Biztosan mindenki ismeri a Kis kacsa fürdik fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba kezdetű gyermekdalt. Én is énekeltem kislány koromban, meg a lányaimnak is elénekeltem néhányszor, de valahogy egyiknek sem tetszett. Az interneten is ráakadtunk képekkel illusztrálva, valamilyen rajzfilmes verzióban, de az meg egyenesen elszomorította őket. A nagyobbik lányom olyan hároméves lehetett, amikor meghallgatta ezt a kis dalt, és sírva fakadt tőle, a minap meg a kisebb lányom járt ugyanígy, aki még szintén nincs hároméves. Annyira felzaklatta, hogy alig tudtam megvigasztalni, elterelni a gondolatait. Csak azt kérdezgette, miért nincs vele az anyukája, miért ment el Lengyelországba. Igyekeztem viccesre fogni, és azt mondtam neki, hogy ennivalóért ment, és nagyon gyorsan visszajön, de csak oda lyukadtunk ki, hogy nincs vele az anyukája. Egészen más témát kellett elővennem, hogy ne gondoljon többet a kiskacsára, és megfogadtam, hogy ezt a dalt többet nem énekeljük. A dallama is nagyon szomorkás, meg úgy látszik, az én lányaimból valami rossz érzést vált ki. Mindenesetre érdekes, hogy egy alig három éves gyermekből mit ki tud hozni egy ének dallama, hangulata, szövege, és hogy milyen komoly érzések fogalmazódnak meg egy ilyen kis csöppségben.
