Talán meglepő, de igaz: a rák nem gyógyíthatatlan, hanem gyógyíthatatlannak hitt betegség. A túlélési statisztikák egyre javulnak, mind több daganatfajta gyógyítható, a kockázati tényezők megismerésével pedig akár el is kerülhető a betegség. Ennek ellenére a helyzet lesújtó. Európában évente mintegy 3,2 millió embernél diagnosztizálnak rosszindulatú daganatot. Kontinensünkön a szívbetegségek után a rák jelenti a második leggyakoribb halálokot. Szerbiában is aggasztó a helyzet, a rák népbetegségnek számít, és szinte járványos méreteket öltött. Évente 30 000 új daganatos megbetegedést regisztrálnak, legtöbb a tüdőrákos, őket követik az emlőrákban és a vastagbélrákban szenvedők. Évente mintegy 20 000-en esnek áldozatul a gyilkos kórnak. Az újonnan diagnosztizált méhnyakrák számát illetően Szerbia sajnos vezető helyen áll Európában, évente 1500 nő betegszik meg.
Fotó: Diósi Árpád
A rákkal diagnosztizált betegeknek nagyjából a fele veszti életét, így évente több ezren életük valamely szakaszában kénytelenek szembenézni a kórral. Lehet, hogy magunkban már sejtjük a betegséget, de sokkal valószínűbb, hogy a diagnózis derült égből villámcsapásként fog érni bennünket. Erre sajnos nem is lehet igazán felkészülni: még ha egészségesen éltünk is, akkor sem kizárt, hogy megbetegszünk.
Naponta csaknem száz rákos sejt keletkezik szervezetünkben. Ne legyen illúziónk: mindenkiében. Immunrendszerünk azonban ezeket a hibás sejteket megtalálja és elpusztítja. Ha azonban az immunrendszer valamilyen okból legyengül, a rákos sejtek szaporodni kezdenek, és az immunrendszer nem képes felszámolni azokat.
A rák rettegett betegség. Sokan úgy vélik, hogy a diagnózisa egyenlő a halálos ítélettel. Pedig idejekorán felismerve az esetek többségében gyógyítható! Éppen ezért a betegséget lehetőleg még a tünetek, panaszok kialakulása előtt fel kell fedezni – de legalábbis akkor, amikor az első tünetek jelentkeznek.
2000-ben a Párizsi Charta február 4-ét azért nyilvánította a rák elleni küzdelem világnapjává, hogy a daganatos megbetegedések ellen folytatott küzdelem eszméje „a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen”. Mi február 4-e üzenete? Mit kell hogy jelentsen valamennyiünk számára?
A rák még most, a III. évezred elején is a legpusztítóbb betegséget, az emberiség legnagyobb ellenségét jelenti. Bár a tudomány minden területe, így az orvostudomány is nagy lépésekkel fejlődik, a rák sajnos mind a mai napig nem előzhető meg. Mivel azonban ismerjük a kialakulás kockázatának tényezőit – dohányzás, túlsúly, szeszes italok fogyasztása, helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, stressz stb. –, ezért nem állunk teljesen tehetetlenül a daganatos betegségekkel szemben: a rák kialakulásának veszélye csökkenthető!
A rák elleni felelősségteljes küzdelem közös ügy. Mindenki tehet valamit, s csak közös összefogással vehetünk erőt a kór uralmán! Betegek és orvosok, kutatók és gyógyszergyártók, politikusok és a média képviselői mind-mind tehetnek ellene, hiszen a rák csak 15 százalékban orvosi kérdés. A rákellenes szervezetek évek óta részt vesznek a küzdelemben, céljuk, hogy a társadalom minden rétegét – az egyént is – bevonják, felébresszék a felelősséget önmagunk iránt. S mint hangsúlyozzák, nem vagyunk teljesen tehetetlenek a rákkal szemben, de kivizsgálni csak azt lehet, aki el is megy a szűrővizsgálatokra! A nyugat-európai országokban a biztosítókkal való alkudozás és követelőzés arra irányul, hogy hány szűrővizsgálat jár egy betegnek. És azért tüntetnek, hogy több járjon. Szerbiában pedig még a biztosított szűrésekre sem mennek el az emberek.
Adai adatok szerint 2010-ben a beidézettek 40 százaléka jelentkezett ellenőrzésre, de csupán 17 százalékuk végezte el a vastagbélrák kiszűrésére alkalmazott székletvizsgálatot. 2011-ben a beidézettek 56 százalék tett eleget a felhívásnak, 26 százalékuk végezte el a székletvizsgálatot. Újvidéken 2011-ben 35 000 nőt hívtak mammográfiavizsgálatra, de még a fele sem ment el az ellenőrzésre.
Európa-szerte január utolsó hetét immár hetedszer nyilvánították a méhnyakrák-megelőzés hetének. Szerbia kezdettől fogva aktívan részt vesz a kampányban. „Manapság senkinek sem volna szabad méhnyakrákban meghalnia, ennek ellenére Szerbiában naponta egy nő halálát okozza a súlyos betegség. A szerbiai nők körében a méhnyakrák-megjelenés tekintetében a második, míg elhalálozás tekintetében a negyedik helyet foglalja el a rosszindulatú betegségek között. Ez megengedhetetlen, erre nincs magyarázat. Hiszen a megelőzés lehetősége adott, csak élni kell vele. A megelőző vizsgálatokat semmi sem helyettesíti. Minden nőnek joga van évente egyszer a megelőző vizsgálatra teljesen ingyenesen, a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap terhére. Ezzel a joggal élni kell, ezzel a joggal kötelező élni! ” – figyelmeztet dr. Balog András adai szülész-nőgyógyász.
A Párizsi Charta alapgondolataival – a korai felismerés, az új orvosi kutatások fontossága, a rákbetegek fizikai, lelki, szociális szempontokat is magában foglaló jólétének, azaz életminőségének javítása – teljes mértékben azonosulni tudunk. Sajnos azonban Szerbiának még nagyon sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy ezek a gondolatok beteljesüljenek. A hazai egészségügy ezer sebből vérzik, aminek egyik következménye, hogy évente több ezer rákbetegnek azért kell meghalnia, mert nem került sor a gyógykezelésre. Százhatvan országban bevezették a méhnyakrákot előidéző human papillomavírus elleni védőoltást, Szerbiában még nyoma sincs az erre vonatkozó programnak. A legjobb esetben is csupán 2016-ban remélhetünk előremozdulást. Felháborító, ami a japán segélyből kapott mammográfok körül történt. Miközben Szerbiában évente 4000 nő betegszik meg emlőrákban, az ajándékba kapott berendezés egy része kicsomagolatlanul áll, s már-már az a veszélyt állt fenn, hogy vissza kell adni a japánoknak. Időnként súlyos gondok merülnek fel egyes citosztatikumokkal való ellátásban. Jelenleg a niši onkológiai klinikán van hiány, ami máshova is könnyen kiterjedhet. És sorolhatnánk tovább a gondokat, bajokat...
Ha már ilyen nyomorult helyzetben van a szerbiai egészségügy, legalább a rákbetegek tájékoztatásán kellene változtatni, hiszen ehhez nem kell olyan sok pénz. Nyugat-Európában ez sokkal jobban működik. Sajnos, nálunk a legtöbb kórházba be sem engedik a civil betegsegítőket. Pedig az ilyen csoportoknak pontosan az a céljuk, hogy tagjaik megosszák a saját tapasztalataikat, hogy a beteg lássa az alagút végét.
Az Európai Unió azt tervezi, hogy két fronton is hadjáratot indít a rák ellen. Az egészséges életmód népszerűsítése és a rákkutatás támogatása révén a rákbetegségek előfordulásának arányát 2020-ig 15 százalékkal szeretné csökkenteni. Az Európai Rákellenes Kódex pedig több tudományosan megalapozott gyakorlati tanácsot foglal magában arról, hogyan őrizhetjük meg egészségünket, és miként csökkenthetjük a rák kialakulásának kockázatát. Ne dohányozzunk, óvakodjunk az elhízástól, a szeszes italok túlzott fogyasztásától, mozogjunk rendszeresen, fogyasszunk naponta legalább ötször zöldséget és gyümölcsöt, kerüljük a túlzott napozást, tartsuk be a rákkeltő anyagokkal kapcsolatos előírásokat, rendszeresen vegyünk részt az orvosok által ajánlott szűrővizsgálatokon!
És ne feledjük: az ember életében a legnagyobb érték az egészsége. Erre nagyon sokan akkor jönnek rá, amikor az már veszélyben forog, vagy már elvesztették.
Végezetül pedig álljanak itt egy rákból kigyógyult orvos szavai: „Egy valamit mindig elmondok a pácienseimnek: csak akkor gyógyulhatnak meg a betegségből, hogy ha felveszik ellene a harcot, és ha elhiszik, hogy tényleg meg lehet gyógyulni.”
