Aki ismer, tudja, hogy szeretem az állatokat, az utcán megszólítom a kutyákat, még a kóbor kutyákat is, a macskákhoz is szólok néhány c-betűs szót, ugyanis erre a betűre azonnal felfigyelnek, és némelyikük még dorombolni is kezd, a lábamhoz simul.
Mifelénk – de máshol is – azonban elszaporodtak, és falkába verődtek, majd nagyon agresszívek lettek a kutyák. Legtöbb közöttük kicsapott eb, de már utódokat is nemzettek. Ott, ahol vannak, a béke kedvéért etetik őket, ami emberileg jó, de ugyanakkor más emberekkel szemben nem. Szomszédunk egy alkalommal valahonnan nyers húst hozott nekik. Két napra rá megfojtották a másik szomszéd húsz tyúkját és két kakasát. Négy nap múlva ugyanezt tették egy harmadik szomszédom jószágaival, majd még egy szomszédom bánta meg a vérszagot érző ebek „szórakozását”.
Mindannyian szóltak a kommunális felügyelőségnek, akik fülük botját sem mozdították, az állatvédők pedig azt válaszolták, hogy elviszik a kutyákat, csipet építenek beléjük azon személy nevére, aki kihívta őket, majd visszaviszik a helyszínre. És azontúl a kutyáknak lesz tulajdonosuk.
Valóban humánus. A megfojtott baromfikkal szemben is.
Kérdésem csupán, hogy ha egy ilyen, már vérszagot érzett ebcsorda megtámad és széttép mondjuk egy nyolc éves gyereket, aki az utcán játszik, ki lesz a felelős?
Összetett kérdés, nemde?
