Kolbászfesztivál, sörnapok, juhásznap, főzőversenyek minden változatban, tökfesztivál, paradicsomfesztivál, babfesztivál, palacsintafesztivál, kukoricafesztivál… Szinte nincs falu, amelynek nincsen valamilyen rendezvénye. Különösen az utóbbi években szaporodtak el az effajta, részben hagyományőrző, részben szórakoztató rendezvények. Minden kisebb vagy nagyobb közösség megpróbál valami ürüggyel vendégeket toborozni. Nyilván van igény rájuk, ha már ennyi van belőle.
Annak ellenére is, hogy fel-felmerül a megrendezésüknek a létjogosultsága. Mert sokszor fontosabb dolgokra sem futja. De azért senki sem követeli az effajta rendezvények beszüntetését – még a kritizálók sem. Elsősorban a rávaló elköltésének a módja, az átláthatóság képezi a vita tárgyát. A pénzen vesznek össze a legkönnyebben az emberek. Így van ez a héten zajló nagybecskereki Sörnapokkal is. A városban már több mint tíz éve, hogy bezárták a sörgyárat, de mondhatni, egyöntetű az álláspont: „a műsornak folytatódnia kell”.
A sorrendben 32. Sörnapok lesz az eddigi leghosszabb vendéglátó-ipari rendezvény a legnagyobb bánáti városban. Az elmúlt években ötnapos volt, tavaly hat napig tartott, az ideit pedig egyhetesre tervezték. Igyekeztek úgy összeállítani a műsort, hogy mindenki megtalálja azt, ami érdekli. A 15 színhelyen több mint ezer fellépő mutatkozik majd be. A hangsúly most is a koncerteken lesz, lesznek sportrendezvények és színielőadások is. Az idei rendezvény ismertebb fellépői között lesz a Bijelo Dugme, a Van Gogh, a Legende, Vlatko Stefanovski, az Atomsko Sklonište, a Goblini, Marinko és Nikola Rokvić és mások. A változatos zenei kínálat mellett közel harminc sörgyár terméke közül válogathat a vendégsereg.
A szervezők pedig a lécet magasra tették: több mint félmillió vendéget várnak, hogy megdöntsék az eddigi háromszázezres látogatási rekordot. Ennyi ember jelenléte pedig hatványozott biztonsági intézkedést követel. Nem véletlen, hogy Čedomir Janjić polgármester minden eddigi nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy az emberek biztonsága a legfontosabb. Hadd mondjuk el, hogy ez eddig is úgy volt: az elmúlt 31 rendezvényen egyetlen komolyabb incidens sem történt. A nagybecskereki Sörnapok a legbiztonságosabb rendezvények közt van Szerbiában.
Egy sörnek szentelt rendezvény a városban, amelynek nincsen sörgyára. Pedig már 1745-ben létezett és a vidék legrégibb ilyen létesítménye volt. Muzeális értékű épülete van, amely a város egyik szimbóluma. 2003-ban privatizálták, de 2006 tavaszán leálltak a termeléssel, és munka nélkül maradt 250 dolgozó. A csődeljárást a nagybecskereki önkormányzat kezdeményezte (mint az egyik hitelező) abból a megfontolásból, hogy elkerüljék a vállalat automatikus törlését a jegyzékből. Ennek ellenére a vég így is bekövetkezett. Újraindítására nincs lehetőség.
Polgári kezdeményezésre, ha az idei Sörnapokra még nem, de jövőre talán már sikerül egy sörmúzeumot is berendezni. Ezzel megmenthetik az épületegyüttesét, a termelési berendezést és gépeket, ami még megmaradt belőle. De kezdeményezik a sör és egyéb termékek gyártásának a felújítását is – persze, a helyzethez képest, reális mértékben. Ez a gyakorlatban egy kis sörgyár beindítását jelentené. Úgyszintén kezdeményezik a sörkészítési szakma tanításának a beindítását. Már csak azért is, hogy ne váljék okafogyottá a legtömegesebb nagybecskereki rendezvény megtartása. Mindenesetre a rendezvény mindenképpen megmaradna, sörmúzeum nélkül is. De tekintettel arra, hogy a tönkrement gyáraknak a berendezése zömében ócskavasba került, vagy arra vár, a sörmúzeum létrehozása reményt adhat arra, hogy az egykor virágzó ipari város örökségének legalább egy része megmaradjon.
A sörfőzde például, ahol egykor főzték a sörcefrét, az egyik legrégibb részlege a gyárnak, 1958-ból származik. Az edények rézből készültek, ami manapság ritkaságnak számít. Egyébként abban az időben, amikor megvásárolták és felszerelték, csúcstechnológiának számított. A Ziman a sörgyártási felszerelés terén az volt, ami manapság a Mercedes az autóiparban.
Persze nem mindenki várja örömmel a Sörnapokat. Egyrészt, a fölösleges költekezést bírálják. A rendezvény ugyanis az elmúlt években, átlagban kétszázezer eurónyi dinárösszeget visz el, elsősorban a városi, részben a tartományi és a köztársasági költségvetésből. Akkor, amikor Nagybecskerek polgárainak három alapproblémája van: az egészségtelen ivóvíz, a munkanélküliség és a tönkrement vállalatokból elbocsájtott dolgozók megoldatlan szociális státusza. Mások szerint a Sörnapokra bejelentett koncertek nincsenek összhangban a Béga menti város és polgárainak közérdekével, hanem csak azoknak felelnek meg, akik a rendezvényt szervezik. Jobbik esetben a vendéglátósoknak, kereskedőknek, taxisoknak és más szolgáltatóknak van még belőle haszna.
A szervezők viszont azt hangoztatják, hogy a rendezvény önfenntartó, vagyis nem kerül semmibe. Bár az elszámolások nem ezt mutatják. Ilyenkor az ellenzéki politikusok egy kicsit tiltakoznak, aztán kezdődhet az előkészület a következő évi rendezvényre. Ha kell, akkor pedig a pénzhiányt banki hitelből fedezik.
A rendezvényen ismert énekesek és együttesek lépnek fel, és elkerülhetetlen a honoráriumok kérdése. Kezdetben ezek az összegek, hangzatosabb nevek esetében, tízezer euró körül voltak, az ország legnépszerűbb műnépdal-énekesnője állítólag már ötvenezer eurós gázsiért szórakoztatta a rendezvény vendégeit.
Persze a napokig tartó, éjszakába nyúló zenei programokat nem mindenki kedveli. Például a város központjában élők. A hajnalig tartó zaj mellett (sokan ezekre a napokra elköltöznek lakásukból) a füstből és a rostélyos illatából is elegük van. Szerintük az effajta rendezvényeket lakóterületen kívül kellene tartani. Kiköltöztetésére azonban nincsen pénz.
Mások viszont alig várják az eseményt, amelynek idején megpezsdül az élet a városban. Sokan szeretik a nyüzsgést, az ingyenes koncerteket. Az egyik ismerősöm pedig csak azért megy fel ilyenkor a városközpontba, hogy rég nem látott ismerősökkel találkozzon. Mint mondja, mindig összefut valakivel.
A Sörnapok vasárnapig tartanak. Hétfőn már takarítják a helyszíneket. Aztán készülődhetünk a muzslyai meg a szentmihályi búcsúra, a tordai kukoricafesztiválra, a verseci szüreti napokra, a nagykikindai töknapokra. A tél amúgy is egykettőre itt lesz.
