Úgy tűnik, hogy egy rendhagyó, mondhatnám szokatlan évet zárunk. Közösségi életünket az egyházmegye területén az elvándorlás és az elszegényedés jellemezte, egész országunk társadalmát pedig uniós törekvéseink, valamint a menekültek végtelen hulláma határozták meg.
Egyházmegyénk vallási életét a Szeretet éve és – szűkebb értelemben – a Rómában tartott családszinódus jellemezte.
Az elvándorlás sajnos úgy tűnik, hogy nem csökken, hanem még nagyobb méreteket ölt. Ez különösen a szórványban észlelhető, hisz ha már csak egy család megy el, sokszor ez is láthatóan gyöngíti az adott helyi közösséget. Személyes döntések hozatalába, amelyek a kivándorláshoz vezetnek, nincs jogom és nem is kívánok hozzászólni. Életem, amelyet különböző országokban éltem le, biztosít arról, hogy a világ népességének nagy része rosszabb körülmények között él, mint mi itt a Bánátban. Van élet itt is, ha gazdaságilag nem is annyira látható, de amit a megszokott társadalmi, rokoni, emberi környezet ad, azt semmilyen jólét nem tudja helyettesíteni. József és Mária visszatértek Egyiptomból, habár Galilea – és benne Názáret – szegényebb volt mint az egyiptomi „húsosfazekak”.
A menekültek áradata rámutat arra, hogy nagyon sok háború folyik a világ különböző országaiban, és a nemzetközi közösség nem képes ezeket megoldani, vagy egyelőre nincs meg a politikai akarat ezek megoldására. Hivatkozva ez év szeptember 1-jén írt levelemre, a keresztények számára minden ember EMBER, akkor is, ha gazdasági vagy politikai menekült.
Remélem, hogy Szerbia mind gyorsabban fog haladni azon az úton, amely az Európai Unióba vezet. A december 14-én megnyitott két fejezet tárgyalása történelmi jelentőséggel bír. Nem mintha az EU mindenre megoldást adna, mégis talán a legmegfelelőbb államközösség egy tartós béke és gazdasági biztonság megteremtésére.
A karácsony a szeretet, a családok ünnepe – hirdetik a médiumok. Az októberben tartott püspöki szinódus még jobban kiemelte, hogy a család férfi és nő közössége és a közös szeretetből fakadó gyermekek elfogadása, ha a Jóisten utódokkal áldja meg a házastársi közösséget, akkor a társadalom és az egyház alapköve. Ebből kifolyólag egyházunk is egy nagy család, ahol szeretettel viseltetünk egymás iránt, ahol mindenkire szerető szívvel várunk, mint ahogyan a szüleink és nagyszüleink is szeretettel fogadnak bennünket akármikor és akárhogyan megyünk hozzájuk.
Egyházközségeink legyenek nyitottak különösen azok számára, akik a családi életben nehézségekbe ütköznek, családi erőszaknak vannak kitéve vagy egy sikertelen kapcsolat után egy új életközösségben találtak biztonságot.
A Szent Család – József, Mária és a Kisjézus – áldjon meg mindannyiunkat a karácsonyi ünnepek alatt. Ők járjanak közben értünk a Mennyei Atyánál, hogy az Irgalmasság éve, amelyet már ugyan elkezdtünk, de valójában jövőre fog kibontakozni, bőséges kegyelmi ajándékokkal árasszon el minket. Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!
