Nehéz volt nem felfigyelni a mögöttem álló két vásárlóra, aki a pénztár futószalagjára az átlagosnál jóval több rétestésztát és Plazma kekszet sorakoztatott fel, amíg a bankkártya-leolvasó beindulására vártunk. Üres időmben azon törtem a fejem, hogy párosul a kettő, netán a Plazma kekszes rétestésztát fedezte fel a két csinos nő, talán anya meg a lánya. Azután a kosárból előkerült az ajvár is – szintén feltűnően nagy mennyiségben –, ami végképp ellehetetlenítette azt a gondolatot, hogy egy recept összetevőiről van szó.
Ilyen haszontalan töprengésekre van ideje az ember lányának, amíg bevásárol. És arra is, hogy valamit meghalljon. Mert másnak is feltűnt a bevásárlókosár különös tartalma. Ismerős lévén, az illető gyorsan rájött, hogy külföldre szakadt gyermeknek készül a csomag: a plazma, az ajvár és feltehetőleg valami e tájéki rétestésztás finomság. Ő is ezt visz a lányának – ha meglátogatja –, a Plazmát ki nem hagyhatja.
Rémisztően mindennapossá vált, hogy a legkevésbé várt helyzetekben is az elvándorlásba ütközünk. Még rémisztőbb az a gondolat, hogy mit is visznek magukkal a szülőföldről távozók a Plazma, az ajvár... mellett.
