A szabadkaiak számára a majálisozás általában az erdei sütögetést, az otthoni rostélyozást vagy a palicsi kirándulást jelenti. Akinek nincs tömegiszonya és élvezi a színes forgatagot, az biztosan Palicsot választja, hiszen ezen a két napon Palics kínálja a legszínesebb programot, és emberek tízezreit vonzza a sétány, a tó és az állatkert.
Idén hozzávetőlegesen hatvanezer látogatót vártak Palicsra (Fotó: Molnár Edvárd)
Hihetetlen az a kavalkád, ami ekkor fogadja az embert. Miközben a város teljesen kiürül, a Palics-Szabadka között egész nap ingázó ingyenes buszjáratokból szinte tódulnak ki az emberek, autók hada árasztja el az utakat és a parkolókat, de a szabadkaiak mellett rengetegen érkeznek ide más városokból is, hogy belekóstoljanak ennek a forgatagnak a különös varázsába, vagy éppen újra átéljék, mert a palicsi majális messze földön híres.
Ilyenkor a nagy tömeg ellenére számos ismerőssel fut össze az ember, s az innen-onnan áradó zenén is átmorajlik a beszélgetés, nevetés, a gyerekek csacsogása és könyörgése a vattacukor vagy a lufi után.
Átélhetjük a vásári hangulatot is, hiszen a sétányon egymást érik a kézműves bódék, méz- és bor-árusok, lehet venni napszemüveget, szuvenírt, gyerekjátékokat, kendőket és mobiltelefon-tartókat, lufikat és encsembencsemeket, és ahogy a zene és a hangok egybefolynak, úgy keverednek a lacikonyhákból felszálló illatok. Birkát forgatnak nyárson, melyről azt mondják, a távoli szerbiai legelőkön nevelt birka húsának nincs párja, amott a kolbász sül, máshol az elmaradhatatlan leskovaci rostélyos jól ismert illata csábítgat. Az édesszájúak sem maradnak éhen, hiszen van itt kürtőskalács, vásári édesség, gombócos fagylalt és jégkrém is.
Izgalmas játék a vízen. Klausztrofóbiásoknak nem való (Fotó: Molnár Edvárd)
A sétány végén, a Férfi strand bejáratánál ott vár a már jól megszokott vidámpark. Enélkül nem lehet teljes a palicsi majális. A nagy parkoló minden évben átadja helyét a körhintának, kalapácsnak, hullámvasútnak, dodzsemnek, és hangos zenével, a kör végét jelző csengőszóval hívogatja az izgalomra vágyókat, akikből akad bőven, hiszen ilyen élményben szinte csak ezekben a napokban lehet része az embernek.
Különféle rendezvények szórakoztatják a látogatókat, és kiváló lehetőség ez arra, hogy a nagyközönség előtt pártok kampányoljanak, vagy csoportok tiltakozzanak, a művelődési egyesületek műsorral készülnek, kiállítás nyílik. A nyári idény hivatalos megnyitójához különféle és immár több évtizedes múltra visszatekintő sportrendezvények is társulnak. Már napokkal korábban kezdetét veszi a május elsejei vitorlásverseny, amit az európai vitorlásverseny követ, a Palicsi Teniszklubban pedig páros versenyt tartanak. Jól ismert és igen közkedvelt program a Trimbi, mely a korai órákban kezdődik. Ilyenkor sokan pattannak kerékpárra, vagy kapnak görkorcsolyára, és a Jadran épülete elől indulva Palicsig meg sem állnak.
A majálishoz hozzátartozik az eszem-iszom is. Balkáni ételkülönlegességeket kínálnak a Dél-Szerbiából érkező árusok (Fotó: Molnár Edvárd)
A Palicsi Állatkertben május elsején és másodikán több mint tízezer ember fordul meg. Sötétedésig az állatkert egy percre sem csitul el, az emberek hosszan időznek egy-egy kifutónál, ketrecnél, gyerekek szaladgálnak, és a szülők megkönnyebbülten ülnek le a padra hűsölni, amíg csemetéik a légvárban mászkálnak, vagy a trambulinon ugrálnak. Itt is lépten-nyomon ismerősökkel találkozik az ember, vagy éppen beszédbe elegyedik azokkal, akik vele egy ritmusra haladnak kifutótól kifutóig, s együtt csodálják meg az új építményeket, szórakoznak a majmok viháncolásán, ámulva nézik a szurikátákat, vagy belemerülnek a fókák önfeledt lubickolásába. Persze a figyelmeztető táblák ellenére mindenki mindennel eteti az állatokat, mert különleges élvezet és izgalom jó esetben fűvel és nem chipsszel, bonbonnal kínálni a struccot vagy a lámákat, mint ahogy a szeméthegy is mindenhol egyre nagyobb az órák múlásával. Szemét árasztja el az egész környéket, ahol csak az embertömeg megfordul. Mert nálunk ez is a palicsi majális része, fogyasztunk és piszkolunk, hiszen úgyis összeszedik utánunk.
Aki szeret rettegni, felülhetett a kalapács nevű szerkezetre (Fotó: Molnár Edvárd)
Ezen a két napon Palics termeszvárra hasonlít. Az élet felpezsdül a békés sétányon, és bár évről évre nagyjából ugyanaz a program, s a látnivaló alig változik, mégis van benne valami különleges, amiért az ember úgy dönt, újra Palicson majálisozik. Dacára a tömegnek, a hangzavarnak, a mindenhonnan áradó ételszagnak, a drágaságnak, a tó felszínét megtörő kólásflakonoknak. Az ember mégis valahogy örömét leli benne, mert az év egyik különleges napja, amikor a munka ünnepén nem a munkára gondolunk, hanem élvezzük a szabadnapot, élvezzük, hogy együtt lehetünk a családdal, a barátokkal, hogy valami kiragad a szürke hétköznapokból, és végre látjuk élni ezt a várost.
