A bánáti Padénak valamivel több mint kétezer lakosa van, bár ötven éve még ötezer körüli lélekszámmal Csóka-méretű volt. A falu népessége munkalehetőség híján egyre csak apad, egyre több a romos, gazdátlan, üresen álló, elhagyott ház. A település megkopott fényét némiképp ellensúlyozza két impozáns épület, amelyek megállásra késztetik a Padén átutazókat. Az egyik a falu központjában álló Diván-kúria, ma a helyi iroda működik benne, a másik pedig a falu mellett álló hat éve felújított Schulhóf-kastély. A Diván-kúriát Diván György, a falu földesura építette az 1800-as évek végén az átellenben álló katolikus templommal együtt.
A bánáti Tisza-mente egyik legimpozánsabb épülete a Padétól délre, az Arankán túl (DTD csatorna) a Tiszától alig két kilométerre elterülő Schulhóf-kúria, amelyet bátran nevezhetünk kastélynak, bár építtetője, a szabadkai magyar–zsidó Schulhóf család egyik tagja, Veber Schulhof nagybirtokos amolyan hétvégi háznak, nyaralónak és borászati célokra szánta. Az XVIII. és XIX. század fordulójára felépült kúriát egykor gyönyörű park övezte. A falak mentén egy sor hárs, majd azon belül egy sor gesztenye vette körbe a birtok határait.
A II. világháború után az új hatalom elvette a kastélyt, a szövetkezet vezetősége költözött be ide, itt működtek az irodáik, de csakhamar az enyészet lett úrrá a szebb napokat látott Shculhóf-kastélyon, teljesen elhanyagolták, kifosztották. A múlt század nyolcvanas éveiben baglyok után bóklászva a padlásra is feljutottunk és megcsodálhattunk a masszív tetőszerkezetet, amelyet sok-sok erdélyi fenyőgerenda tartott. Szerencsére nem ázott be a tető, és annak ellenére, hogy a szobákat igencsak megrongálták, a csempéket leverték, a korabeli központifűtés-rendszert megrongálták, még helyre lehetett állítani.
A párját ritkítóan szép nyaralót 2006-ban vette meg Darko Višjić horvát üzletember, aki két év alatt felújíttatta, eredeti formájába állított vissza a védett műemléképületet, de bokros teendői mellett csak ritkán nyílt alkalma családjával ideutazni és a szép környezetben pihenni, felüdülni. A kastélyt néhány éve új tulajdonosi csoport vette meg, öt vállalkozó fogott össze, három belgrádi és két újvidéki tulajdonos birtokába került a Schulhóf-kastély. Az új tulajdonosok hétvégeken látogatják új szerzeményüket, amelynek alagsorában konditerem és szauna is működik, a tágas kertben úszómedence szolgálja a felüdülést nyáridőben. A több mint húsz szoba jelenleg nincs kihasználva, de úgy hírlik, a faluturizmus irányába szeretne nyitni a tulajdonosi kör.
A kastély látogatható, legalábbis első szóra beengedett bennünket Micsik József gondnok, aki feleségével, Piroskával már hat éve viseli gondját a Schulhóf-kastélynak. A kastélyhoz tartozó két hektár szőlőt idénymunkásokkal műveltetik meg, a tiszaszentmiklósi gondnokházaspárnak akad éppen elég tennivalója a házban és a ház körüli terebélyes parkban, amelyben még száz évnél idősebb fehér nyár is akad. A fenyők egy része kiszáradt, cserére szorulnak.
Látogatásunk alkalmával József az egyik száraz fatörzs feldarabolásával volt elfoglalva, felesége pedig a szobák körül ügyködött, hiszen, amint végére jut az épületnek, kezdheti előröl a munkát.
– A feleségemmel hat évvel ezelőtt vállaltuk el az állandó bentlakó gondnokságot, ami azzal jár, hogy a hét minden napján gondoskodunk az épületekről, és rendben tartjuk kívül-belül. Én kaszálom a füvet, karban tartom a jakuzzit, a medencét, a szökőkutat, a teraszokat, a kertet, ha kell, megjavítom a vízvezetéket, nyesem a fákat és a bokrokat. Most is ki kellett venni néhány fát. Még jó néhány öreg fa vár cserére, a parkosítással el vagyunk kicsit maradva, de talán jövőre már több új fa telepítésére is sort keríthetünk. Minden attól függ, mit terveznek a gazdák, a kastély tulajdonosai, akik általában hétvégeken, szombaton és vasárnap tartózkodnak itt többedmagukkal.
Az alagsorban egy tucat szoba, különböző rendeltetésű helyiség van, fent a tulajdonképpeni földszinten csak öt szoba van, de azok igen tágasak, bálteremnek való méretű is van. Nemcsak kikapcsolódásra, hanem különféle rendezvények megtartására is alkalmasak a nagy szobák. Sokan érdeklődnek a kastély iránt, a tulajdonosok nem zárkóznak el a látogatók elől, volt, amikor esküvői párok jöttek ide fotózásra a szép környezetben.
Mivel nagy területen fekszik a kastély, éjszakára kiengedjük a kutyákat, az ebek éberen őrködnek akkor is, amikor mi alszunk. Megszoktuk az itteni életet, egész nap akad tennivaló a kastély körül – mutat körbe a kastélykertben Micsik József.
Az idei szőlőtermést sajnos tönkretette a csapadékos időjárás, pedig egyes években akár hatezer liter bort is adott a két és fél hektár szőlő. Annak idején, több mint száz éve egyes források szerint körülbelül kétezer parasztot, padéi napszámosokat alkalmaztak a Schulhóf-féle birtokon, szőlőt telepítettek, a földeket művelték, búzát és kukoricát termesztettek, amihez mintegy száz lovat, számos fogatos járművet használtak a gazda és számtartója irányítása mellett. Legtöbb kézi munkaerőre a szőlőben volt szükség, ahol százak dolgoztak. Egyes feljegyzések szerint évente a kastély borpincéjében 40 000 liter bor és 10 000 liter pezsgő készült. A finom bánáti nedű azután Padéról eljutott egészen Franciaországig.
A Schulhóf család a második világháború kitörésekor Budapestre távozott, de nem tudta elkerülni a zsidó üldözöttek tragédiáját. A második világégés idején a német megszállás alá került Bánátban a Schulhóf-birtokot Padéval egyetemben bizonyos Verner Kristóf irányította, mígnem a nagy világégést követően színre lépett a „néphatalom”, és kisajátította a „burzsoá elnyomók” vagyonát, azután nem tudtak mit kezdeni vele, ebek harmincadjára került a kastély és környéke egészen a közelmúltban megtörtént felújításáig, a privát tőke újbóli megjelenéséig.
Érdemes megnézni, körbejárni, bepillantani a Schulhóf-kastélyba, amihez nincs szükség különösebb procedúrára, elegendő felhívni Micsik József gondnokot a 062/96-47-661-es telefonszámon.
