Egy ellentmondásokkal teli személyiség, akinek sikerült Európa vezető gazdasági nagyhatalmának az élére kerülnie. Az erősen férfi dominanciájú kapitalista Németország vezetőjeként sikerült neki a világ legbefolyásosabb nőjévé válnia.
Angela Dorothea Kasner (szül: Hamburg, Nyugat-Németország, 1954. július 17.). Ebből az anyakönyvi bejegyzésből kevesen jönnének rá, hogy kiről is van szó. Aki hallott már legalább pár személyes információt Angela Merkelről, az tudhatja, hogy egy keletnémet politikusról van szó. Ez az állítás tulajdonképpen csak félig igaz, mint ahogy a német kancellár életútjában sok minden más is...
Apja Horst Kasner berlini evangélikus lelkész, aki Angela születésekor Hamburgban látta el a lelkipásztori teendőit, pár hónappal gyermekük megszületése után azonban feleségével Kelet-Németországba költöztek. A család kisebb kitérővel a Berlinhez közeli Templinben telepedett le. Herlint Jentzch Angela édesanyja tanárnőként, apja Horst pedig a brandenburgi evangélikus egyház lelkipásztoraként építette karrierjét, az egyre inkább diktatórikussá váló NDK-ban. Családi életük kiegyensúlyozott volt, a porosz apai szigor és az NDK gyenge gazdasági helyzete azonban rányomta a bélyegét Angela gyermekkorára.
Csendes, szégyenlős, kitartó és rendkívül intelligens. Ezekkel a jelzőkkel illették a fiatal Angelát barátai és tanárai Templinben. Politikával ekkoriban még nem foglalkozott, de az ehhez szükséges megfontoltsággal és diplomáciai érzékkel már rendelkezett. Lelkipásztor apja révén a mélyen vallásos Angela pont szülei tanácsára lépett be a Szabad Német Ifjúságba, az egyetlen államilag elismert ifjúsági szervezetbe. Ismét egy sarkalatos ellentmondás az életében, ez azonban végül hozzájárult sikeréhez.
Apja vallásos világnézete ellenére tisztában volt az NDK-ban uralkodó helyzettel, és tudta, hogy lánya csak akkor kamatoztathatja tudását, ha tiszteletben tartja az éppen aktuális politikai irányvonalat. Angela kitűnő eredményei miatt egyre égetőbbé vált belépése a Szabad Német Ifjúságba, amit végül vonakodva meg is tett. A szervezeten belüli szekuláris beavatási ünnepségen azonban nem vett részt, ehelyett evangélikus keretek között konfirmált. Ifjúsági szervezeti tagsága és kimagasló eredményeinek köszönhetően felvételt nyert a Lipcsei Egyetemre, és fizikusi diplomát szerzett. A politika iránti érdeklődése és a politikai ideológiájának kikristályosodása is az egyetemi évekre tehető. Jobbközép keresztény-konzervatív politikai irányvonalát már ekkor meghatározta, amely egyértelműen a nyugatnémet CDU párt irányelveivel volt azonos. Erre azonban még várnia kellett Angelának, mivel a vasfüggöny még ott állt ideológiája és annak fő bázisa között.
Egyetemi évei alatt szűk baráti társaságban tudott csak őszintén politikáról beszélni és véleményt cserélni. Újabb ellentmondás, hogy amíg a titkos politikai műhelyekben a keresztény-konzervatív irányelvek szószólója volt, addig a Szabad Német Ifjúságban karrierje egyre ívelt felfelé. A központi szervezet titkárságának, majd később az agitációs és propagandaosztályának kulcspozíciójában tevékenykedett. A független és egységes Németország eszméje mellett Angela tökéletesen megtanult oroszul, sőt több orosz nyelvi és irodalmi versenyt is megnyert. 1973 és 1978 között végezte egyetemi tanulmányait Lipcsében, majd ezt követően Kelet-Berlinbe költözött, ott doktori tanulmányokba kezdett. Fő területe a kvantumkémia lett, amelynek köszönhetően stabil munkahelyet kapott a Német Tudományos Akadémia központi Fizikai és Kémiai Intézetében.
Ez az az időszak, amikor lassan összeállhat a jelenleg is ismert kép Angeláról. Ekkor ismerkedett meg ugyanis leendőbeli első férjével, Ulrich Merkel fizikussal, akivel öt évig voltak házasok, a válásuk után azonban Angela megtartotta a Merkel nevet. A doktori cím megszerzése és egy sikertelen házasság után kezdődött el igazán politikai karrierje.
Angela Merkel nem volt az a tipikus lázadó, forradalmár típus. Neveltetéséből adódóan inkább „a számoljunk el tízig, mielőtt bármit is mondunk és teszünk”-karakter volt. Kiegyensúlyozott és óvatos volt a berlini fal leomlásának idején is. Nem volt ott az első sorban kalapáccsal, inkább kivárt, és a háttérben volt mindaddig, amíg nem nyíltak meg a kapuk ideológiája előtt.
Ehhez az időszakhoz fűződik Angela Merkelről szóló, talán legismertebb anekdota is. A jelenlegi kancellárt több televíziós műsorban is arról kérdezték, hogy mint csinált 1989. november 9-én Németország egyik sorsnapján, amikor is először engedélyezték a kelet-berliniek nyugatra utazását. Angela nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy: „Azt hiszem, az egy csütörtöki nap volt, csütörtökönként pedig a barátaimmal szaunázni szoktunk, majd utána sörözni, azon a napon sem tettem másként”
Angela 1989-ben lépett be a Demokratikus Ébredés nevű újonnan alakult keletnémet politikai pártba, amelynek rövid időn belül szégyenlőssége és visszafogottsága ellenére helyettes szóvivője lett. Ezt nagyban köszönheti a párt elnökével, Lothar de Maizière-rel ápolt jó kapcsolatának. A politikai változásokat kihasználva, mint annyi nagy politikai vezetőnél, Angela Merkelnél ekkor jött az a tipikus „jókor volt jó helyen”-pillanat. Maizière 1990-ben a Német Demokratikus Köztársaság első és egyetlen demokratikusan megválasztott miniszterelnöke lett. A Demokratikus Ébredés irányelvei pedig teljes mértékben megegyeztek a Nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió értékrendjével. Angela tehát jó helyre került, időközben pedig komoly kapcsolati rendszerre is szert tett, de ne feledjük, ez mind Maizière-nek köszönheti. Maizière olyan volt Angela Merkelnek, mint Boris Jelcin Vlagyimir Putyinnak. Közeli kapcsolatban levő befolyásos vezető nélkül egyikük sem tartana ott, ahol most. Erre az időszakra tehető Angela második házassága Joachim Sauer egyetemi professzorral – akivel a mai napig együtt élnek a kancellárnak járó színvonalas lakhely helyett egy berlini bérelt lakásban.
(Folytatjuk)
