Minden valamirevaló csillagközi stoppos tudja, hogy biztonságosabb a világegyetemben csalinkázni, ha van kéznél egy törülköző. Egyrészt gyakorlati értéke van, hisz beletakarózhat az ember, megnedvesítheti és fegyverként használhatja kézitusában, heverhet rajta, fejére tekerheti, veszély esetén vészjelzéseket adhat vele, vitorlaként használhatja, valamint beletörülközhet, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt a törülközőnek pszichológiai jelentősége van, ugyanis ha egy nemstoppos észreveszi, hogy a stopposnak törülközője van, úgy gondolhatja, hogy aki széltében-hosszában csavarog a galaxisban, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője, az olyan valaki, akit komolyan kell venni.
A valamirevaló csillagközi stopposok ezen bölcsességeket természetesen Douglas Adams örökbecsű, öt részből álló trilógiájából ismerik, és a nagy sci-fi-író emléke előtt tisztelegve minden év május 25-én, azaz két héttel Adams halála utáni napon, nemzetközi „törülközőnap”-ot tartanak. Mindazok, akik szívügyüknek érzik e gesztust, az adott napon magukkal visznek egy törülközőt.
Jómagam is, gyakorlott világűri csavargóként, üdvözlendőnek tartom e kezdeményezést, ezért külön öröm számomra, hogy karácsonyfánk alatt legutóbb egy vaskos Galaxis útikalauz stopposoknak kötet lapult, természetesen törülközőbe csomagolva, így idén már stílusosan ünnepelhetem a nemzetközi „törülközőnap”-ot. Addig is, kedves Adams, kösz a halakat, és ígérem, nem esem pánikba.
