azonban nem tudott időt szakítani a beszélgetésre.