Nemrégiben mogyorós recepteket keresgéltem az interneten képek alapján, és megtetszett egy teakenyér. Egy német nyelvű oldalra keveredtem. Sebaj, gondoltam (mivel nem tudok németül), lefordítom a Google-fordítóval. Az eredmény láttán, pontosabban olvasván, merem állítani, hogy így még egy viccen vagy vígjátékon sem derültem, mint ezen az ártatlan recepten. Az alábbi mondatokat már alig láttam elolvasni, mert patakokban folytak a könnyeim: „A legfontosabb bennfentes tippek, amiket most ismer. Tehát a kötényt, a sütőt előmelegítették és elmentek!” „Ne dudálj! A keverő tésztát gyorsan kell feldolgozni, és nem szabad sokáig tartani.” „Amikor az éhezés jön, vagy a szülők hirtelen állnak a szőnyegen, vegye ki a süteményt a fagyasztóból, előmelegítse a sütőt 100 °C-ra, és adj hozzá egy kis süteményt.” „Ügyeljen arra, hogy adj hozzá egy ízléstelen olaj, például napraforgó vagy repceolaj a tésztához. Az olívaolajnak például saját íze van, és semmit sem veszített a dióhéjban.” „Hogy az Ön dióhéja sok napig szépen lédús marad? Megmondom neked egy trükköt: mázd meg!” És amelyiknél már teljesen kész voltam: „Mindazonáltal ragaszkodom ahhoz, hogy a mogyoróim tisztességes mogyoró mázzal rendelkezzenek.”
Nem tudom, hogyan reagálna a lektor, ha ilyen formában adnám le a receptes oldalt, de az biztos, hogy szem nem maradna szárazon.
