A kereskedelem értelme a minél olcsóbban venni, és drágábban eladni elven alapul. A kereskedők álma mégis a külön haszon, magyarán a kedves és oly gyakran gyanútlan vevő átverése. Erről alighanem, saját keserű tapasztalatból, valamennyien mesélhetnénk.
A kereskedők nem óhajtanak minden alkalommal, minden trükkös fogással, éppenséggel mindenkit meglopni. Szép lenne ugyan, de elégedettek, ha csak a vevők egy része sétál be a gondosan előkészített csapdába, és remélik, hogy a többiek majd egy következő alkalommal kapják be a horgot.
Íme, egy példa. Általában mindenkinek vannak kedvenc étkei, én így hetente egyszer szívesen vacsorázok tonhalat. Nagy a választék, idővel megtaláltam a számomra minőségben és árban is a megfelelőt. Az öröm rövid életű volt, az ismert márka eltűnt, s a helyén a polcokon új csomagolás jelenik meg. Az egyik nagykereskedésben a megszokott helyen tehát újfajta konzervekre futottam. Kevés, alig tíz ha volt belőle a polcon, az árát pedig nem tüntették fel. A kasszán leolvastattam, kiderült, hogy több mint 50 százalékkal drágább, mint amit addig vásároltam. Néhány napig semmi sem változott. Ott állt a tíz konzerv ár nélkül. Egyszer csak ára is lett. A polcon akár száznál is több doboz volt, a korábban a kasszán mondottnak a kétszeresét írták ki, azt áthúzták, és akció megjelöléssel 50 dinárral többet írtak ki, mint amennyi az ár nélküli korában volt. Nem hittem a szememnek, amikor tapasztaltam, hogy a konzerv, amely az első áron senkinek sem kellett, 50 dináros felárral kapós lett, naponta legalább félig kiürült a polc. Azóta elfogyott, új csomagolásokat látok a helyén, persze, még magasabb árral.
