Nem mondok senkinek sem újdonságot, de itt az év vége. Ilyenkor rendszerint meginvitálják az újságírókat egy-egy összefoglaló előterjesztésre a közvállalatokba, az önkormányzatokba, a civil szervezetekbe, a rendőrkapitányságra, a tűzoltóságra stb., ám tavaly semmi. A hatalmi és az ellenzéki pártok is igyekeztek beszámolni tetteikről és elképzeléseikről. Idén: semmi.
Pedig micsoda élvezettel hallgattam korábban az egyik érdekvédelmi pártunk helyi vezetőjétől, hogy rendkívül fontos lenne kicserélni a macskaköveket a zöldpiacon, mert a hölgyek lábbelijének magas sarka beleakad a repedésekbe. A másik azt fejtegette, hogy a zöldpiacot úgy kell átépíteni, hogy minden elárusító padon ott legyen a villany, a víz, majd zárórakor a padok belesüllyedjenek az alapzatba, és onnantól közösségi térré váljon a piactér, koncertek, szabadtéri előadások színhelyévé. Remek! Idén viszont: semmi. Az ellenzék, ami még maradt belőle, hallgat, mondjuk, kivonult a városi képviselő-testület üléséről, de nem keres megszólalási lehetőséget a sajtóban. A hatalom önmagát kommunikálja saját sajtóosztálya útján, azt is igencsak visszafogottan.
Történt-e valami a térségben az elmúlt esztendőben? Bizonyára igen, de a pártok szerint aligha került ez nyilvánosságra.
Minap szobrot avattak a városban, két gimnazista is szavalt. A gimnázium igazgatója diszkréten hozzájuk lépet és gratulált. Végre történt valami (emberi) a városban.
