Szombaton este az adai színházteremben koncertezett a helybéli Baraparty zenekar, amely ezzel a hangversennyel ünneplte megalakulásának 20. évfordulóját. A jubileum kapcsán Virág Imrével, az együttes frontemberével beszélgettünk.
Kérlek, mesélj a kezdetekről. A honlapotok szerint 1995 januárjától létezik hivatalosan a zenekar, de Illés Ferivel már több zenekarban is játszottál korábban. Milyenek voltak a zenekar első próbálkozásai, s gondoltátok-e valaha, hogy két évtized után is jelen lesztek a könnyűzenei színtéren?
– Tulajdonképpen már 1984 óta együtt zenélek Ferivel, csak az együttesnevek változtak. Kezdetben ez amolyan kamaszkori „csináljunk már valami nagyot”-féle ötletként indult, de a kilencvenes évek elején már voltak komolyabb próbálkozásaink is, elsősorban a blueszene terén. Gondolok itt a Big Man and the Blues Sindycate együttesünkre Zoran Dukićtyal vagy a Blind Man Bluesra Vadnai Zolival. De egy dologban lényegében minden zenekarunk hasonlított egymásra: zömmel saját szerzeményeket játszottunk. Természetesen akkor is úgy gondoltuk, hogy sok-sok évig fogjuk még boldogítani közönségünket.
1995 és 1998 között részt vetettek az Énekelt versek zentai fesztiválján, amelyen két évben különdíjat is nyertetek. Ezzel szemben ebben az időszakban viszonylag keveset koncerteztetek, s csak 2000 óta indultak be a fellépéseitek? Mi volt az oka ennek?
– Sok minden közrejátszott ebben. Egyrészt nehéz volt megfelelő fellépési helyeket találni, meg talán az (ön)menedzselés hiánya is közrejátszhatott ebben. Abban az időben alapítottunk családot is, s más zenekarokban is játszottunk. Talán magunk se hittük, hogy több van bennünk, mint évi hat-nyolc fellépés.
Képre kép címmel 2001-ben jelent meg az első lemezetek, amelyeket az évek folyamán még öt hanghordozó követett. Milyen körülmények között készültek, mennyire volt egyszerű (vagy összetett) felvenni őket, s milyen visszajelzések érkeztek hozzátok?
– Igen, 2001-ben adódott lehetőségünk először arra, hogy saját hanghordozót jelentessünk meg. A Táltos című folyóirat támogatott bennünket ebben. Akkortájt kicsit nehezebb volt lemezt készíteni, a minőségi zenei anyag felvétele is többe került, no meg a stúdiómunkára megszabott határidő is viszonylag kevésnek tűnt. Ezzel szemben gyorsan felvettük az anyagot, amely 11 saját szerzeményből és 3 megzenésített versből állt. Ennek ellenére nagyon jó volt a fogadtatása itt, helyben is, sőt néhány koncert erejéig Magyarországra is eljutottunk vele. El lehet mondani, hogy lényegében ekkor ismerték meg a nevünk szélesebb körben. A későbbiek során, ahogyan a cédékészítés is olcsóbbá vált, már a saját zsebünkből finanszíroztuk ki a többi hanghordozót. Tizenkét év alatt 6 korongot adtunk ki, ezeken 85 dal található, szinte kivétel nélkül saját szerzemények. Természetesen ezek a cédék kereskedelmi forgalomba soha nem kerültek. Általában a koncertjeinken osztottuk szét őket a rajongóink közt, hisz nekünk az volt a fő szempont, hogy megismerjék a zenénket. (A Baraparty összes lemeze letölthető a zenekar hivatalos honlapjáról: www.baraparty.com– a szerző megjegyzése.)
Tudomásom szerint készítettek egy teljes cédényi gyermekvers-megzenésítést is, amely viszont soha sem jelent meg album formájában. Nem is terveztétek?
– 2004–2005-ben együttműködtünk az adai Gyurgyalag kórussal, amelynek tagsága a
helyi óvónőkből állt. Megkerestek bennünket, hogy zenésitsünk meg huszonegynéhány gyermekverset, majd közösen elő is adtuk őket. Mikorra viszont lehetőséget kaptunk volna, hogy elkészítsük a lemezt, mi már átalakítottuk az együttesünket, és más zenei stílusban kezdtünk gondolkodni a jövőnket illetően. Végül is csak rajtunk múlott, hogy ez nem jött össze.
A zenekar számos tagcserén esett át az évek folyamán. Ez mennyire nyomta rá bélyegét a zenekar mindenkori hangzására, s a ma esti koncerteteken lesznek-e régi tagok a fellépők között?
– Az elmúlt két évtized alatt összesen 23-an mondhatták Baraparty-tagnak magukat. Ehhez még hozzáadnám azokat az embereket is, akik valamelyik cédénken „vendégzenéltek”, vagy gyakori közreműködőnek számítottak a fellépéseinken (+9 személy). Természetesen a sok zenész sokféle zenei hatást hozott a bandába. Ezeket igyekeztünk beépíteni hangzásunkba, mert ami zeneileg jó, azt megéri felhasználni a minőség érdekében. Elmondható, a Baraparty egy jó hangulatú, befogadásra hajló zenei közösség. Az utóbbi években hangzásunkat mindenképp a többszólamú női vokál határozza meg. Legnagyobb örömünkre a jubileumi koncertünkön több volt, ma már külföldön élő, karriert befutó énekesnőnk is fel tud majd lépni velünk.
Húsz év nagy idő egy zenekar életében, különösen a vajdasági, elsősorban magyar nyelven éneklők esetében. Mi az, aminek köszönhetően továbbra is aktívak vagytok. Létezik erre külön recept?
– A receptet szerintem nem nehéz elsajátítani. A zene szeretete, meg az, hogy a hétköznapok terheit le lehessen időnként vetni azzal, hogy létrehozunk valami nekünk vagy netán másoknak is tetsző alkotást, ezek az én mozgatórugóim. De az együttes többi tagját is meg kellene kérdezni. Biztos, hogy nekik is van valami egyedi receptbevalójuk.
Az elmúlt években gondoltatok-e arra, hogy Magyarországon is szerencsét próbáltok a zenétekkel? Voltak-e ilyen jellegű terveitek, s szerintetek innen Vajdaságból lehetséges-e betörni az anyaországi színtérre?
– Az anyaországban óriási a felhozatal jobbnál jobb együttesekből, és én ennek csak örülni tudok. Nagyon jó, hogy léteznek, s hogy igény van rájuk. Mi hozzájuk képest mindenképp a periférián vagyunk, és idővel az ember rájön, hogy a lehetőségeihez mérten hol a helye. Ebből kiindulva, mi értékelni tudjuk azt, ha évente 2-3 fellépést összehozunk Magyarországon. Másfelől nézve meg a mai világhálós korszakban már bármi lehetséges, csak az a kérdés, hogy egyáltalán be akarunk-e „vágódni” odaát.
Belekerültetek a legendás rockújságíró, Bogomir Mijatović Vajdasági rockenciklopédiájába is. Milyen érzés szócikként szerepelni ebben a maga nemében egyedülálló kiadványban?
– Épp a napokban került a kezembe a könyv. Hihetetlen, hogy vannak még emberek, akik időt és energiát nem sajnálva egy ilyen ügyet végig tudnak vinni. Mindenképp megsüvegelendő dolog, amit véghezvitt. És naná, hogy jólesett magunkról olvasni ebben az összeállításban!
A zenekar tevékenységének első éveiben a koncerteken is szinte kizárólag saját szerzeményekkel rukkoltatok elő, az utóbbi időben viszont feldolgozások is szerepelnek a repertoáron.
– Ez egyfajta kompromisszum, amire az évek során rákényszerültünk, annak érdekében, hogy az együttes minél több helyre eljuthasson. Mert senki sem annyira naiv, gondolom, hogy azt higgye, csak saját szerzeményeinket előadva eljuthattunk volna amatőr zenészként idáig. Mostanában évi 20-25 fellépésünk van, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy tudják rólunk, igényes rockzenét játszunk talpalávalónak, és emellett a saját dalainkból is jut minden koncertre néhány.
A dalokat egyébként a bandatagok ajánlják, igyekszünk a „régi” ’70-es, ’80-as évekből, de az utóbbi évek jó értelemben vett slágereiből is válogatni. A feldolgozásra kerülő szerzeményeket egy kicsit mindig a saját képünkre alakítjuk, majd pedig magunkon és a közönségen „teszteljük le” ezeket a dalokat.
Az adai koncerten kívül máshol is felléptek a jubileum jegyében, vagy pedig ez lesz az egyetlen születésnapi buli?
– A mai koncert lesz a jubileumi fellépésünk, s abból a szempontból is különleges lesz, hogy ezen az estén kizárólag csak a saját szerzeményeinket adjuk elő. Előfordulhat, hogy a nyár folyamán összehozunk egy másik, ünnepi jellegű koncertet is, amelyen elhangoznak majd a legkedveltebb feldolgozásaink is, de ez még, mi mást mondhatnék, a jövő zenéje.
Mik a rövid és hosszú távú terveitek?
– Tervben van egy videoklip elkészítése valamelyik új dalunkra. A nyárra már több lekötött koncertünk is van, ősztől pedig szeretnénk eljutni Vajdaság olyan magyarlakta vidékeire is, ahol még nem jártunk. Továbbá szeretnénk néhány új dalunkat stúdióban felvenni. Hosszabb távon minél több fellépést, jó bulit kívánok magunknak és rajongóinknak a következő években is.
A fotók a zenekar archívumából származnak
