Megkezdődött a visszaszámlálás a legszebb, legünnepeltebb hónapban. Sőt, már halottak napja előtt megkezdődött a visszaszámlálás. Egy anyuka ugyanis lelkendezve kérdezte a kis óvodás fiától az önkiszolgálóból kilépve: „Láttad a díszeket? Majd vásárolunk. Tudod, ez a karácsony.”
A csillogó-villogó gömböket, angyalkákat a kereskedők az említett önkiszolgálóban nem is akárhová, hanem rögtön a bejárat melletti polcra helyezték, a kutya-, macskaeledel és a halottak napi mécsesek társaságába. Gondolván, „jól megférnek” egymás mellett a házi kedvencek, a halottak és a díszek. Még csak a pezsgő hiányzik ebből az ünnepi mixből – mondaná a figyelmesebb vásárló. Alig néhány nappal később egy bevásárlóközpontban feldíszített fenyőfa hangulatában ajándék plüssmacival sétálgató lányok kínálgattak nyugdíjas hölgyeknek jutányos áron illatos, folyékony mosóport.
Igen, megkezdődött a visszaszámlálás az ajándékozás legszebb hónapjában, amikor összemosódik az ádvent, Mikulás-, Luca-nap, Jézuska, karácsony, Télapó és az újév fogalma. Mit számít az! Fő a vásárlás, az ajándékozás.
A munka előtti és utáni stresszes rohangálás, lázas készülődés, takarítás, sütés-főzés, díszítés mellett, meg az ünnepi műsorok megszervezése és a népszokások felelevenítése után ki ér rá felköszönteni a több mint kétezer éve Betlehemben született Ünnepeltet, és kit érdekel, hogy kicsoda ő.
Így mindez csak nagy hűhó semmiért, ünneplés az ünneplésért.
