„Miben segíthetek?” – szerény véleményem szerint ez a kérdés nem hangzott el annyiszor egy év leforgása alatt Csantavér családjaiban, illetve munkahelyein, mint augusztus 17-től 25-ig. Mind a fiatalok, mind pedig az idősek folyamatosan jöttek és kérdezgették az István, a király rockopera szervezésénél, hogy „Miben segíthetek?” vagy „Atya, csak szóljon, és rám bármikor számíthat!”
Egy olyan megható és példaértékű összefogásnak lehettünk tanúi a mögöttünk álló hónapokban, amilyen utoljára akkor volt, amikor a csodaszép csantavéri templomot építették és szinte az egész falu bekapcsolódott az építkezés folyamatába. Sokan úgy emlékeznek vissza az „István a királyos hétre”, amikor a 200 amatőr, de kimondottan tehetséges gyermek a falunkban próbált, hogy teljesen libabőrösek lesznek, hisz már gondolatban felidézve a mögöttünk álló eseményeket is nagyot dobban a szívünk. Számos csodának lehettünk a tanúi, ami még a vallásilag közömbös embereket is megerősítheti abban a tudatban, hogy VAN ISTEN, aki gondunkat viseli, még akkor is, amikor emberileg nézve kilátástalan a jövőnk.
Az egyik csoda, hogy azok a gyermekek, akik szülők nélkül nevelkednek Székely vagy Csángóföldön, Kárpátalján, az anyaországban vagy éppen a mi vidékünkön, azok a lurkók, akikre egy kézlegyintéssel rámondjuk, hogy „szerencsétlenek”, ők egy olyan előadással lepték meg a nézőket, amely után minden, magáról sokat gondoló ember eltörpült azon az estén. Az egyik facebookos megjegyzés szerint: „Nincs olyan tökéletes szó a magyar szókincsben, ami leírhatná azt, amit tegnap átéltünk a „Remény kis emberei” előadásában”.
A következő csoda, ami előtt még az ateisták is elismerhetik, hogy VAN ISTEN, az időjárással kapcsolatos. Minden hazai és külföldi előrejelzés zivatarokat és vihart jósolt augusztus 22-re. Szabadkán szakadt az eső pár órával az előadásunk kezdete előtt. Bízva a Jóisten szeretetében, délután leraktuk a kartonokat és a szalmát, ami egy zápor után teljesen használhatatlanná vált volna. Egy órával a rockopera megkezdése előtt felnéztünk az égre és felfedeztük a csodát, más szóval Isten mosolyát. Ugyanis északon és délen, keleten és nyugaton sötét, szürke felhők csoportosultak, de a templomunk felett szép kék volt az égbolt. Az esti előadás alatt pedig csapadék és szélmentes, kellemes időjárásunk volt. Köszönöm MINDNYÁJUK IMÁJÁT! Sok ezren fohászkodtunk kedvező időjárásért, és imáink meghallgatásra találtak!
A csodák további sorozata az anyagiakhoz kötődik. Bár ritkán írok a pénzről és az azzal kapcsolatos dolgokról, de most úgy érzem kötelességem, hisz a következő adatok falunk és Vajdaság önzetlen embereiről szólnak, akiknek a nevét az előadás előtt a kivetítőn is láthattuk és, akiknek a nevei nemcsak egy hatalmas vászonra kerültek fel, hanem – reményeim szerint – a Jóistennél is feljegyeztettek. Csoda az, hogy szinte nem volt vállalkozó a falunkban (bár egy-két kivétel mindig akad :-)), aki ne kínált volna fel már májusban-júniusban anyagiakat vagy természetbeni adományt a 200 gyermek részére. Ki kevesebbet, ki többet, de lehetőségeihez mérten szinte minden vállalkozó segített, hogy a fellépő, viszonylag nehéz sorsú gyermekeket kényeztethessük. A vállalkozókhoz társult még az önzetlen hívők hatalmas száma Vajdaság más településéről is, akik úgyszintén sok mindent felajánlottak a mélyszegénységben élőknek. Így jött össze 720 200 dinár még a kezdetek kezdetén, ami egy töredékét lefedte a szervezés költségeinek. Az anyagiak mellett hihetetlen mennyiségű természetbeni adományt ajándékoztak a gyermekeknek falunk és vidékünk önzetlen emberei, amik közül a teljesség igénye nélkül megemlíteném a pizzákat, a fánkot, a palacsintát, a sütemények és az édességek színes skáláját, a lekvárt, a mézet, a fagyit, a szalámit, a margarint, a sajtot, a chipseket, a hízókat, a baromfit, a tojást, a lisztet, a borjúhúst, a babot és a babba való füstölt csülköt, a szalámit, a túrót, a krumplit, a konzerveket, a májkrémet, a lisztet, a tésztát, a kiflit, a paradicsomot, a meggyet, az almát, a tejet, az üdítőt, a vizet, a szoknyákat, a szalmát, a kartont, a fát, a virágot, a gázt, az óriás vizesballonokat, a szárazjeget stb. Kész csoda, hogy ezt mind ajándékba adták többségében falunk emberei, de társult hozzánk még néhány önzetlen szabadkai, kanizsai, óbecsei, adai, tornyosi, visnyeváci, dusanovói, újvidéki, noszai, temerini, budapesti és amerikai személy is. Az is felér egy csodával, hogy hányan jöttek és két kezük munkájával szolgálták a gyermekeket a konyhán vagy a piactér előkészítésénél. Példaértékű és csodálatos az is, hogy vasárnap, egy ebéd erejéig, milyen nagy örömmel és lelkesedéssel látta vendégül kb. 90 csantavéri család azt a 165 személyt, akik a rockoperával kapcsolatban a falunkba érkeztek. Olyan barátságok szövődtek a vasárnapi ebéd alkalmával, melyek mind a vendéglátó családoknak, mind pedig a megvendégelt gyermekeknek egy életre meghatározó.
Az a lelkület is csodával határos és isteni ajándék, mellyel folyamatosan jöttek hozzám fiatalok és idősek kérdezvén: „Miben segíthetek?” Szívből kívánom, hogy ez a kérdés ne menjen feledésbe most a rockopera után sem, hanem naponta többször is álljunk oda a családtagjaink, a munkatársak és munkaadók elé, valamint minden szükséget szenvedő elé, és kérdezzük meg a tenni akarás szándékával: „Miben segíthetek?”
Ha már a csodákról írok, nem hagyhatom ki a gyűjtést sem, amit az előadás előtt/után egy jótékonysági célra szerveztünk. Szinte sehol sem beszéltünk az előadás előtt arról, hogy lesz gyűjtés. Nem akartuk, hogy az egésznek pénzszaga legyen. Mindenki teljesen ingyen eljöhetett, hogy megnézze a hónapokon át keményen gyakorló gyermekeket. Balázs atya mindenképp egy nemes vajdasági célt szeretett volna kitűzni, amivel a gyermekek produkciója után valamiképp a vidékünkön élő, kiszolgáltatott gyermekeket támogatjuk. Így jött az ihlet, hogy nézzük meg, mire van szüksége a Zentai Kórház gyermekosztályának, ahova megannyi vajdasági jár, hisz sokak elmondása szerint: „magyarok és emberségesek az orvosok”. Bár nem úgy készültek a helybéli és a vidéki nézők, hogy majd valami jótékonysági célra adakoznak, mégis a rockopera estéjén 5000 euró összejött a Zentai Kórház javára. Fantasztikus ez az önzetlenség, amit megtapasztalhattunk azon az estén annak ellenére, hogy gazdasági váltságról beszélünk, és azt tapasztaljuk, hogy vidékünk emberei anyagi gondokkal küzdenek. Úgy látszik, az anyagi nehézségek nem ölték ki az emberek szívéből az önzetlenséget és az együttérzést azokkal, akik náluk még sokkal kiszolgáltatottabbak.
Bár még sorolhatnám a csodákat, amiket azon a tökéletesnek nevezhető héten megtapasztaltunk, mégis csak egyet kívánok és kérek az Úrtól: Ő, maga az Isten tegye teljessé azt a sok jót, amit megkezdett számtalan ember szívében a rockopera szervezése alkalmával és az előadás után.
Megtisztelő a fellépő gyermekek és a szervezők számára sok vidéki néző megjegyezése, miszerint ez a csantavéri „István, a király” rockopera hitelesebb és jobb volt, mint amit a híres, hivatásos színészek adtak elő a szegedi szabadtéri színpadon vagy Budapesten. Sokan megkönnyezték az előadást mind a fellépő gyermekek közül, mind pedig a nézők oldalán. Ekkora tömeg, mind azon az estén, nem hiszem, hogy valaha is összejött egy rendezvényre Csantavér történelme során.
Az augusztus 22-i előadás, amire annyian és oly hosszú ideig készültünk, sokakat megerősített. Mindenekelőtt a fellépő gyermekeket, akik még ennyi ezer ember előtt sohasem álltak színpadon. Emellett megerősített minden támogatót az összefogás és az egység útján, és ráébresztett mindnyájunkat arra, hogy képesek vagyunk még most is összekapaszkodni, amikor anyagilag elég kiszámíthatatlan talajon állunk. Megerősítette a sok ezer nézőt is abban, hogy nincs reménytelen élet, nincsen olyan ember, akinek az életét lebecsülnénk és azt mondanánk, hogy ő semmirevaló. Isten szemében mindnyájan nagyon értékesek vagyunk!
Érdekes és számos csantavéri számára megható volt hallani az előadás után Balázs atyától, hogy egész héten nem volt olyan kérésük az ide érkező rendezőknek, technikusoknak és fellépő gyermekeknek, amit a csantavériek perceken belül ne tudtak volna teljesíteni. Ez is annak a csodának a bizonyítéka, hogy számtalan jószándékú ember él a falunkban, akik nyitottak a jó cselekedetekre.
Végül, az egész gyermeksereg és Vajdaság lakosságának nevében is szeretnék köszönetet mondani Szűcs Balázs atyának, hogy évről évre annyi örömet szerez vidékünk gyermekeinek! Egy hatalmas köszönet azért, hogy elhozta ide a falunkba az „István, a királyt”!
A kedves Támogatóknak pedig egy óriási köszönet azért, hogy hónapokkal ezelőtt hittek nekem, amikor arról beszéltem, hogy ez a rockopera profi előadás lesz, amellyel sokaknak örömet szerzünk! Köszönöm a bizalmukat, az önzetlenségüket és köszönöm azt, hogy nem kételkedtek abban, hogy a gyermekeknek szánt adományaikat valóban rájuk fordítom! Köszönet azoknak is, akik bármi módon segítettek, de nem írtam ki a kivetítőre, illetve a vásznakra a nevüket, mert nem tudtam róluk. Tőlük egyben bocsánatot is kérek!
Nem utolsósorban köszönet a fellépő szabadkai, óbecsei, dreai, hajdújárási, tornyosi és csantavéri gyermekeknek a törekvésért, a kemény próbákért és minden segítségért!
