Reggel felkelni, kedves fülébe szeretleket suttogni, ébredező napsugarak ölelésében gőzölgő kávét inni... Nincs ennél nagyobb ajándék, hiszen az otthon a biztonság, a nyugalom és a szeretet oázisa.
Hiába van azonban az embernek hova letenni dolgait, néha még sincs meg ez az érzés, hiszen az otthon nem egy szoba, nem egy ház, nem egy település, sem egy ország. Hiszen születünk valahol, elsodródunk onnan, majd megtaláljuk valahol magunkat. Pont ezért jön el mindenki életében az a pillanat, hogy a hely, ahol felnőtt, többé nem lesz az otthona.
Az otthon állapot. Létállapot. Ahol önmagunk lehetünk, és ahol szeretet van. Az otthon nem az, ahonnan jövök, hanem az, ahol vagyok, vagyis inkább ahova tartunk, hiszen a lét nem csak rólam szól. Az otthon tehát két ember közötti kapcsolat. Egy a közeg, ahol egymásban megtaláljuk önmagunkat, ahol tét nélkül hosszan beszélgetünk a világ viselt dolgairól, ahol a másik véleményét elfogadó viták csiholódnak, ahol támogatjuk egymást, ábrándozunk, tervezünk, gyarapodunk, teremtünk, sírunk és majdan halunk.
Az otthon az, ahol Te vagy. Tértől és időtől függetlenül. Más szóval az otthon az Te vagy.
