Folyamatos a kísértés. Szinte állandósultak a különféle izgalmas kihívásokkal kecsegtető bűnök. Manapság egyre könnyebb és elfogadottabb, ha nem cselekszünk az elvártnak megfelelően. Szinte kézenfekvő, benne foglaltatik a lehetőségek sorában az is, hogy valakinek keresztbe teszünk, mert „nincs más választásunk”. Az emberek többsége idomul a közeg hangulatához és a többség által használt módszerekhez. Ha környezetünkben elfogadottá válik példának okáért az egymás iránti közönyösség, nemtörődömség, tiszteletlenség, kicsinyesség, ridegség és kétszínűség, nem kell túl sok idő ahhoz, hogy mi is – a magunk módján persze – tökéletesen idomuljunk. Mindenki úgy csinálja, ahogyan tudja, az alakváltások módozatai végtelenek. Esetenként változó, hogy kiből mit hoz ki mindez. Mondhatni, rapszodikus.
No, de mindig akad valamilyen kecsegtető kifogás és magyarázat, ami majd alátámasztja azt a bizonyos indokot, amely minderre rávezetett minket. Ha egyáltalán tudatosítani merjük valaha mindezt… Legfőképpen a túlélés. A túlélés hajszájában, amikor a legfőbb cél, hogy bármilyen áron is, de kievickéljünk a partra, az egyén egyre tehetetlenebb.
Olykor pedig úgy tűnik, hogy ez a rosszabbik út is egészen jól járható. Ideig-óráig.
