Zombor magyarországi testvérvárosában, Baján akadt elintézendő ügyem. Előző nap telefonon foglaltam időpontot a hivatalban, nyolc órára vártak, a sorszámom kettes volt. Elindultam még hajnalban, mert a határátlépés ideje kiszámíthatatlan, meg hogy még kapjak parkolóhelyet. A határon úgy mentem át, mint kés a vajon. Zomborban jelenleg 1100 kijelölt parkolóhely van, ami kevés egy 50 000 lakosú településen. Baja lakosságának száma nem éri el a 37 ezret, de hogy már reggel hét órakor nem lehet parkolót találni, bármennyi is lehet belőlük. Megjegyzem, ingyenes a parkolás, Zomborral szemben, ahol a fizetős parkolók is mindössze 1-2 órán át vehetők igénybe.
Nyitás előtt néhány perccel értem a Kormányablak elnevezésű hivatalhoz. Még érkeztek a hivatalnokok, kivétel nélkül mindegyikük hangos jó reggelttel köszönt. Pontosan nyolc órakor az információs pultnál dolgozó hölgy szívélyesen beinvitálta a várakozó ügyfeleket a hivatalba. Hatan voltunk, majd érkezett még kettő. Sorszámot húztak, nekem már volt. Mindössze két perc telt el a nyitástól, amikor megkezdődött a sutyorgás: „Ezek ugyanúgy nem dolgoznak, mint a kommunista időkben, még nem itták meg a kávéjukat, azért vannak itt, hogy legyen munkahelyük stb.” Ha jól számoltam, vagy 28 ügyintéző volt a hivatalban, meg nyolc ügyfél. Aztán az információs táblán fölvillant az első, majd a második ügyfél sorszáma, ez voltam én, meg, hogy melyik pultnál kell jelentkezni.
Mindössze 16 percet tartózkodtam a hivatalban, és elintéztem az ügyem, még egy vizelés is belefért a patyolattiszta mosdóban.
Ha ilyen élményem lenne idehaza, biztosan nem pusmognék, se nyitás után 2 perccel, se később!
