Az Egészségügyi Világszervezet kimutatása szerint 2010 és 2015 között a különböző védőoltások világszerte legalább 10 millió ember életét mentették meg, több millióét pedig a betegségek kialakulásától védtek meg. Mégis, most, amikor egyre aktuálisabbá válik a SARS–CoV–2 vírus elleni immunizáció, a védőoltással szembeni bizalmatlanság egyre nagyobb méreteket ölt. Okolhatjuk ezért részben az államvezetők az olykor tudományos megalapozottság nélküli nyilatkozatait, vagy a kutatók esetenkénti arroganciáját, esetleg a médiából szűretlenül özönlő információáradatot. A védőoltás és az immunizáció témájában dr. Goran Belojević, a Belgrádi Egyetem Orvostudományi Kara Higiéniai és Közegészségügyi-ökológiai Tanszékének vezetője nyilatkozott lapunknak.
Pfizer-BioNTech-vakcina, Szputnyik V, vagy a kínai SinoPharm védőoltása. Mi az alapvető különbség a Szerbiában az eddigiekben leggyakrabban emlegetett védőoltások között?
– A polgárok számára irreleváns, hogy miként állították elő az eddigiekben emlegetett vakcinákat: élő-gyengített kórokozók, elölt kórokozók, vagy „banális” hordozóvírusok alkalmazásával, vagy nukleinsav-alapú vakcináról van szó. A polgárok számára egyedül az a kérdés releváns, hogy az adott védőoltás biztonságos és hatékony-e. Ilyen szempontból egy komoly ország számára egy adott vakcina bejegyzése az illetékes ügynökségnél még semmit nem jelent. A megfontolt országok számára egyedül lakosságuk biztonsága a fontos. Az az álláspontom, hogy a védőoltással kapcsolatos kérdésekre a globális szinten prominens tudományos folyóiratokban kell keresni a választ, azokban, amelyek elismertség és hitelesség szempontjából elérik a Science, a Nature, a The Lancet és a New England Journal of Medicine szintjét. Abban bízok és abban reménykedem, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia orvosi karai, valamint a SANU elnöke állást foglalnak a védőoltás témájában. Ennek következményeként a döntéshozók felelősségteljesen és a tudományos tényekre támaszkodva dönthetnének egy bizonyos, a szerbiai polgárok szempontjából legbiztonságosabbként minősített vakcina alkalmazásáról. Ellenkező esetben, ha az arra felhatalmazottak képtelenek az előbb említett szempontok alapján dönteni, jobb, ha egyetlen vakcinát sem szerez be az ország.
Mennyire lehet egyértelmű választ adni a laikusok számára legfontosabb kérdésre, hogy melyik a legjobb, a leghatékonyabb és a legbiztonságosabb vakcina?
– Minden további nélkül meg lehet válaszolni ezt a kérdést, éppen ezért vannak a tudományos folyóiratok. Ha nem tévedek, a szerbiai kutatók közül az orvostudomány területén én vagyok az egyetlen, aki egy, a Science Citation Index listáján megtalálható tudományos folyóirat (Noise&Health, Wolters Kluwer Medknow Inc.) társszerkesztői tisztségét látja el, amit azért tartok fontosnak kiemelni, hogy érzékeltessem, állításaim és kijelentéseim nem alaptalanok. A legelismertebb tudományos folyóiratok teljes mértékben mentesek a politikai befolyástól. Utóbbiak nem kockáztatják esetenként több évszázados tekintélyüket valamiféle politikai üzérkedés, vagy profitszerzés miatt. Fenntartások nélkül veszem majd fel azt a vakcinát, amelyet az előbb említett négy folyóirat valamelyike ajánl, főleg akkor, ha a SANU elnöke is kifejti véleményét a témában.
Ez azt jelenti, hogy egyelőre egyetlen elemzés, munka sem jelent meg az említett tudományos folyóiratokban?
– Egyelőre csak a Nature-ben jelent meg egy általánosnak minősíthető írás (Krammer F. SARS-CoV-2 vaccines in development, Nature 2020; 586(7830):516-527.), azzal, hogy ez nem fogalmaz meg ajánlást egyik védőoltás tekintetében sem, csupán összefoglalja és összehasonlítja a néhány száz személy részvételével elvégzett klinikai tesztelések második szakaszának eredményét. A tömeges, a klinikai tesztelés harmadik fázisának a tekintetében nem jelentek meg hasonló eredmények, azaz munkák. Ez azt szemlélteti, hogy a vakcina kidolgozásához átlagban szükséges 15 évet „szerencsejátékosi” másfél évre zsugorítják. Semmit nem tudunk a védőoltások populációs hatékonyságáról és biztonságáról.
Az infodémiának „köszönhetően” mostanra szinte mindannyian megtanultuk, hogy védőoltást átlagban 10-15 év alatt lehet kidolgozni. A most jellemző sietség indokoltan kelt-e félelmet, bizonytalanságot, illetve bizalmatlanságot az emberekben?
– Kikényszerített versengésről van szó, hiszen a világ a spanyolnátha óta nem volt kénytelen egy ennyire rettenetes pandémiával szembesülni. Kockázattal jár, ha túlságosan kapkodva dolgozzák ki a védőoltást és a lakosság tömeges vakcinációjának a megkezdését akár tömeges vakcinatesztelésként is értelmezhetjük. Nem tartom kizártnak, hogy a tömeges vakcinációt adott esetben leállítják, ha másért nem, akkor azért, mert esetleg kiderül, hogy a védőoltás nem hatékony.
Mire számíthatunk a védőoltástól? Meddig tarthat a védettség és különbözik-e a vakcina nyújtotta védettség a fertőzöttséget követően kialakuló immunitástól? Az immunizált személy is fertőződhet, és ha igen, képes-e fertőzni?
– Ezek olyan kérdések, amelyekre jelenleg lehetetlen válaszolni. A felsorolt kérdésekre a tömeges vakcináció befejeztét követően válaszolhatunk. Értékelésem szerint a vakcinációnak nem lenne szabad kötelezőnek lennie, hiszen azzal az állam túlságosan nagy felelősséget vállalna magára, amennyiben a későbbiekben esetleg kiderül, a védőoltás következtében súlyos mellékhatások alakulhatnak ki. A vakcinát csakis írásos beleegyezés aláírását követően kellene beadni az embereknek.
Augusztusban azt mondta, hogy kimondhatatlanul boldog lenne, amennyiben a védőoltással való immunizáció tekintetében az arra felhatalmazottak legalább 80 százalékban a tudományos álláspontokra támaszkodva hoznák meg a döntéseket. Mekkora a boldogságszintje négy hónappal később?
– Elsősorban azok a bejelentések aggasztanak, hogy Szerbia négy vakcinát tervez beszerezni, majd a polgárokra bízza a döntést, hogy ki melyiket veszi fel. Ez felelőtlenség. Az államhatalmat nem az azzal járó privilégiumok miatt gyakorolják az arra felhatalmazottak, hanem azért, hogy felelősséget vállaljanak, egyebek mellett válsághelyzetben, és bátran, határozottan, valamint megalapozottan hozzák meg a szükséges döntéseket. Szerbiának ki kell választania egy vakcinát, lehetőleg a legjobbat, vagy egyet sem.
A mesterséges immunizáció megkezdését követően mennyi időnek kell eltelnie, míg az élet visszatér a korábbi, a legtöbbünk által normálisként megélt kerékvágásba?
– Az idén márciusban már kifejtettem, hogy védőoltással, vagy az nélkül, a világjárvány feltehetőleg szinte ugyanannyi ideig tart majd, mint a spanyolnátha-járvány, azaz két évig. A természet szabályait szem előtt tartva állítom ezt. Amikor megjelenik egy új kórokozó, amellyel szemben a társadalomnak nincsen ellenálló képessége, hosszabb időnek kell eltelnie, míg véget ér a pandémia. Legalább 5 milliárd személynek kellene védettséget szereznie világszerte.
A most kidolgozott, illetve még kidolgozás alatt álló oltóanyagok tartósan nyújthatnak-e megoldást a mesterségesen történő immunizációra, vagy ahhoz túlságosan gyorsan változik a koronavírus új típusa?
– Ez a pandémia, mint mindegyik korábbi, természetes úton fog lecsengeni, függetlenül a megtett, vagy a meg nem tett intézkedésektől. Egyedül a következmények különböznek. Éppen ezt tesszük jelenleg is: igyekszünk minimálisra csökkenteni a pandémia következményeit. A legfontosabb az, hogy az intézkedések ne legyenek ellenben a természet szabályaival. A természet szabályaival szembeni magatartás példája, hogy a Covid–19-páciensek szinte mindegyike antibiotikumot kap, mintavételre alapuló mikrobiológiai diagnózis felállítása nélkül, azaz anélkül, hogy pontosan megállapítanák, melyik baktérium ellen gyógyítják a pácienst. Az antibiotikum tehetetlen a vírusokkal szemben, sőt, kedvezőtlenül befolyásolja a bélflórát, ez ahhoz vezethet, hogy a páciensnél nem megfelelő immunválasz alakul ki – vagy túlságosan heves, vagy túlságosan gyenge –, ez pedig hozzájárulhat a túlélési esély csökkenéséhez. Nem lesz szükség állandó vakcinációra a koronavírus új típusa ellen, ahogyan az influenza ellen sincsen már szükség állandó, tömeges immunizációra. Egyetlen faj sem kerekedhet felül a másikon, ezt a biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség nem engedi meg. Hogy Barry Commonert idézzem: Az emberiséget nem szabad annak az illúziónak vezérelnie, hogy uralkodhat a természet felett, hiszen a természet a bölcsebb.
