A magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság és Földművelésügyi Minisztérium közös menedzseléséből kikerült projektum az értéktárak létrehozása, amely a hungarikumtörvény megszületéséhez, majd a 2015-ös megújításához köthető. A Vajdaságban a helyi értékeink begyűjtése már jó ideje folyik, nem kizárólag a vajdasági értéktár projektumához kötődik, hanem a helyi művelődési egyesületek mindennapos munkájának számít. Ugyanígy a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet feladata is, hogy munkájukat figyelemmel kísérje, és segítse is, ahol erre szükség adódik. Gondi Martinát, a VMMI igazgatóját kértük fel, meséljen nekünk a munkafolyamatról és annak jelenlegi állásáról.
Az aracsi pusztatemplom már a szerepel a külhoni értékek listáján (Szögi Csaba / a VMMI archívuma)
– Ha csak a nyugat-bácskai „hármas falu”, Gombos, Doroszló és Kupuszina térségére gondolunk, ahol jelentős mértékben őrzik a hagyományt, és ahol a legerőteljesebben jelen van a szokások, a helyi viselet, a néphagyománykincs megőrzése, itt ez a munka folyamatos. De beszélhetnénk más régiókról is, például nyilván a székelykeveiek is tisztában vannak a saját értékeikkel, hogy mit tudnak felajánlani az odalátogatóknak. De rajtuk kívül is nagyon sok településen található tájjellegű vagy helytörténeti gyűjtemény, működnek tájházak is. A mostani projektumok elsősorban az a célja, hogy mindezt egy kicsit tudatosítani próbálja, és összefogja. Idén júliusban újították meg a magyarországi hungarikumtörvényt, az azóta még hangsúlyosabban figyel a határon túli régiókra. Ez nagyon sokat számít, mert így tudunk mi is hatékonyabban bekapcsolódni a munkába.
A projektum rengeteg terepmunkával jár. Szeptember végén kezdtük el, nagyon sok helyre eljutottunk egy hónap alatt. Az intézet munkatársai, Varga Tamás, Vázsonyi Csilla és jómagam jártuk a terepet, Nyugat-Bácskától Versecen át Pancsováig, de még mindig vannak helyek, amelyek eddig kimaradtak. Ezt a munkát nagyon fontosnak tartom, hiszen az intézményeknek azok a legeredményesebb pillanatai, amikor kilépnek a saját falaik közül, és szembesülnek az igazi feladatokkal. Ehhez most hozzásegít bennünket az értékgyűjtési program. Egyúttal most a községek is meglátják, igazából mennyi lehetőség van az adott faluban. Jelenleg leginkább pesszimisták vagyunk... aztán az ember elmegy Kisoroszra, és azt látja, hogy felépült egy valóságos turisztikai komplexum a helyi tájháznál. Szó sincs arról, hogy ez a hagyományőrzés rovására történt volna. Ellenkezőleg, valaki meglátta a lehetőséget, és most Bánát csücskében van egy helyszínünk, amely nagyon sok programot oda tud vonzani. Arról nem is beszélve, hogy a helyieknek munkalehetőséget is biztosít, a turizmusból befolyó pénzt pedig vissza lehet forgatni, akár hagyományőrzésre. Ezzel a példával tudnám demonstrálni, mi kellene hogy legyen az értéktár projektum kifutása, hogy az értékeinket meg is tudjuk mutatni. Aki közművelődéssel foglalkozik, annak bizony oda kell figyelnie a településfejlesztésre is. A kis települések művelődési egyesületei persze önerőből nem fogják tudni ott tartani az új generációkat, lehetőségeket is kell a kezükbe adnunk. Össze kell kapcsolódniuk a gazdaságfejlesztéssel és a vidékfejlesztéssel. Meg kell tehát találnunk a közös pontokat, és az értéktáron keresztül erre adott a lehetőség. Az pedig a mi felelősségünk, mennyire tudunk ezzel élni, mennyire vagyunk képesek megtalálni a megfelelő embereket, akik egy-egy faluban odaállíthatók a „csatarendbe”, mert van bennük lelkesedés, valamint szakértelemnek sincsenek híján.
A papírangyalkák is szerepel az eddig felterjesztett 64 tétel között. Már csak néhányan készítik Szabadka környékén. (Fotó: Szögi Csaba / a VMMI archívuma)
Az jól látható, hogy ez a projektum nem érte váratlanul a Vajdaságot, hiszen Erdély, Kárpátalja vagy Felvidék esetében 5 vagy 6 helyi érték került eddig az értéktárba, nálunk azonban 64.
– Mindez annak köszönhető, hogy Hajnal Jenő, a VMMI előző igazgatója az első értékgyűjtési projektum során sorra felkereste azokat a szaktekintélyeket, akik hajlandók voltak közreműködni a projektumban. Mert nagyon fontos, hogy amikor az adott faluba elmegyünk, ott a helyi lakos tud nekünk segíteni az ottani értékek fellelésében, minden régióban vannak evidenciák, melyeknek egyértelműen be kell kerülniük a nemzeti értékeink közé. A korábbi értékgyűjtés során egy nagyon szép listát állítottak össze az értékeinkről, az irodalmi emlékektől kezdve a természeti kincseken keresztül a tárgyi gazdagságig. És még akkor ezeket a javaslatokat ők ki is dolgozták. Mert nagyon fontos tudni, hogy mi itt nem csupán listákat készítünk. Minden értékről, ami ide kerül, készül egy adatlap, hogy honnan ered, mi az, amit fontos tudni róla, fotóanyag, esetleg videohanganyag is készül adott esetben. 64 elemről megtörtént ez az összeállítás. Ezt a MÁÉRT helyi képviselete átadta a Hungarikum Bizottságnak, és ezek szerepelnek a Magyar Értéktár – Hungarikumok Gyűjteményének Külhoni értéktár nemzeti értékeink listáján (http://www.hungarikum.hu/content/kulhoni-ertektar-nemzeti-ertekeinek-listaja). Jelen pillanatban is ugyanez a procedúra folyik a további értékekkel kapcsolatban, amelyek felkerülnek vajdasági szintre. Utóbb esetleg valamelyikből hungarikum is lehet majd egyszer.
A projektzáró rendezvény egyébként az év végén lesz, azt gondolom, addigra már Erdélyben, Kárpátalján és Felvidéken is rengeteg érték be fog kerülni az értéktárakba.
Ám ezután sem szabad leállnunk, és nyugodtan hátradőlnünk, mivel most szembesülünk csak igazán azzal, még mindig mennyi érték vár lejegyzésre, melyek esetében most van erre utoljára lehetőség, utána el fognak tűnni. Nemcsak a néphagyományra kell odafigyelni, hanem akár valamely iparághoz fűződő módszerekre, amelyeket abban a faluban találtak ki.
Nagy kincs az igazi népviselet. Kupuszinán családi ereklyeként őrzik a megörökölt viseleteket. (Fotó: Szögi Csaba / a VMMI archívuma)
Részletezd kérlek kicsit az adatgyűjtés módszerét!
– Elsősorban a helyi művelődési egyesületekre támaszkodunk, amelyekkel legtöbbször állandó kapcsolatban álltunk eddig is. Itt létrejöhetnek települési értéktárak, ahol a helyi bizottságok ügyelnek arra, hogy a munka folyamatos legyen, legyen kifutása, és nem elég csak megtalálni az értékeket, gondozni is kell őket. Segítségünkre vannak még az MNT által létrehozott szórványközpontok is. Ezután létrejöhetnek tájegységi értéktárak, ilyen lehet például a Nyugat-Bácska, Duna mente értéktára, ha létrehozzák. Efelett áll a vajdasági, külhoni értéktár. Így kerülhet arra sor, hogy egy-egy érték ne csupán a helyi értéktárba kerüljön be, hanem a tájegységibe vagy a vajdaságiba is. És persze innen már hungarikumnak is lehet javasolni.
Település szintjén mindig a települési értéktárbizottság szelektál a javaslatok közül, magasabb szinten a tájegységi és így tovább. Javaslatot viszont bárki tehet, nem csak az, akit mi felkérünk erre a munkára. Amikor majd meglesz a honlap, ez még egyszerűbb lesz egy javaslattételi űrlap segítségével.
Gondi Martina (Fotó: Szögi Csaba / a VMMI archívuma)
A Hungarikum Bizottságba a MÁÉRT külhoni szervezetei három tagot jelölhetnek. Gondi Martina is bizottsági tag. Ez szavazati jogot is jelent a hungarikumokkal kapcsolatban, egyúttal persze kötelezettséget is, hiszen a bizottságnak oda kell figyelnie, hogy a nemzeti értéktárba kerülő értékekkel vagy a hungarikumokkal mi történik. Gondot kell fordítani még arra is, mi az, aminek ide még okvetlenül be kell kerülnie. Belgrád és Újvidék után immár Magyarkanizsán is megnyílt egy hungarikumközpont. Szintén nagyon fontos feladat, hogy a vajdasági értékeket is meg tudjuk itt mutatni. Nyitva van még egy pályázat a helyi értékekkel kapcsolatos projektumokra, ahol a vajdasági civil szervezetek is pályázhatnak jövő évi értékfeltáró és -megőrző programokra.
