A Duga rehabilitációs központ temerini befogadóközpontja három évvel ezelőtt kezdett el működni, ide érkeznek a függőségben szenvedő betegek, itt kezdődik a gyógyulás első fázisa, valamint ide küldik azokat a védenceket is, akik a gyógyulás utolsó fázisában vannak. Ők lesznek a központ vezetőjének a segédjei. Ez több szempontból is jó, részben azért, mert a frissen érkezett betegek látják, hogy sikeresen meggyógyulhatnak a függőségtől, másrészt a központ vezetőjének is jól jön azoknak a segítsége, akik tudják, milyen kínokon esnek át az ide érkező betegek.
A temerini központ működése előtt a függőségben szenvedő betegek az újvidéki központba érkeztek, egy idő után azonban úgy döntöttek, az lenne a legjobb megoldás, ha a gyógyulás első fázisát olyan helységben töltenék a védencek, amely nincs a város közelében. Nem csupán a nyugodt környezet miatt alakították ki a temerini központot, hanem azért is, mert nincs annyi kihívás, mint Újvidéken.
A temerini központ részben önellátó, mivel disznókat, csirkéket, nyulakat tartanak, a védencek építették, alakították ki azokat a létesítményeket, amelyekben az állatok vannak, emellett melegházuk is van, ebben jelenleg paradicsompalánták fejlődnek. Pillanatnyilag hét védenc tartózkodik a temerini központban, de összesen tíznek van hely. Amikor befejeződik a gyógyulás első fázisa, a védencek az újvidéki központba kerülnek.
Saša Radulić, a Duga rehabilitációs központ temerini befogadóközpontjának vezetője lapunknak elmondta, hogy a gyógyulás első fázisa a legnehezebb.
– Ekkor alakul ki a legnagyobb krízis, a fizikai megpróbáltatás nagyon nehéz, a városban viszont mindenféle ajzószer csak egy kéznyújtásnyira van. A szerbiai protestáns keresztyén közösségnek 20 éve tulajdonában van egy temerini ház, mivel Újvidéken is az egyház keretében működik a rehabilitációs központ, úgy gondoltuk, kihasználjuk ezt az objektumot is – mondta Radulić.
A központ önkéntes alapon működik, a függőségben szenvedők önként jelentkeznek a terápiára, de nem fogadhatnak be mindenkit. Ahhoz, hogy egy függőségben szenvedő bekerüljön a rehabilitációs központba, többszöri beszélgetésre hívják az újvidéki központba, ahol Kuranji Daniel, a Duga rehabilitációs központ vezetője fogadja a munkatársaival. A függőségben szenvedő beteget megismertetik a központ szabályaival, és elmondják neki, melyek azok a feltételek, amelyeket teljesítenie kell ahhoz, hogy bekerülhessen a központba. Több egészségügyi vizsgálaton, teszten esik át (pl. hepatitisz, AIDS), az új védencnek minimálisra kell csökkentenie a függőségét. A központba nem fogadnak be olyan betegeket, akik erős függőségi válságban vannak, vagy olyanokat, akik metadon gyógyszert fogyasztanak.
– Ezek a betegek sokszor meggondolják magukat egy-két nap múlva, és elhagyják a központot, mert nem bírják ki drog nélkül. Az erős függőségben szenvedőket először két hétre elküldjük a pszichiátriára, velük kiváló az együttműködésünk, majd visszajöhetnek, ha csökkent a függőségük.
A betegeknek az elején fontos megérteniük, hogy a központban nemcsak munka jellegű terápiát nyújtunk, hanem a lelki gyógyulás is legalább annyira fontos része a rehabilitációnak, sőt szerintem főleg ez segíti át a legnagyobb válságon az embereket. A fizikai munka jót tesz, mert kialakulnak a munkaszokások, de csupán a munka nem segíthet a függőségben szenvedő betegeken – magyarázta a központ vezetője.
A központban szigorú fegyelem uralkodik, minden nap előre meghatározzák mi a teendő. Reggel 7 órakor kelnek a védencek, fél nyolcig elvégzik a kötelező zuhanyzást, fogmosást, megágyaznak stb. Fél nyolctól fél kilencig Bibliaolvasás következik, mert a központban úgy tartják, az embernek a fizikai táplálék mellett mindennap szüksége van lelki táplálékra is. Erre azért van szükség szerintük, mert így az emberek könnyebben megbirkóznak a mindennapok gondjaival. A védenceket hetente beosztják ügyeletesnek, van, aki a hálószobáért felelős, van, aki az ebédet főzi stb. Az ügyeletesség nem azt jelenti, hogy reggel elvégzik gyorsan a dolgukat, a kötelesség egész napra szól, folyamatosan rendnek kell lennie mindenhol. Délután öt órakor befejeződnek a napi aktivitások, ezután egy kis pihenő következik, majd újra az olvasással töltik az időt. Ilyenkor vagy a Bibliát tanulmányozzák a védencek, vagy azokat a könyveket olvassák, amelyeket a központ vezetői kiválasztottak számukra. Este hétkor van a vacsora, utána pedig egy kis torna, fizikai aktivitás következik, néha sétálnak is a faluban, de csak a központ dolgozóinak felügyeletével.
A temerini rehabilitációs központba nem csak drogfüggők jönnek. Az idősebb védencek főleg alkoholizmusban szenvednek, a legfiatalabbak nagyjából kábítószerfüggők, a középkorúak pedig túlnyomórészt szerencsejáték-függőségben szenvednek. A kábítószert élvező fiatalok relatív gyorsan a „padlóra” kerülnek (három-négy év), és ezt követően döntenek a rehabilitáció mellett. A szerencsejátékosoknak általában több időre van szükségük ahhoz, hogy rájöjjenek függőségükre, az alkoholizmusban szenvedők pedig sokszor 10–20 év után vallják be, hogy segítségre szorulnak.
